Vagy ez:
Ahol a szabadság a rend
avagy az anarchizmus egy lehetséges definíciója
péntek, 2005. augusztus 26. Kendre & SzalonAnarchista
A cikk úgy bevezeti az olvasót az anarchizmus fogalomkörébe, hogy az alig talál majd ki onnét.
Az "anarchia" szó a hétköznapi használattal ellentétben nem zűrzavart és fejetlenséget jelent, hanem uralomnélküliséget. Az „anarchia” szó görög eredetű, az „an” (vagy „a”) előtag görögül „nem”, „valaminek az tagadása”, „valaminek a hiánya”, „valaminek a távolléte”, az „archos” utótag jelentése „uralkodó”, „rendező”, „főnök” vagy „tekintély”. Ennek ellenére az „anarchizmus” és az „anarchia” a legfélreértettebb politikai elmélet. Ezeket a szavakat általában a „káosz” és „zűrzavar” szinonimáiként használják, és ebben a téves vonatkozásban az anarchisták a káoszra és a „dzsungel törvényeihez” való visszatérésre törekednének.(1)
Valójában az anarchisták egy olyan szabad társadalomért harcolnak, ahol nem megváltoznak, hanem megszűnnek a hatalmi viszonyok és senki nem uralkodhat a másik ember felett. Az anarchisták soraiban olyan embereket találunk, akik ellenzik a tekintélyt és a hierarchiát, és ennek következtében az államot is. Ez azonban, - mint látni fogjuk - korántsem jelenti, hogy elvetnék a szervezettséget és az összehangoltságot.
Az anarchizmus, mint 'politikai' mozgalom annak a társadalmi átalakulásnak a terméke volt, amelyben a modern (nemzet)állam és a tőke létrejött. Ám a történelem során ezen időszak előtt is számos jeles gondolkodó élt, - mind a keleti, mind a nyugati civilizációkban - akinek az elképzelései anarchista jellegűek voltak. Tehát az anarchizmus lényegében az állam és a magántulajdon létrejöttével egy időben keletkezett. A politikai – gazdasági elnyomás mindig is kitermelte az ellene való lázadást, még ha ez nem is fogalmazódott meg tisztán és következetesen. Az anarchizmus lényege nem a hatalmat gyakorló személyek megtámadása, hanem magának a hatalomnak, mint emberek közti viszonynak az elutasítása. Hangsúlyozzuk, hogy az anarchisták hierarchia ellenessége nem korlátozódik csupán az államra vagy a kormányra. Magában foglalja az összes tekintélyelvű gazdasági, társadalmi és politikai viszonyrendszert, különösen azokat, melyek a tőkés tulajdonnal és a bérmunkával kapcsolatosak. Minden kísérlet, ami az anarchiát csupán az államellenességre szűkíti le, félreértelmezi a szót, és azt, ahogyan azt az anarchista mozgalom használja.
Bár az anarchizmusnak koherens elméleti alapjai vannak, az nem pusztán, és nem elsősorban egy utópisztikus elméletet, filozófiai gondolkodásmódot vagy eszmerendszert, hanem állandó küzdelmet is jelent. Ez a küzdelem az elnyomott és kizsákmányolt tömegek társadalmi mozgalmában, a jelenlegi és a múltbéli társadalmak gyakorlati tagadásában ölt testet. Az anarchizmust nem néhány bölcselkedő találta ki az íróasztal mellett ülve, hanem a társadalmi valóság embertelensége és az emberekben mindig is meglévő szabadságszeretet termelte ki. A tollforgató emberek inkább/pusztán csak megfogalmazták, olvasható formába öntötték elméletét, e személyek azonban a valós harcok során gyakran csak a „műveletlen” tömegek után kullogtak. Valójában, minden forradalomban, lázadásban felszínre tör az anarchista szellem (2), és többnyire nem választható el a tömegektől.
Nyesztor Mahno, minden idők egyik legtevékenyebb anarchista militánsa ezt így fogalmazta meg:
„Az anarchizmus tanításai leginkább azt próbálják kimutatni, hogy az anarchizmus az emberi természetben gyökerezik, s azt próbálják bizonyítani, hogy az ember alkotó teljesítményei szorosan összetartoznak az anarchizmussal. Az anarchizmus alapvető jellegzetessége minden kényszerű kötelék, tekintély és szolgaság elutasítása, és ez ugyancsak megtalálható az emberi természetben.” (3)
Fontos tisztázni, hogy milyen fajta tekintélyt kérdőjelez meg az anarchizmus. Erich Fromm szerint a tekintély lehet racionális vagy irracionális. A racionális tekintély szakértelmen és alkalmasságon alapszik és segíti a fejlődésben azt, aki tanulni kíván. Az irracionális tekintély alapja a hatalom és arra szolgál, hogy a neki alávetettet kizsákmányolja. Ugyanerre hívta fel a figyelmet Bakunyin száz évvel korábban (lásd: az Isten és az Állam című művét), amikor a tekintély és a befolyás közötti különbségről ír.
A racionális tekintély csak annyit jelent, hogy a szóban forgó személyre általánosan úgy tekintenek, hogy ért egy adott dologhoz, ami az ő képességein és tudásán alapszik. Más szavakkal ő, a képességei alapján elismert szakértő. Ezzel ellentétben tekintéllyel bírni, egy társadalmi viszonyt jelent, amely az egyén statusán, beosztásán, a hierarchiában elfoglalt helyén alapul, nem pedig a személyes képességein. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szakértelem nem játszik szerepet a hierarchikus pozíció megszerzésében, hanem csak azt, hogy a (valódi vagy állítólagos) kezdetben meglévő kompetenciája átalakul tekintélyelvű/tekintélyes címmé vagy pozícióvá és függetlenné válik a személytől, azaz intézményesül.
Ez a különbség nagyon fontos, mivel az emberek viselkedése sokkal inkább az általuk teremtette intézményektől függ, semmint valami természetes adottságtól. Az embereket jelentős részben a társadalmi viszonyok formálják. Ez azt is jelenti, hogy az emberek által alkotott különböző csoportoknak viselkedésbeli jellegzetességeik vannak és ezek nem érthetők meg, ha a bennük lévő egyének összességére egyszerűsítjük le őket. Azaz a csoportok nem csak individuumokból, hanem a köztük lévő viszonyokból is állnak, amelyek hatással vannak a csoporttagokra.
Például nyilvánvaló, hogy ha valaki hatalmat gyakorol egy másik ember felett, akkor ez utóbbit korlátozza abban, hogy önmaga felett rendelkezzék. Továbbá a fizikai megfélemlítésen, gazdasági uralmon és függőségen, valamint pszichológiai gátakon keresztül a társadalmi intézmények és szokások befolyásolják azt, hogy miképp látják az emberek a világot és benne a saját helyüket.
A tekintélyelvű társadalmi viszonyok azt jelentik, hogy a társadalom fel van osztva (néhány) parancsolóra és (számos) engedelmeskedőre. Ez szellemileg, érzelmileg és fizikailag legyengíti, elszegényíti nemcsak az egyéneket, hanem az egész társadalmat. Az élet minden területén, az emberi kapcsolatokon a tekintély bélyege van, és nem a szabadságé. Mivel szabadságot csak szabadság hozhat létre, a tekintélyelvű társadalmi viszonyok (és az itt szükségszerű engedelmesség) nem nevelhetik az embert szabadságra. Ez csak az élet minden területén megvalósított önigazgatás és részvétel körülményei közt történhet meg.
Persze bármilyen közös tevékenységben szükség van együttműködésre és koordinációra és ezzel az egyén 'alárendelődik' a csoporttevékenységnek, ami a tekintély egy formája. Azonban az egyének tevékenységét két különböző módon lehet összehangolni egy csoportban- tekintélyelvű eszközökkel és libertariánus (4) eszközökkel.
Az, hogy az anarchisták támogatják a szabad társulást és azt, hogy a csoportokban közvetlen-demokráciát alkalmazzanak, azon alapul, hogy az effajta szervezeti formák elősegítik az egyén befolyását a döntésekben és lecsökkentik az irracionális tekintélyt a közösség életében.
Az ilyen csoportokban a tagok egymás között alkotják és vitatják meg a saját elképzeléseiket és javaslataikat. Társaik ötleteit, javaslatait kritikusan értékelhetik és vagy elfogadjak azokat - feltéve, hogy egyetértenek - vagy lehetőségük van saját álláspontjukról meggyőzni a többieket. Ezenkívül megvan a lehetőségük arra is, hogy elhagyják a csoportot/társulást, ha elégedetlenek vele. Ezáltal az egyének szabad együttműködése, és a köztük lévő kölcsönhatás határozza meg a meghozott döntések természetét és senkinek sincs joga, hogy rákényszerítse az elképzeléseit a másikra. Bakunyin érvelése szerint az ilyen szervezetekben "semmilyen tisztség/funkció nincs állandóan és visszavonhatatlanul egy adott személyhez rögzítve. Egy ilyen rendszerben ismeretlen a hierarchikus rend és az előléptetés. A hatalom tulajdonkeppen nem létezik többé, mert gyakorlása megoszlik a közösségen belül, így mindenki szabadságának igaz kifejezőjévé válik"
Ezért az anarchisták ellenzik az irracionális (azaz illegitim) tekintélyt, ebből kifolyólag a hierarchiát, amely a tekintély intézményesítése a társadalomban. A legfőbb hierarchikus társadalmi intézmény az állam és a magántulajdonon alapuló gazdaság - ezáltal maga a kapitalizmus a hierarchikus társadalmi formák összességének tekinthető.
Az anarchisták szenvedélyesen támadják ezen intézményeket és társadalmi formákat pontosan a hierarchikus természetük miatt. Azonban ezek mellett, de ezektől nem függetlenül a hierarchia a magánéletben is létezik (pl. szexizmus, rasszizmus, homofóbia.) Az anarchisták a tekintély/elnyomás effajta megnyilvánulásai ellen is küzdenek.
Az anarchisták nem pusztán károsnak, hanem szükségtelennek tartják a hierarchia minden formáját és az a véleményük, hogy lehet másképpen is, az egyenlőséget szem előtt tartva megszervezni a társadalom életét. Tulajdonképpen azt állítják, hogy a hierarchikus tekintély gyakran maga hozza létre azokat a feltételeket, amelyek ellen - a saját beállítása szerint- létrejött és így válik önfenntartóvá, ezáltal gondoskodik önmaga örökkévalóságáról.
Így tehát a bürokrácia látszólagos küzdelme a szegénység ellen valójában inkább hozzájárul annak fennmaradásához, mivel a szegénység nélkül a magas fizetésű hivatalnokok munka nélkül maradnának. Ugyanez igaz azokra a szervekre is, amelyeket a drogok, a bűnözés és hasonlók ellen hoztak létre. Más szavakkal a hatalom és a kiváltság - amelyek a hierarchia magasabb fokain fennállnak- egy erős ösztönzést jelentenek birtoklóiknak, hogy ne oldják meg azt a problémát, amelyet meg kellene oldaniuk.
(1) Az ilyen fajta félreértelmezés nem egyedi eset a történelemben. Például olyan országokban, ahol egyeduralom (monarchia) volt, a „köztársaság” és a „demokrácia” szavakat szükségszerűen ugyanúgy, mint az „anarchiát” a zűrzavar és a felfordulás kifejezésére használták. Azok, akiknek érdekükben áll a status quo fenntartása, nyilvánvalóan azt akarják bizonygatni, hogy a mostani rendszer ellenzése nem működhet a gyakorlatban, és a társadalom ezen új formája csak káoszhoz fog vezetni.
(2) Itt persze nem azt állítjuk, hogy minden forradalom explicite anarchista lett volna: többségükben valamilyen befogás alatt álltak. Némi leegyszerűsítéssel: amilyen mértékben nem anarchisták, olyan mértékű befogásról beszélünk. Az 1917-es oroszországi forradalom bukásának fő oka a bolsevik befogás volt.
(3) http://www.nestormakhno.info/magyar/forrad.htm
(4) Miért emlegetik az anarchizmust libertáriánus szocializmus néven is? Erről az Anarchist FAQ (www.anarchistfaq.org) a következőket írja:
Sok anarchista az „anarchizmus” elnevezést tagadó természetűnek találja, és más kifejezéseket használ elméletei veleszületett állító és konstruktív voltának hangsúlyozására. A legelterjedtebb használatban lévő kifejezések a „szabad szocializmus”, „szabadelvű kommunizmus”, a „libertáriánus szocializmus” és a „libertáriánus kommunizmus”. Az anarchisták számára a libertáriánus szocializmus, a libertáriánus kommunizmus, és az anarchizmus gyakorlatilag egymással felcserélhetőek.
Ha utánanézünk e definícióknak az American Heritage Dictionaryban, ezt találjuk:
Libertáriánus : aki hisz a tett és a gondolat szabadságában; aki hisz a szabad akaratban.
Szocializmus : egy olyan társadalmi rendszer, ahol a termelők kezében van a politikai hatalom, valamint a javak előállítása és elosztása.
Vegyük hát e két definíciót és ötvözzük őket :
Libertáriánus szocializmus : egy olyan társadalmi rendszer, mely hisz a tett és a gondolat szabadságában és a szabad akaratban, és melyben a termelők kezében van a politikai hatalom, valamint a javak előállítása és elosztása.
(Bár hozzá kell tennünk szokásos megjegyzéseinket a szótárak politikai mesterkéltsége miatt. Csak azért használjuk ezt a definíciók, hogy megmutassuk, hogy a libertarianizmus nem jelent „szabad piacos” kapitalizmust, ahogy a „szocializmus” szó sem állami tulajdont takar. Más szótárak nyilvánvalóan más definíciókkal fognak szolgálni – különösen a szocializmussal kapcsolatban. Akik most egy kiadós szótári definíciós vitára vágynak, folytathatják szabadon véget nem érő és politikailag teljesen hasznavehetetlen hobbijukat – nélkülünk. )
A USA-ban alapult Libertáriánus Párt tevékenységének jóvoltából a „libertáriánus szocializmus” elméletét sokan ellentmondásosnak tartják. Sőt, sok „libertáriánus” szerint az anarchisták próbálják összekapcsolni a „szocializmus” „anti-libertariánus” elvét (ahogyan ők nevezik) a libertáriánus ideológiával, azért, hogy a „szocialista” elveket „elfogadhatóbbá” tegyék – más szóval megpróbálják ellopni a „libertáriánus” címként annak jogos tulajdonosaitól.
Mi sem áll távolab az igazságtól. Az anarchisták a „libertáriánus” jelzőt maguk és ideológiájuk megjelölésére már az 1850-es évektől használták. A forradalmi anarchista Joseph Dejacque New Yorkban 1858 és 1861 között publikálta a „Le Libertarie, Journal du Mouvement social”-t. (Max Nettlau, Az anarchizmus rövid története, 75. oldal)
Az anarchista történész, Max Nettlau szerint a „libertáriánus kommunizmus” jelzőt 1880 novembere óta használják, amikor azt a francia anarchista kongresszus elfogadta. A „libertáriánus” jelző használata az anarchisták között az 1890-es években terjedt el, miután Franciaországban az anarchista ellenes törtvények kikerülése és az „anarchia” szóhoz kötődő negatív asszociációk elkerülése végett már elterjedt (Például Sebastien Faure és Luise Michel publikálta a Le Libertarie – The Libertarien című lapot 1895-ben). Azóta különösen Amerikán kívül mindig azonosították az anarchista eszmékkel és mozgalommal. Egy közelebbi példát véve 1954 júliusában az USA-ban élő anarchisták megszervezték a „Libertáriánus Ligát”, mely az anarcho-szindikalista elveihez 1965-ös felbomlásáig hű maradt. Másrészt az USA-ban székelő „Libertáriáénus” Párt 1970-es évek elején alakult, több, mint száz évvel azután, hogy az anarchisták először használták ezt a jelzőt politikai elméleteik megnevezésére (és 90 évvel a „libertáriánus kommunizmus” kifejezést először elfogadták). Így a párt és nem az anarchisták „lopták el” a szót.
Ez az írás simán létrejött a Soros Alapítvány támogatása nélkül is.
A cikk olvasása során felmerülő összes érv és gondolattársítás szigorúan a cikk íróinak szerzői jogi hatókörébe tartozik! | |
|
|
