Punk Portál - 2021. szeptember 23.





 

Strung Out – Agents of the Underground (Fat Wreck, 2009)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2009. okt. 5. hétfõ - 23:02

A Strung Out az egyik legbiztosabb pont nemcsak a kiadó, hanem az egész kaliforniai punk színtér kínálatában. Idén 20 éve létezik a zenekar, és ezt a jubileumot az év első felében már egy ritkaságokból készült válogatáslemezzel is megünnepelte, most pedig itt az új nagylemez, amely amúgy a hetedik a sorban. A lemez címe arra utal, hogy ez alatt a két évtized alatt a Strung Out mindig is megmaradt az underground szintjén, és minden sikerét (például az összesen több mint egymillió eladott lemezt!) egy független kiadónál érte el.
A lemez körülbelül ott folytatja a Strung Out-életművet, ahol az előző abbahagyta, azaz rendkívül technikás, kidolgozott gitáralapokra épülő, erősen metálos, zúzós de mégis dallamos számok jellemzik. Hangszeres tudás terén nem sok fejlődnivalója van már egyik tagnak sem, legalábbis az látszik, hogy a saját stílusukon belül bármit el tudnak játszani. Ezért azt se mondanám, hogy zeneileg előrelépés az album az előzőekhez képest (tényleg nincs nagyon hová), bár talán még precízebb, még részletekbe menően kidolgozottabb. A nyitó szám egy egyértelműen erős kezdés, a szokásos ultragyors, punkos dobra épülő, de amúgy inkább metál kategóriába eső Black Crosses. Aztán egy kicsit könnyedebb, dallamközpontúbb és lassabb szám, a Carcrashradio következik, bár a kemény gitártémák innen se hiányoznak. Majd egymást követik a lemezen a néha lágyabb, de inkább keményebb nóták a jól megszokott Strung Out-színvonalon.
Bár láttam olyan kritikát is, ami teljesen el volt szállva az albumtól, én egy kicsit a változatosságot hiányolom belőle. Önmagában nézve mindegyik szám egy végletekig kidolgozott mestermű, viszont tizenegy ilyen, dallamvilágában és műfajában hasonló nóta követi egymást, és a vége felé már elfelejti az ember, melyik is tetszett igazán. Azért pár hallgatás után persze kialakulnak a kedvencek, például a már említett nyitó számon kívül a Heart Attack, a Vanity, a Jack Knife és a Dead Spaces. Aki sajnálja az időt egy egész lemezre, az hallgasson bele ezekbe a számokba, de szerintem nem kell különösebben magyaráznom, hogy aki igazán szereti a Strung Outot, annak ez az album is meg kell, hogy legyen egészében – az előzőek színvonalát ez is hozza.

Honlap: http://www.strungout.com