Hírarchívum > Ma Nomeansno!

Az 1979 óta aktív jazz-punk trió sose hajhászta a hírnevet és magasról tett a trendekre, mégis komoly underground rajongótáborral dicsekedhet szerte a világban, és olyan zenészekre hatott, mint például Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters). Nevüket az erőszaktevők elleni demonstrálásból vették fel, és szociális érzékenységük szinte minden dalban felfedezhető. Két fő ismertetőjük a szövegeket átitató fekete humor (pl.: Cats, Sex and Nazis), és az utánozhatatlan hangzás, ahogy az atonális káoszból egy pillanat alatt gazdag dallamvilágba lépnek át, illetve ahogy a jazzes játszadozásból egy számon belül rockba úsznak, anélkül, hogy ez zavaró lenne akár a vájtfülűeknek is.

A zenekar mennybemenetele a Jello Biafrával készített 1991-es The Sky Is Falling And I Want My Mommy album volt, de azóta is hűek önmagukhoz és sorra gyártják az izzadságszagmentes, profi és egyedi punk alapvetéseket, mint pl. a Why Do They Call Me Mr. Happy? (1993). Kanadai nagyapáink utoljára a kilencvenes években fordultak meg nálunk az azóta már történelemmé vált Fekete Lyukban. Akik akkor látták őket és még életben vannak, biztosan kitöltik majd a WB virtuális jelenléti ívét, a fiatalabb generációnak pedig azért javallott a megjelenés, hogy végleg kimossák az agyukból a tévhitet, hogy a punk a Green Day-jel kezdődött…