Van valami abban, amit xkolax mond a tudományokra vonatkozóan. Itt kell szerintem mindenképpen beszélni arról, hogy a tökéletesebb tudás keresése kétélű fegyver. A helyzet ugyanis az, hogy a XIX.sz.-ban teret hódító materializmus egy olyan talajon állt, amely biztosan tartotta társadalmi pozícióit. Hogy világosabb legyen: A vallásos tudat annak a megnyilatkozása, hogy bizonyos jelenségek az egyes emberek, sőt egyes csoportok, rétegek, osztályok által teljesen uralhatatlanná válnak. A természet-hitek abban gyökereztek, hogy az emberek nem tudták irányítani a természet erőit, pl. eső, földrengés, ár-apály. Ennek megfelelően ezeket a folyamatokat megszemélyesítették, és szellemek, istenek lettek. De ahogy a technikai civilizáció minnél több teret hódított el immár az elemekkel szembeni csatában, egyre inkább a társadalmi jelenségek csúsztak ki az ember közvetlen megélt irányítása alól. A háború, a szerelem, a kereskedelem, stb... Ezek voltak a megélt környezet elemei, ami egyre civilizáltabb, egyre kiterjedtebb társadalmi folyamatok. Amikor pedig a társadalom centralizáltsága megnőtt, a rabszolgatartás elleni küzdelem jeleként, erőre kapott az egy-istenhit, és ennek az Istennek a csodái már a társadalomban érvényesültek, az egyes emberrel szemben, átalakítva a természettel való viszonyt egy köztes hatalommal való viszonnyá. Ezek a hitek már tökéletes kiszolgálói voltak a feudális társadalomnak, ahol, mint a földre szállt istenországa funkcionáltak, valóssá téve a hitet. Látható, hogy a legtovább azokban az országokban tartotta magát a katolikus hit, ahol a feudalizmus is centrális tudott maradni. (Spanyolország, Habsburg birodalom). Ezzel szemben a polgárosodó társadalmakban (Anglia, Svájc, a német fejedelemségek), lerombolták a Isten egyeduralmát, az embert kezdték a középpontba helyezni. Ez persze azzal a kikötéssel ment végbe, hogy ezután már az emberek szabadon tudnak egymással szerződni, és az elsődleges szabadságnak ezt kellett tartani. A polgári átalakulás, forradalom után a polgárság maga kifejezetten komoly fejlődést produkált. Úgy tűnt, mindent el lehet érni. A Föld minden tájékát bejárták kizsákmányolandó területek után, "civilizálták" a világ sok tájékát. A polgárság ekkor magabiztossá vált, párhuzamosan a technikai fejlődés is egyre kifinomultabb lett, a földtől egyre függetlenebb, és nem utolsó sorban az emberi orvoslás is megerősödött, ennek eredményeképpen már magától értetődött, hogy a materializmus kezdte el hódító hadjáratát a polgárság köreiben.
Csakhogy a dolog megint fordult. A XIX.sz. második felére egyre fenyegetőbbé váltak a munkásság lázadásai, forradalmi mozgalma, és a körvonalazódó gazdasági törvények bizony a burzsoázia befolyása alól is elszöktek. Ezek voltak azok a hatások, ami visszakergette a polgárságot a vallási áhitatba. Nem különben a munkásságot is egyre fontosabbá vált "újrakeresztelni", mert lázadó eszmék nem születnek a hivatalos egyházak tanaiból. A pogárság materializmusának reneszánszát a totalitárius rendszerek megjelenésével élte, mivel az állam teljes centralizációja azt az illúziót kelthette, hogy a gazdaság, és a munkásság is kordában tartható. A bolsik, akár csak a nácik, elővették a pozitivista tanokat, amelyek szerint a világot minden határon túl meg kell ismerni, és le kell igázni. Kész felelevenítése volt ez Robespierre ész-egyházának, a logika birodalmának. Ennek a legfontosabb hibája, hogy az embert csak mint szemlélő, vagy mint tárgy szerepelteti, nem pedig szerves részeként a természet mozgásának. Megjegyzendő, hogy Lenin például rendkívül erősen állott ezen a polgári materialista talajon, ezzel is mutatva az ellenforradalmiságot. Ez a gondolkodásforma mára a következő képletté fajult: A vallási türelem teljesen megoldható, hiszen az egyes hitek, mint az ideológiák általában már csak nevükben, és pár liturgikus részletben különböznek egymástól, kiüresedtek. A "tudományos megközelítés", a polgári materializmus is teljesen ugyanez alapján a képlet alapján már filmsorozatokat megtöltő pozitivizmussal van felvértezve, vagy a xkolax példái is mutatják teljes működési azonosságát a többi vallási ideológiával.
A tudományra, mint idegen intézményre bízva a megismerést, és tapasztalást, a munkásosztály tömegei vannak ráutalva a társadalom jelenlegi működésének. Az egyik a Discoveryből lesz nap-mint-nap tájékozottabb a világról, a másik meg menekül ettől a fájdalmas megfosztottságtól egy másikba, egy vallásos révületbe.
Röviden ennyi :) |
