Hírarchívum > Frank Turner & The Sleeping Souls (UK), Andrew Jackson Jihad (US), Ducking Punches (UK)

Aztán a zenekar feloszlását követően Turner – mindenekelőtt Bruce Springsteen hatására – dalszerző-gitáros-énekes szólókarrierbe kezdett, hihetetlen mennyiségű koncertet adva szerte Nagy-Britanniában. Frank Turner a mai napig nagyszerű koncertprodukcióiról híres, egészen legutolsó lemezéig nem is nagyon szeretett stúdióban molyolni. Jellemző, hogy nem egy albumát (amik között feltűnően sok a split, azaz más előadókkal felesben megosztott lemez) mindössze egyetlen délután alatt írta meg és egyetlen nap alatt vette fel.

Okos és őszinte szövegek, egyszerűségükben is magukkal ragadó folk-rock balladák – Turner a politkus és érzékeny brit folk-punk legszebb hagyományait követi, a Chumbawamba és a Levellers távoli követőjeként (az ujjaira is egy egykori „leveller”, Freeborn John Lilburne felvett nevét tetováltatta). Látszólagos politikai elkötelezettségét csak erősítették az olyasfajta dalok, mint például a Thatcher Fucked the Kids (Thatcher elbaszta a gyerekeket), amiben az egykor Vasladyt teszi felelőssé egy egész generáció tönkretételéért. Ugyanakkor Turnertől minsig is távol állt a direkt politikai szerepvállalás. „Nagyon megbántam azt a dalt, mert egy csomó ember kezdett járni a koncertjeimre, akiket nem érdekelt a zeném, csak az, hogy éppen valami olyasmit mondtam, amivel egyetértettek” - fogalmazott egy interjúban.

Közben összeállt kísérőzenekara, a Sleeping Souls is, amelynek tagjai évek óta hűségesen követik a frontembert. Frank Turner szövegei, dalai, lemezei egyre népszerűbbek lettek, olyannyira, hogy a 2011-es, Shakespeare János királyát idéző England Keep My Bones lemezzel (az ugyanebben az évben megjelent PJ Harvely-album, a Let England Shake párdarabjával) már komoly kultuszt épített maga köré. 2012-ben már két arénafellépése is volt, az egyik egy telt házas Wembley-koncert, a másik pedig, milliárdnyi néző előtt a londoni olimpia Danny Bolye rendezte nyitóünnepségén. Nem csoda, hogy a 2013 áprilisában – immár egy mainstream multinacionális kiadónál, az Interscope-nál - megjelent Tape Deck Heart már egyenesen sztárstátuszba röpítette, és a lemez második lett a brit eladási listán.

A Tape Deck Heart Amerikában felvett, már-már folk-popba hajló, slágeres, nagyköltségvetésű produkció, ám Frank Turner szerencsére nem vesztette el az ártatlanságát. Ugyanaz a tépődő, finom, helyenként filozofikus hangütés, elegáns folk-pop-rock dalok jellemzik, mint a korábbi darabokat. És Turner, talán hogy leszerelje az „árulót” kiáltókat, a lemez megjelenéséve szinte egyidőben újabb projektbe vágott: a Möngöl Hörde nevű vad, súlyos, fejleszakasztó hardcore-punk trióba, amivel kissé visszatért ifjúkori önmagához, nem kis sokkot okozva a balladisztikus Frank Turnert kedvelőknek.

Első magyarországi fellépésén, az A38 Hajón Frank Turner a Tape Deck Heartot mutatja be, természetesen bőségesen válogatva életműve korábbi darabjaiból.

https://www.facebook.com/events/311246389015263/?ref=2&ref_dashboard_filter=upcoming
https://www.facebook.com/frankturnermusic
https://www.facebook.com/andrewjacksonjihad
https://www.facebook.com/duckingpunchesuk