"Teljesen mindegy mit mondtal, nekem homlokellenkezot, semmi gon."
Klassz lehetett, hogy ott az ellenvéleményeket is gond nélkül elviselted. Alig is tudom elképzelni.
"Itt azonban jon a rendreutasitas."
HellRider soha nem utasított rendre, vagy mondta azt, hogy fejezd be. Sőt, úgy gondolja, és ezt ki is fejezte régebben, hogy ugyanolyan jogod van elmondani a véleményedet, mint bárki másnak, még ha nem is nagyon lehet a józan ész és a logikus gondolkodás birodalmán belül értelmezni, akkor is. Nekem nem tűnik úgy, hogy több kritikát kapsz, mint amennyit kiosztasz (a kapott és adott kritikák hangneméről most ne is beszéljünk), de még ha így is lenne, akkor sem indokolt az önsajnálatban úszó mártír szerepe.
Aki kritizál, az tűrje is a kritikát. (Nézd meg például HellRider-t! Könnyű szívvel ír, és könnyű szívvel fogadja -sőt, még bátorítja- még a habzást is.) Ezt sajnos igen kevesen tudják megvalósítani. A kritizálásra és a kritikákra történő behabzásra való hajlam sokakban egyenesen arányos. Összefoglalva (és ezt más cimbiknek is szíves figyelmébe ajánlom): aki szívesen kritizál, annak elegánsabb, ha megpróbálja visszafogni magában a sírás-picsogásra való hajlamot.
|
