Punk Portál - 2021. szeptember 27.





 

2009. VII. 15-19. Hegyalja Fesztivál


Írta: Betti és Gergő
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2009. nov. 3. kedd - 22:44

Az idei Hegyalja Fesztivál fellépőgárdája eléggé ígéretesnek tűnt, a hírek szerint Machine Head, Finntroll, és az Ignite is várható volt. Nem is volt kérdés, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is ott a helyünk. Pipi azonban inkább a szerelőakna, a Suzuki futóművek és az egész napos sláger rádió hallgatás mellett döntött (ezt én úgy nevezném, hogy dolgoztam, de azért utólagos roppant érdekes kommentjeim láthatók lesznek –Pipi), így hát jómagam, az előbb nevezett egyén öccse és párom, Betti vágtunk neki a Tokaji túrának.

Természetesen már a 0. napon lementünk, az előző évekhez hasonlóan már nagyban folytak az előkészületek. Egymás után építették a színpadokat és a környezetvédők is felhúzták kis kuckójukat. Lassan felfújták a legmenőbb és legnagyobb szarvasmarhát melynek a nemiszerve nagyjából két ölnyi volt. (Ó, te tudatlan, a nevezett bika Szilaj Béla névre hallgat, ha odafigyeltél volna az elmúlt két évben, tudnád - Pipi) A tömeg egyenesen a kocsmák felé vette az irányt. Ezen a napon igen nagyot kaszáltak a sörözők, de mondjuk ez Hegyalján minden nap így van. Öööö, kell mondanom, hogy mi hol kötöttünk ki? A nép kellemes állapotban próbálta mulatni az időt, de akadtak páran, akik kis körben énekelgetve várták a holnapi koncerteket.

Első nap
Aztán csak el is jöttek végre azok a bizonyos igazi fesztiválnapok. A tikkasztó meleg nem igen hagyott senkit se a sátorban aludni, pihenni. Így mindenki lerohanta a boltokat táplálékszerzés valamint alkoholtartalmú italok beszerzésének okán. Dél körül már 41 fok volt árnyékban. Lassan a kis kajás bodegák is megteltek. Amíg vártuk, hogy a Pokolgép elkezdje a koncertjét leragadtunk egy irish punk stílusban játszó együttesnél, a Firkinnél. Aki az igényes punk zenét kedveli, annak csak ajánlani tudjuk. Aki az igénytelent, annak nem, de hát őket úgyse szeretjük. A végét sajnos nem tudtuk megvárni, mert kezdődött a Dewalt színpadon a Pokolgép koncert. (már megint hülyék voltatok. – Pipi) Mint legutóbb, idén is kitettek magukért. De a szervezők kicsit elszámolták magukat, mert sokkal többen voltak kíváncsiak a legendás együttes koncertjére, mint amennyien befértek a sátorba. Néhány szám után átmentünk a Nagyszínpadhoz ahol a Beatrice zenekar jól ismert számait énekelte a közönség. Középtájon helyezkedtünk el ahol a bodysurf igen népszerű volt. A 8 óra munka című számukat már nagyon várta a nép, ám Nagy Feró még váratta kicsit a őket. Mondjuk a ’Rice 20 éve kb ebből az egy számából él, de hát ez nekünk annyira nem fájt azért. Ezalatt az amerikai Death Angel zenélt, mások elmondása alapján remekül. Később Bandland színpadon az idén 20 éves Tankcsapda zárta a napot. Nagyon jó számokat játszottak a hangulat is jó volt, de Lukács a hangját Debrecenben hagyta, mindössze három hangot volt képes kiénekelni. Viszont a buli végén hatalmas tortával kárpótolták az első sort. Érdekes, a Tankcsapdára tavaly is azt írtuk, hogy jó volt, de csak leoltottuk őket. Pedig esküszöm nem szándékos, de hát mindig tesznek érte.

Második nap
Reggel Bettiből kitört a hiszti ugyanis elfogyott a boltokból a hőn szeretett citromos Gösser, amit előző nap fogyasztott, de a fesztivál területén várt minket az arany színű és hasonló árú Borsodi. Igaz rejtélyes módon mégis sikerült szereznünk Betti kedvenc söréből pár üveggel, de hogy hogyan, az a mi titkunk marad. Miután tisztességgel besöröztünk kikötöttünk a Road koncerten, ami talán az eddigi legjobb volt, de ezt már megszokhattuk szerencsére. Mikor a hangulat tetőfokon volt, még a security-sok is jól érezték magukat, kivéve egyiküket, aki leküldte a lányokat a fiúk nyakából. Erre Máté (énekes) megköszönte, hogy megfosztott minket a vizuális élményektől. De ez a szigor nem tartott sokáig ugyanis az előbb nevezett hölgyek a következő szám alatt már ugyanebben a pozícióban tartozódtak. Hosszú várakozás után a Machine Head lépett a színpadra. A zúzás odacsalogatott majdnem mindenkit a fesztivál területéről. Mi is próbáltunk egyre előrébb kerülni, de a túlzott hangerő miatt pár számnál többet nem lehetett kibírni a színpad közelében, sőt a többi koncertezni próbáló együttes zenéjét is elnyomta az amerikai banda (ez ALAP kell hogy legyen egy ilyen volumenű csapattól - SZ). Utánuk egyenesen átrohantunk meghallgatni az AB/CD-t (AC/DC tribute), majd lepihentünk és visszatértünk a Magnetica-ra. Sajnos nagyon későn kezdődött, így kevesen voltunk, ám a népszerű Metallica számok hallatán az igen rövid koncert végére megtelt a sátor. Szerintünk: NAGYSZÍNPAD! (és kicsit korábban). Mikor véget ért egyből kidőltünk.

Harmadik nap
Miután meghallgattuk a Supernemet az ezerszer ledivatozott, mégis egyik legközvetlenebb fellépőhöz, Jamie Winchesterhez vezetett utunk. A közönség nagy része 14 és 16 év közötti lányokból állt, de mi is megtaláltuk helyünket. Sok új számot játszottak, köztük a The Cracks are Showing-ot, aminek nemrég jelent meg a videóklippje is. Később erős késztetést éreztünk a táplálékbevitelre. Ezt a problémánkat két gyrossal orvosoltuk, amit Betti még Magyarországon nem evett. Szerinte a görögországi jobb volt, de a fesztiválossal is meg volt elégedve. Evés után meghallgattuk a Finntroll-t, ahol csak kis időt töltöttünk el. A bemenettel problémák adódtak, ugyanis a fél közönség a sátoron kívül állt...

Negyedik nap
A 10. Hegyalja Fesztivál zárónapja viszont eseménydús volt. A mai napon a Bandland színpadon az elektronikus zenéé volt a főszerep. Nem nagyon voltunk erre kiváncsiak, így újabb sörök elfogyasztásával múlattuk az embertelen melegben lassan múló időt. Tokajban tikkasztó hőség uralkodott, amikor délután jött egy hívás Pestről, hogy hatalmas vihar közeledik felénk. Ezt a szervezők is megerősítették, az Iron Maidnem koncert előtt figyelmeztették a fesztiválozókat, hogy este 7 körül ideér a vihar, és aki teheti, vonuljon biztonságos helyre. A koncerteket 2 órával későbbre halasztották, az előbb említett Iron Maiden tribute zenekar még befejezhette koncertjét. Mint minden évben, idén is látványos show-t csináltak, és megrémisztgettek minket a hatalmas „szörnnyel”. Mivel nem látták jelét a viharnak, rákezdett az Ossian. A második sorból figyelhettük rövid, de nagyszerű koncertet, ezt követően elmentünk ledönteni pár „Zöld Sör”-t. (ne gondoljatok rosszra, ez a Borsodi álneve, Aberrált miatt találtuk ki az egészet. –Pipi) És ekkor megérkezett a vihar, így mialatt visszafutottunk a Dewalt sátorba, ahol a Hatesphere játszott, teljesen eláztunk. Itt töltöttük az időt, míg el nem kezdődött az Ignite. A koncertet a Bleeding-el kezdték, amit az egész közönség énekelt. A következő szám alatt az első sorba furakodott egy pár, akik csaknem szexuális kapcsolatot létesítettek egymással, eléggé zavarták a kilátást. Ennek ellenére az egyik legjobb koncert volt egész Hegyalján, a közönség hangulata is remek volt. Zoli magyartudása néha egy cseppet megcsuklott, de segítettünk neki ilyen bonyolult szavakban, mint a politikus. Természetesen megvolt a végére a kissé átírt dallamú Bánk bán ária (Hazám, hazám, te mindenem…) és a Place called home magyarul. Az utolsó szám alatt Zoli beugrott a közönség közé és ott fejezte be a koncertet.

Összességében az idei, 10. alkalommal megrendezett Hegyalja Fesztivál az eddigi legnagyobbra és legjobbra sikeredett, egy kis izgalommal fűszerezve.
Mindenkinek ajánljuk, aki szeretné egy nagy, jól szervezett, de nem túl zsúfolt fesztiválon a kedvenc együtteseit látni, meghallgatni...