Nah de befejezem: Szóval: a szabadság gyakorlatias illúziója adott. Egyrészt nem állnak fegyverrel a hátadban, hogy pediglen neked akkor is bérmunkásnak kell lenned, másrészt olyan árutömeggel álsz szemben, amely a választás szabadságát kínálja fel. Persze ennek a látszatnak éppen az a varázsa, hogy a felszíne teljesen megfelel a valóságnak. Ellenben azt láthatjuk, hogy a munkásosztály, amelynek te is tagja vagy (ez nem attól függ ugyanis, hogy te minek tartod magad, avagy nem :) ) éppenhogy a saját életének fenntartását abból a szükségszerűségből adódóan, hogy nincsen tulajdonában a termelési eszközöknek, muszáj eladni munkáját, merthogy megdögleni nem akar. Ami szabadság tehát az elméletben, kegyetlen kényszerpálya a valóságban. Ezt a szükségszerűséget csak azáltal lehet elfedni, hogy biológiai létezés minimuma helyett újabb szükségleteket támaszt a termelési mód - amelyeket egyébként is ki kell, hogy alakítson, mert különben az áruk olcsósodása az értéktöbblet rátájának eséséhez vezetne - amelyekkel az egyes emberek körbebástyázhatják kicsiny "szabadságukat".
Ez a folyamat tehát a polgári értelemben vett "szabadság". A dologi hatalomtól való függés. Itt meg kell jegyezni, hogy ez az uralom, amely a munkásságot maga alá gyűri, ugyanúgy hat a burzsoáziára, amelynek gazdagsága csakis olyan áruk megvásárlásának nagyobb jogát jelenti, amelyekkel a közösség illúzióját táplálhatja (partik pl.). Az emberi kapcsolatok a maguk szerves viszonyaival leépültek, és a tőke közvetítésével, annak mechanikájának kegyetlenségével léteznek tovább. Ezek az elkülönült emberek pedig, szabad állampolgárok, nem tudják megélni önnön életüket, csakis a tőke életének részei. Szabadság...
Persze itt jöhet majd ctg, aki ezt az elkülönültséget a maga módján úgy fejezi ki, hogy: "Hagyjál a picsába lógva, vagy jól pofánbaszlak!", és ezen a módon a szabadság demokratikus ábrándját dédelgeti magában. "Zsé köll, oszt kész"-alapon. Egyének lettünk, egyedül lévő, látszatokban eltévedtek, és szabadok.
Ha valahol a (A)-jel nem valami liberális balfaszkodás, akkor ott nagyon jól tudják, hogy _én_ egyedül semmire nem vagyok képes, hogy _én_ nem változhatom meg egymagam, hogy _én_ csak akkor létezem egyáltalán, ha leromboljuk _mi_ a kapitalizmust., és teljes élettevékenységet helyezünk a tőke ridegsége helyébe. | |
|
|
