Punk Portál - 2021. szeptember 28.





 

2010. III. 13. Tapolca, Fa-Ló


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2010. már. 14. vasárnap - 18:35

Nos, az történt, hogy lementem Tapolcára. Engem is meglepett ennek a ténye, mert egészen más terveim voltak szombat estére, de ha egyszer felhős az ég, akkor nem lehet menni csillagnézőbe, úgyhogy inkább mentem megint a Dunántúlra, hogy szesztől és hangos pánkzenétől csillagokat lássak, hehe. :-)

Kis híján lekéstem a Formyfriends-pánkbuszt a Népligetben ("sponsored" by Volán), de mikor odaértem, kiderült, hogy Shit, a dobosuk se ért még oda. Végül elértük a buszt, és egyre többen lettünk ahogy szálltak fel a rokkerek a megállókban. Az utat végigpofáztuk, hallgattuk Shit baromságait, megittuk a kevés kommersz ágyas-mézes baracklevet, amit hoztam az útra, szóba került minden a menstruációtól ("mer bazmeg ő mindig menstruál, van rajta egy csap, azt egyszer kinyitotta, és aztán nem lehet elzárni. Szinte zavar, hogy most senki nem menstruál körülöttem") a kedvenc városainkig, és még Fürgerókalábakat is énekeltünk a busz hátuljában, ahova bevette magát a munkáspánkosztály. Néha osztályfőnöknek éreztem magam, mindent nekem kellett volna tudnom ("Kalóóóz, meddig áll itt a busz?"), amit általában egy honnantudjambazmeggel hárítottam.

Tapolcára érve az első utunk a Fórum Pizzába vezetett (IGEN bazmeg, ez a reklám helye!), ahol rendeltünk a kurvaolcsó és rohadt finom pizzájukból a szomszédos Nívó kocsmába ("A Nyiszi itt lakik, csak most hazament beállítani a haját, de amúgy itt lakik."), ahol folyadékoztunk keveset, aztán pizzáztunk, aztán átvonultunk a Stari serfőzdébe, hogy útravalónak vegyünk a baromi olcsó sörükből, ami a helyiek szerint korsóba csapolva undorító, egyedül PET-palackból iható, abból viszont nagyon.

Imigyen fokozódó hangulatban baktattunk a Fa-Ló felé, ahol nemsokára kezdett az első banda, az Ellenérv. Nem nagyon hallottam ezelőtt a nevüket, a zenéjüket meg pláne nem, és arra gondoltam, ilyen névvel biztos valami kannás cucc lehet, de meglepően fasza muzsika volt, totál pozitív csalódás, csak az énekes lehetne egy kicsit bátrabb, mintha kényelmetlenül érezte volna magát a színpadon, úgy tűnt.

A Tragédiáról kérdezgettem az embereket, hogy ez milyen cucc lesz, azzal szórakoztattak, hogy poppánk, meg ilyen Oi-os. Az elején lent voltam, egész kellemesnek tűnt, aztán fent mászkáltam, és mire ismét lementem, már nem volt olyan fasza. Majd legközelebb kitalálom, mit is gondolok erről a zenekarról.

Hasonlóképp homályosak sajnos az emlékeim a Mind Your Stepről is, arra emlékszem, hogy lent voltam és láttam őket, de hogy eközben mik fogalmazódtak meg agytekervényeim söráztatta helyén, azt ne kérdezzétek. Így is elemeltem a papírt a buli után a beksztédzsből, arról puskázok, hogy melyik banda mikor játszott. Az rémlik, hogy talán előadtuk az evezőshajó formációt, SŐT, még zombie-pitet is talán.

A Formyfriendset nagyon vártam, ha már a faszságaikat kellett hallgatnom egész délután, hogy mit produkálnak, és AZTA. Bazmeg ezek tudnak zenélni, nagyot ütött a buli! Bár Márk gitárját nem nagyon hallottam, de a FMF most kifejezetten jól játszott. Jesz.

Az Iszonyat alatt fotózni akartam, kevés sikerrel (részegen sose bírok fókuszt húzni, és az analóg gépemre nincs automata objektívem), úgyhogy letettem róla, pedig egy furfangos nyakszirttravival beállítottam magam a plafon alá is. Még mindig nem győztek meg, hogy rajongóvá kéne válnom, de most már megígérem, hogy meghallgatom a cédét végre! :-)

Asszem Plan Beer alatt történt, hogy egy arc azt hitte, húsvét van, és az undorító szagú pacsulijával fejenlocsolt, miközben Turiékkal rumozni próbáltunk. Onnantól kezdve büdösebb lettem, mint ahogy odamentem, pedig az is crust volt. Ja, a zenekar? Plan Beerről sem sok minden maradt meg.

A PFA-t már végignéztem, sőt emlékszem is rájuk. Nem vagyok nagy rajongójuk, pedig amúgy szoktam szeretni az ilyesmit, de most először tetszett egy kicsit, sokan megőrültek rájuk. Még a végén tetszeni is fog.

"Képzeld, öcsémnek van zenekara", mondta egyszer Fater. Később kiderült, hogy a bandáját Lömbiheadnek hívják, és amúgy kurvajók. Másodjára játszottak Tapolcán, ezúttal utolsókként, és igazából itt sikerült az est során először igazán belefeledkeznem a zenébe, és hagyni, hogy magával sodorjon. Egészen idáig csak a humpákolás ment, meg a hagyigálás-labdázás, piálás, ordibálás, botrányokozás, de Lömbiék alatt végre vitt magával a zene, kurvajó volt.

A koncert után a beksztédzsben félálomban figyeltem, ahogy Vöri és Boros esnek-kelnek meg verekednek meg ordibálnak, miközben valaki néha lekapcsolja a villanyt ("SZABADACSÓÓÓK!"). Vicces volt néha, csak már kurvafáradt voltam, és vágytam már arra a padlófelületre, amin alhatok. A padlófelületre végül három óra körül feküdtem oda úgy tizedmagammal plusz egy kutya, és négykor léptünk is az első buszhoz.

Pesten aztán a villamostól hazafelé sétálva az ólmos ég alatt, a szemerkélő gennyeshányásban esőben arra gondoltam, hogy mennyivel jobb ez így mégis, mintha kényelmesen itthon baszódtam volna. Shit egy örökérvényűjével zárnám soraim, persze élőben viccesebb volt.
Shit: "Hazamegyek, rántás, kávé, kajálok, kulázok, lefürdök és tök friss leszek. A rántás meg a kávé így együtt a tuti kombó, ettől biztosan felébredek."
kaloz: "Bazmeg de jó a fasziknak, hogy ilyen egyszerű, rántás-kávé és jól is vagy, de jó lenne, ha nekem is lenne ilyen tuti receptem."
Shit: "Ja, neked szkreccselés meg kávé!"

Ma gyertek a Delíriumba, vagy menjetek Szeszprémbe!