Micsoda vérfrissülés van itt :). Nem akarok nagyon senki lelkébe gázolni, de azért fejtegetnék itt egy kicsit.
Amikor arról van szó, hogy a világ megváltozik, akkor a jól befogott tömegek magvas, közhelyes gondolkodása nyilván valami hasonló. Ugyanilyen mint amikor az MSzP szavazó nénikék is előadják a komoly gondolatot: "Legalább Gyurcsány bevallotta, hogy hazudik, tehát teljesen jófej. Szeressük a Ferikénket!" Ömlik a látvány társadalmának minden java az emberre, kapjuk az inputot rendesen: tv, ráfió, utcai hirdetések, hírek, reklámok, vallás, parlamenti pártok torzsalkodásai, zöld világ, liberális világ, a tökély szexuális életet praktikáit, stb, stb.
Kiüresedett tartalomban észre se vesszük, hogy egyedinek hitt lépéseink, döntéseink is ugyanúgy függnek a társadalomtól, mintha nem képzelnénk azt, hogy mi pedig milyen kurvára függetlenül, szabadon élünk. Lássuk be: az árutermelés felsőfoka a látvány világa, ahol készenkapott életmintákat tudunk elsajátítani, és annál jobb, minnél többe kerül. Még a G8as tüntetőknek is meg van a helyük a világon, külön játszótereket kell csak létesíteni a harcokhoz, nah meg fizetni a rendőröket, legalább van valami melójuk, ami kizökkenti a yardokat is a zsebtolvajok kergetéséből. Aztán megszűljük a spanyol viaszt: minden, ami túlmutat ezen az ótvaros jelenlegi rendszeren, az egyértelmúen utópiákban él, a természetes (?!) közege az embernek ez a szaros liberális polgári világ, amelynek minden intézménye, beleértve az alkoholizmustól a munkanélküliségen át a Saint Tropez-i burzsujok, sztárok seggriszálásáig, nos ez annyira valódi, annyira a primér. Hogy sk-val éljek: Persze, persze, ezt a mesét már nem veszem be.
Az hogy talán egy forradalomnak többre van szüksége, mint egyszerű világmegváltó gondolatokra, ebben igazatok van. Csak az a szépsége az egésznek, hogy egy magamfajta kommunistának az elsődleges nem az, hogy "Milyen lesz a kommunizmus?"-kérdésre válaszolgassak, hanem, hogy egy gyakorlatias, forradalmi mozgalmat építsek, melynek nemcsak az a feladata, hogy felszámolja a munka világát, de olyannyira hivatott arra is, hogy pontosan kialakítsa magában az új társadalmat.
Nem a kommunákban, squatokban találod tehát a kommunizmus lényegét, ezek legtöbbje elszigetelt vállalkozás, ami aztán szépen elpolgárosodik előbb-utóbb. Nem találod meg a kommunizmust a történelem tankönyvek lapjain se, mert akárcsak Gyurcsány, úgy a polgári történészek is igyekszenek a "megfelelő" megvilágításba helyezni a munkásmozgalmat, hogy aztán jót nevessenek a kizsákmányoltakkal együtt a dolgon, és méginkább rajtuk, a munkásokon, hogy saját érdekeit nem fogja fel. Ehhez képest viszont egységes burzsuj politikai tömbök vannak, akikre aztán szavazgathattok. Elvégre ez az igazi élet!
Az hogy minden ember valamilyen szinten fogja a mai társadalmi formáknak (pl. mint Szati apja a __vezető__ mítoszának), de ez nem azt jelenti, hogy a világon más nem is működhet. De a jólbevált közhelyek, közhelyes, sablonos gondolkodásmódról is árulkodnak, és lőn: mindent tudunk, semmi új a nap alatt ( :) ), működik a tőke-gépezet, és a nép az istenadta nép oly' boldog, hogy még bele is fekszik a szarba. Majd bizonygatja, hogy akik kapaszkodnak ki belőle, azok állomvilágban élnek, pedig csak 10 cm mélyen vannak az ürülékben, csak fel kell állni, és odébb lépni, de inkább csak fetrengenek benne tovább, amíg bele nem fulladnak. A hülyeség, sötétség erény, tagadhatatlanul jó szolgáljátok az áru-istent, a mechanikus társadalmat.
De azért van másik út is, és ez nem az utópiáké. Csak be kellene látni, hogy hogyan is működik valójában az életetek, és ebből továbblépni. Nincsenek kész tervek, aki ezt mondja, hazudik. Álmaink mindannyiunknak vannak, de a közös tett tudja csak átformálni a világot, amiben kialakul, hogy milyen is lesz a következő társadalom. Persze ehhez fel kell égetni minden hidat, ami ehhez a rendhez láncol minket, és ez a legnehezebb feladat. Nah most vagy ez, vagy ahogy ctg mondaná: atomot nekünk.
Addig is jó domesztikálódást mindenkinek! | |
|
|
