Nem is tudom. Nekem unalmasabb ugyanazokat a begyösödött válaszokat hallgatni a kötekedőktől, mint egy progresszív vitát elvtársak között. Tudod, vannak elvtársak között is viták, ahol kialakul egy közös álláspont. Nem űgy mint itt, ahol igazábó teljesen elhatározott emberek vannak, leginkább liberális berkekből, de azért képviseltetik magukat a szélsőjobbos nézetek is. Nyilván ezekkel a nézetekkel rendelkezők nem óhajtanak, még csak belegondolni is az anarchista eszmékbe, hanem a polgári itéleteket szajkózzák vissza. Ha cáfolom, akkor sem változik semmi. Mert még odáig nem jutott el senki, hogy az anarchizmust, a proletármozgalmat társadalmi valójában kérdőjelezze meg, mindig is megmaradnak az ellenvetések valami elvont, elméleti síkon. Nem is nagyon tud kiindulni másból, mert még történelmi példát nem is említett senki. Én hoztam több dolgot is, ami a társadalom megértéséhez szolgál, de akkor meg már túl tudományos vagyok.
Szeretném, ha mondjuk veled hand, vitatkozhatnék a kapitalizmus működéséről, de erre lehetőség nem nyílt. A gazdaságtan alapvetései, amelyek ezt a rendet fenntartják továbbmutatnak, mint a szabadverseny, meg hasonló közhelyek. De sajnos egyszerűen amit mondotok, csak jelszavak, szimbólumok. De még nem elvtársi érdemi vitát sem tudunk folytatni, mert még a kapitalista valóság hírdetése is többre kell hogy támaszkodjon ezeknél. A liberalizmus, és a nemzeti radikalizmus, és még sok nagyon kidolgozott ideológia van. Ezek egyike sem képes a kapitalizmust megvédeni, mert szabályaiknak érvényességi köre csak ezen a rendszeren belülre terjed ki.
És ennek megfelelően, ha punkportal, ha nem punkportal akkor is csak olyanokkal sikerült főleg vitáznom, akivel semmilyen módon sem éri meg hosszútávon folytatni a dolgot, mert konstruktív vita lehetetlen. Ez a bajom. Persze azzal is gond van, ha valaki csak jelszavak szintjén itt össze-vissza dobálózik a szavakkal, mint ifjú serdülő, aki még csak annyit tud a dologról, hogy a forradalom nagy balhé. Aztán meg jó radikálisnak lenni, mert polgárpukkasztó. Majd jó polgár is válik belőle.
Kicsit azért továbbviszem az elmegyógyos hasonlatodat, ha nem haraxol, és nem copyrighted. Elmebetegségeknek sok fajtája van, de alapvetően ott kezdődik, hogy valaki nem tud beilleszkedni a társadalmunkba (ez nem csak a szociopatákra érvényes ám). Persze ennek sok oka lehet, agyi anyagcsere zavar, vagy konkrét fizikai sérülés. Azok a betegek, akik mondjuk inkább csak pszichés zavarral küzködnek, szociopaták, azoknak a társadalmi normáktól eltérő véleményük van. Ennek megfelelően tehát én is szociopata vagyok, hiszen egyszerűen nem vagyok képes elfogadni a fennálló társadalmat. Igaz, meg tudok benne élni, ezért nem vagyok még intézetben, se nem kell nekem gondviselő.
Nekem, mint szociopatának tehát kezelés kell, hogy be tudjak illeszkedni, és jó állampolgár módjára építsem a rendszert. Ha viszont sok szociopata azonos álláspontra jut, akkor azt már mozgalomnak, sőt, adott helyzetben forradalomnak lehet tekinteni. Petőfitől kezdve sokan voltak ezzel a betegséggel megfertőzve. Vajon honnan jön ez a rejtélyes kór? Szerintem ott bújik meg a panelházak sarkaiban, a tesco-gazdaságos élelmiszerek vegyszereiben, a gyártósorok szerszámaiban, a pénz, a bankkártyák, és automaták belsejében, és nem utolsósorban a városoknak nevezett gócokban, ahol olyan távol került az ember az immunitást nyújtó természettől, hogy már távolabb nem is tudott menni tőle. Szüntessétek meg ezeket a forrásokat, és talán megszűnik ez a szörnyű betegség.
Nem vagyok betépve, még mielőtt valaki megkérdezné, csak egyszerűen szociopata vagyok. Pont. |
