Én annyit tudok a pozitivizmusról, hogy a Darwini evolúcióelmélet és az emberi társadalom valamint gazdaság közt párhuzamot fedeztek fel.
Ez annyit jelent, hogy ugye az élet versenyből áll, a gyengék elbuknak, az erősek fennmaradnak, és még erősebbek lesznek. Ráadásul van egy olyan mechanizmus, hogy fejlődés - az adott területen a rátermettebb fogy győzni, amely a fejlődés szintjén tovább jutott.
Nagyon is logikusnak tűnt, hogy ugyanez zajlik a gazdasági életben, a cégek versenyeznek, a gyengék elbuknak, azok amelyek jó irányú fejlesztésekbe kezdenek, erősek lesznek.
Persze 100 év alatt sok minden változott, a darwini elméleteket kiegészítették, a természetben és a társadalomban új összefüggéseket fedeztek fel. A verseny (kompetíció) nem csak a fajok között zajlik, hanem az egyedek közt, és ez éppen úgy igaz az emberi populációra is. De ugyanígy megtaláljuk a versenyt az élet/társadalom különböző szintjein is.
A másik felismerés az, hogy az emberek valóban a természet részei, nem pedig valami felsőbbrendű faj a többihez képest (nincs minőségileg más tulajdonsága). Persze ezt sokaknak még mindig nehéz megemészteni, hiszen a vallások a teremtés lényegének az embert tartották.
Most, hogy már a természet részei vagyunk, nézzünk egy kicsit másképpen a világra, mondjuk globális szinten: van egy bioszféra, amelyben különféle mechanizmusok vannak, valamiféle fejlődést mutat, és van benne egy faj, az ember, amely az egészet új funkciókkal ruházza fel. Ugye létezik a globalizáció, amely nem csak arra jó, hogy japánokkal lehet csetelni, hanem arra is, hogyha a világ valamely részén baj van, akkor a többi része hamar értesül róla, és akár gyorsan be is tud avatkozni. Ha ezt a bioszféra összefüggéseiben nézzük, akkor ez a bioszféra gyors reagálású rendszere, akár csak az idegrendszer a többsejtűeknél. És ez egyre komplexebb lesz, több mindenre lesz képest.
Erről szól a mai pozitivizmus, hogy fejlődünk a világgal együtt. Nem vagyunk felsőbbrendűek, vagy különállóak a többi élőlényhez képest, csak alkatrészek, egyébként is, minden fejlesztés csak próbálkozás, kiderül majd, hogy sikeresek leszünk e, és nem taknyozzuk össze a Földet, vagy nem írtjuk ki egymást. Paradicsom, szépújvilág, meg boldog vagyonelosztáson alapuló társadalom sem lesz, mert ez az élet versenyének szabályinak nem felel meg, vagy versenymotiváltan fejlődünk, vagy megdöglünk, vagy megrekedünk valamilyen állapotban, mint a neandervölgyiek (azokat is lenyomták végül az erősebbek). Éppen ezért nem értek egyet imnotsayingitsnotsayingal, hogy jó lett volna, ha megrekedünk az ősember szintjén.
Amii pedig a materializmust, és az ateizmust illeti, nem látom, hogy bármi köze is lenne a pozitivizmushoz azon kívül, hogy előbbi valószínűleg abból alakulhatott ki.
Na ez most más:
A tudomány módszere, ha meg akarnak érteni valamit, a modellalkotás. (Ennek a célja természetesen a valóság megismerése, nem pedig valamilyen rögeszme, fantáziálás keresztülerőszakolása a köztudaton.)
A modellalkotás során a rendelkezésre álló tudásból megpróbáljuk létrehozni a legyegyszerűbb, nem ellentmondásos modellt, az összes adat felhasználásából. Ha a modell további kérdéseket vet fel, további ismeretszerzés szükséges, és akkor kiegészíthető, vagy új modell állítható fel. Mindezt addig lehet folytatni, amíg modell nem vet fel további kérdéseket. Természetesen ez talán soha nem fog megvalósulni. Viszont ha egy modell alkalmazhatónak bizonyul, akkor bátran mondhatjuk rá, hogy igaz (legalábbis az adott körülmények között). Így lettek az atombombák, atomerőművek, belső égésű motorok, stb. A hangsúgy az egyszerűségen, és azon van, hogy minden adatot fel kell használni (amelyek persze valós adatok - ha nem valós az újabb kérdést von maga után, vagy nem alkalmazható rendszert hoz létre). az egyszerűség azt is jelenti, hogy mindaddig nem vonjuk bele isten akaratát a megfigyelt folyamatokba, amíg arra ismert tényezőkből is felállíthatunk modellt. Hiszen mindek rakjunk bele egy ismeretlent? Az egyenletek megoldásánál is egyszerűsíteni szoktunk, nem pedig újabb ismeretleneket belerakni.
Valami ilyesmi a materializmus is: feltételez egy legegyszerűbb modellt, amely szerint a világban minden a már megfigyelt anyag vagy energia (a kettő ekvivalens E=m*c) játszik szerepet minden folyamatban. Mivel ez az elmélet további kérdéseket vet fel bizonyos területeken, amiket kevésbé ismerünk, csak hinni lehet benne. Mindenesetre a legegyszerűbb modell, számos esetben működik, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan tényezők a rendszerben, amelyeket még nem ismerünk (vagy soha nem is fogunk megismerni).
Ja az ateizmus is legegyszerűbb modell. Annyival bonyolódik, hogy senki nem tudja megmondani, mi az az isten: midenható? teremtő? minden? mindenttudó?
Amíg ez nincs tisztázva, addig senki nem tudhatja, hogy ateista vagy sem.
"axiomatikus sémákra gyártott módszertannal "meg nem vizsgálják a kérdést"
Példákat esetleg? Ha nem vetted volna észre, az axiómák is folyamatosan változnak. A módszertan meg legalább minden évtizedben megújul.
A drogok hatása pedig nyilvánvalóan biokémiai.
A Mester és Margaritát olvastam, de a posztmodern korra már nem aktuális. | |
|
|
