Punk Portál - 2021. szeptember 28.





 

2010. VI. 26. Párizs, Parc des Princes: Green Day


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2010. júl. 4. vasárnap - 20:08

Az a szerencse ért, hogy éppen kinn lehettem Párizsban, amikor a Green Day játszott, helyesebben nem volt véletlen, hogy pont akkor voltam ott – mindenesetre a lényeg, hogy az elmulasztott bécsi koncertet most sikerült bepótolnom, mert a 21st Century Breakdown turnén még nem láttam őket.
A koncert egy 45 000 fős futballstadionban, a Parc des Princes-ben volt, gyakorlatilag teltház előtt. Mivel tudtuk, hogy időben lesz a kezdés, ezért már kapunyitás előtt egy órával, délután 3-ra odamentünk a Castawayonline-os ismerősökkel, de már így is hatalmas, kígyózó sor állt - sajnos minden állójegyes egy kapun keresztül ment be, ez óriási szervezési baki volt szerintem. Kicsit magyarosan értelmeztük a sor végére állást (azaz nem a végére álltunk be), így is kb. egy és negyed óráig tartott bejutni a tűző nap alatt, 31 fokban. Volt, aki ájultan dőlt ki a sorból.
Bent a stadionban nem nagyon lehetett hogyan múlatni az időt, volt Green Day - Rock Band-kipróbálási lehetőség, meg 5 eurós alkoholmentes sör. Az utóbbit választottuk.
Pontban 6 órakor kezdett az első előzenekar, a Billy Talent. Bár sokakat idegesít az énekes hangja, mások meg azt kifogásolják (többek között én is), hogy elég sok száma egy kaptafa, alapjában véve jó koncertet nyomott le. Rövid, 30-35 perces volt a műsor, belezsúfolta (gondolom) a legjobb nótákat az életművéből. És még őszinte sajnálatát is kifejezte a francia válogatott kiesésével kapcsolatban. Nem volt egetverően nagy szám a koncert, de előzenekarnak és időmúlatásnak tökéletesen megfelelt.
A hétkor kezdő Paramore-t már jobban vártam – készültem is belőlük, hallgatgattam a számaikat, és rájöttem, hogy elég jó zene. Néha kicsit túl pop, de nagyon szimpatikus az énekes csajszi (a hangja is), meg egy-két szám dallama nagyon el van találva. Ez a zenekar sem játszott többet 40 percnél, és nagyjából azokat a számokat nyomta le, amikre számítottam: Careful, Brick by boring brick, Ignorance és That's what you get például. A koncert közben nekifutásból szaltózott egyet a basszusgitáros, ez olyan nagy ovációt váltott ki, hogy a zenét is túlharsogta, ezen kívül nem történt sok különleges dolog. Szimpatikus volt, hogy az egyébként nagyon karizmatikus és láthatóan nagy beleéléssel éneklő Hayley Williams próbált kommunikálni is a közönséggel, nem pedig csak ledúrták egymás után a számokat. Paramore-ra egyszer elmennék külön is, mondjuk egy nagyobb klubbuliba (ha van még nekik olyan).
Aztán mintegy félórás várakozást követően, nem sokkal este 8 után, még bőven világosban kezdett a Green Day (szinte csak a koncert legvégére sötétedett be). Ahogy várható volt, az új album számaival kezdtek: intrónak Song of the century, aztán 21st century breakdown, Know your enemy, East Jesus nowhere, ezek közül egyik se olyan nagy kedvencem, de a Static Age már hangulatba hozott. A koncert nagy pozitívuma részemről az volt, hogy nem erőltették túl az új album számait: a fent felsoroltakon kívül csak a 21 guns volt még. A számlista inkább a két legsikeresebb album, a Dookie és az American Idiot számaira épült ezt követően, amit én egyáltalán nem bántam. Hatalmas nagy meglepetésszám sajnos nem volt (nem úgy, mint pár nappal később a prágai koncerten, ahol igazi csemegék is elhangzottak). Talán a Nice guys finish last, a Welcome to paradise és a Geek stink breath azok a számok, amik nem számítanak annyira standardnak egy mai GD-koncerten.
A negatívuma a koncertnek egyértelműen az volt, és ezt a többiekkel is megbeszéltük utána, hogy rengeteg, túlontúl sok megszakítás volt a számokban, túl sok volt a közönség énekeltetése, hejhejjeztetése és éóztatása (ezt már máskor is megjegyeztem a Green Day-ről, de most még durvább szinten nyomták; gyakorlatilag alig volt olyan szám, amit ne szakítottak volna meg valami ilyesmivel). A végén, főleg a kábé 20 percesre nyújtott King for a day/Shout egyveleg során már nagyon idegesített ez a dolog. A koncert két és háromnegyed órás volt - ennyi idő alatt másfélszer annyi számot is eljátszhattak volna, mint amennyit végül eljátszottak.
A szokásos záró Minority után az első ráadáshoz visszajött az egész zenekar, és elnyomta még az American Idiotöt meg a Jesus of Suburbiát. Majd ahogy már megszokhattuk a Green Day-től mostanában, a második visszataps után csak Billie Joe jött vissza a kifutóra, és eljátszott pár számot akusztikusan (When it\'s time - ez egy új nóta, Wake me up when September ends - itt mondjuk újra bekapcsolódott a zenekar a háttérben a megfelelő résznél, és a szokásos Time of your life).
A hangzásról és a látványról eddig még nem írtam: nincs is értelme, a hangzás nyilván tökéletes volt, a látványról pedig természetesen kivetítő, tűzijáték és egyebek gondoskodtak, meg persze volt színpadra felhívott rajongó (háromszor is), pólólövő puska (vagy inkább kéziágyú), meg vízipisztollyal locsolás (ami egyébként nagyon kellett a rekkenő hőség és az egymásnak préselődő óriási embertömeg miatt).
Összességében tehát egy jó hosszú, a rajongói és a laikusabb közönség részéről megfogalmazott igényeket mindenképpen kielégítő koncert volt, én mondjuk jobban örültem volna egy, a prágaihoz hasonló műsornak, de ez már legyen az én bajom. Bár általában előre lehet tudni, hogy mit kap az ember, ha vesz egy Green Day koncertjegyet, az is biztos, hogy nem lehet kivonni magát a hatása alól, és mindenképpen magával ragadja az embert. Jó buli volt, és örülök, hogy végül ezen a turnén is elcsíptem őket.

A teljes számlista megtekinthető itt.