Boogie Mamma - Kettes metró (Szerzői kiadás, 2009)

Írta: Doki Feltöltötte: bubsy Ekkor: 2009. nov. 6. péntek - 09:46

Mátyás király csettintett egyet és a trónterem elcsöndesedett. 1457 egy sötét őszi éjszakáján a feszültség a tetőfokára hágott.
- No te juhászlegény! A harmadik próba jön: Mondj egy ska zenekart, ami működik is meg nem is, nótái vidámak is meg nem is, és a második vagy a harmadik lemezük meg is jelent meg nem is!
-??? Fákk!!! - gondolta az ijedt jobbágy, majd néhány perc múlva ennyi préselődött ki a torkán: - Öööö! Nem tudom!
Persze Mátyás király sem tudta, hiszen a szóban forgó banda megalakulásáig még 542 évet kellett várni, a lemez pedig 552 év múlva meg is jelent meg nem is…
Valahogy így kezdődött.

Néhány éve már tudtuk, hogy létezik egy fura nevű, évente kétszer feloszló, majd újjá alakuló kollektíva, ami Boogie Mamma névre hallgat. Egy zenekar, ami nincs és mégis van, nagyjából 50%-os valószínűséggel, mint Schrödinger macskája aki az "élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével."

Egy nap, pontosan október 4-én, a zenekar létezésének valószínűsége csaknem 100%-osra nőtt, azaz valódi LETT, egy a zenekarról szóló blognak köszönhetően, de lehet az is, hogy a blog valószínűsége nőtt 100%-ra a zenekar hatására. Mindegy! Valamivel később megjelent a második, vagy harmadik lemezük is, ami nem is jelent meg, és amin vidámak is a nóták, meg nem is.

Azt hiszem, akkor vagyok a legpontosabb, ha azt mondom: Kettes Metró a Boogie Mamma-blog 12 új hallható/hallatlan bejegyzése. Se több, se kevesebb. Hallgassák csak! http://boogiemamma.blog.hu

A zenés bejegyzések (fura, de azt is írhattam volna ide: állomások) ismerősek lehetnek vagy ismeretlenek, jók és rosszak, hosszúak és rövidek, felszínükön vidámak, de mélységükben mélységesen szomorúak. Borzasztóan szólnak, borzasztóan jól…

Jó, hogy így van, jó, hogy nem tetszik mindenkinek, jó hogy majdnem mindenkinek tetszik és jó, hogy sokan sokféleképpen látják. A Bizottság lemezén a záró mondat, most is elhangozhatna: "Ez a lemez olyan, mint az élet. Van, akinek hosszú, van, akinek rövid."

Nekem rövid, ezért biztos, hogy ott leszek és megnézem a Boogie Mammát a Dürer kertben, 2009. november 12-én, csütörtökön. Sokadmagammal fogok pogózni a Stroboszkópra, keseregni a Varázslatra és a Vég-re, és torkom szakadtából éneklem az EU-s nőkről szóló ódát, vagy az Ötvös Csöpi ökle című ragtime-ot.

A mendemondák szerint a banda létezésének valószínűsége ismét rohamosan csökkenni fog 13-tól (elvégre péntek 13-a lesz.), de mi azért reménykedjünk, hogy ezúttal…

…mégsem így alakul!