NOFX – Cokie The Clown (Fat Wreck, 2009)

Írta: Mozart Feltöltötte: Mozart Ekkor: 2009. nov. 30. hétfõ - 21:53

Ennek az ötszámos EP-nek az volt a beharangozó marketingszövege, hogy olyan számokat fog tartalmazni, amik túl jók voltak, hogy rákerüljenek a Coaster albumra. Persze ez nyilván csak reklámszöveg, de azért reménykedtem, hogy egy igen ütős anyag lesz. Hiszen a NOFX-re mostanában pont az szokott lenni a panasz, hogy több a töltelék szám az albumaikon, mint régebben. Így gondoltam, egy rövid EP-re biztos csak a legjobb dalok kerülnek föl.
Azonban a Cokie The Clown így is csak a közepes kiadványaik közé sorolható. A kezdő és címadó dal nem lenne olyan rossz, de nekem egyrészt nem tetszik Melvin énekstílusa, másrészt azok a részek, ahol ő énekel, zeneileg amúgy is elég bénák (beleértve a számkezdő riffet). A Straight Outta Massachusets egy végtelenül egyszerű kis darab, én már onnan ismertem, hogy fölkerült akusztikus verzióban a youtube-ra, ahogy Fat Mike a lányának játssza (némileg megcenzúrázva egyébként). Ez talán a leggyengébb szám a lemezen, én maradtam volna az akusztikus változatnál, és fölraktam volna valami gyerekeknek szóló válogatásra. Ezután jön két jobb szám: a Fermented and Flailing sem rossz, a Codependence Day pedig egyértelműen a legerősebb szám a lemezről. Utóbbi kár, hogy kicsit rövid, de lehet, hogy amúgy nem lenne olyan ütős. Levezetésnek meghallgathatjuk a Coasterről már ismert kedvencemet, a My Orphan Yeart, ami azonban jobb volt úgy, teljes zenekarra hangszerelve. Azért így sem olyan rossz, de engem érdekes módon a gyors, zúzós változat hatott meg jobban, annak ellenére, hogy azt gondolhatnánk, a személyes szövegek talán inkább egy balladásabb aláfestést vonzanak.
Összességében úgy gondolom, hogy aki nem rajongó, az nem hal meg szegényebben, ha kimarad az életéből ez az EP, de azért pár hallgatást megérdemel. A rajongók biztos örülnek ennek is egy darabig, de jó lenne már hallani egyszer megint egy elejétől végig kiváló NOFX-albumot. Reméljük, még lesz olyan.

www.nofx.org