Punk Portál

A nemrégiben megjelent új lemez, a Támad a mindenevő kapcsán, a SZIN-es fellépés apropójából beszélgettem a szegedi Keserű Giliszta ötből három tagjával, Kri-vel (gitár), Lacóval (dob) és Csempével (basszusgitár). A baráti hangulatú beszélgetés igen hömpölygősre sikeredett, úgyhogy alább (a látszat ellenére is) egy erősen megszerkesztett változat olvasható.

PP: Milyen volt a SZIN-es koncert belső szemmel?
Kri: Úgy szólt a gitárom, mint egy porszívó…
PP: Mennyire zavart a meleg?
Lacó: Saját szemeinkkel nem is láttunk semmit, sokan azt hitték, hogy ez a napszemüveg valami tudatos imidzs, de igazából a tűző nap ellen kellett védekezni.
PP: Én azt láttam, de attól függetlenül nagyon vagány volt.
Lacó: Én úgy facsartam az ingemből a vizet, és utána gondolkoztam egy elevenen tusoláson is…
Csempe: Én már korábban is játszottam aznap egy zenekarral, a Skatch-csal, volt fél órám a két színpad között, és már ott nagyon meleg volt fél háromkor, meg persze egy kis fogyasztás is volt… de szerintem a Giliszta-koncert jó volt, csak az volt a baj, hogy a meleg nemcsak minket vágott meg, hanem a közönség azért nem jött be, mert a medencében olyan meleg volt…
Kri: Néhol volt egy kis árnyékos folt, és akkor ott álltak az emberek.
Csempe: Szerintem sokkal többen is megnézték volna, ha nem menekülnek a melegtől.
PP: De bikinis lányok szerintem először voltak a koncerteteken.
Lacó: Így van, megjelentek elég sokan.
PP: Amúgy hogyan jött a SZIN-es fellépés? Szabályosan jelentkeztetek?
Csempe: Az NSZK-s kapcsolatokon keresztül intéztük. Már tavaly is volt egy ilyen lehetőség, csak akkor későn mentünk bele, túl sokat halasztgattuk. Akkor végül csak tartalék zenekarnak voltunk „eltéve”, most meg időben jelentkeztünk. Persze most is volt kavarás…
Kri: Szombaton játszottunk volna…
Csempe: …a Yellow Spots és az Auróra előtt, ahová igazából illettünk is volna, de átraktak csütörtökre. De így utólag jól jártunk a csütörtökkel, mert ha szombaton játszunk, valószínűleg minket kihúznak a listáról, sok koncert elmaradt.
PP: Ja igen, akkor volt az előrehozott program a zaj miatt… Akkor még jól jártatok. Na, térjünk rá az új albumra! Mikor is vettétek fel?
Mindenki: Februárban.
PP: És mi tartott ilyen sokáig?
Lacó: Hát a borítókészítés, Szati (az énekes – a szerk.) által.
Kri: Stúdió közben találtuk ki a borítót amúgy.
Csempe: Ja, én azt hittem, azt kérdezed, mi történt az elmúlt hat évben!
PP: Azt is kérdezhetném! Visszatérve az albumra, vannak-e kedvenc számaitok?
Lacó: Vannak, a Sáska…
PP: Akkor itt álljunk is meg, ezen gondolkoztam, kikről szól a sáska?
Lacó: Mindenkinek másról, amikor árultam a CD-t, mindenkinek mást mondtam, amit hallani akart... Kristóf többet tudna erről mondani, ő írta a szöveget.
Kri: Mindenkiről, aki árt ennek a kis közösségnek, aki itt él a Kárpát-medencében. Aki ártó szándékkal jön.
PP: Szöveg.txt?
Lacó: Azt a Szati írta…
Csempe: Én elmondom, hogy miért van az a szám. Van ez a sorozat, a Terminátor: Sarah Connor krónikái, és odaadtam a Szatinak az első évadból pár részt. Megnézte, és én valahogy úgy érzem, hogy kapcsolat van a szöveg meg sorozat között.
PP: Hát, most hogy mondod, tényleg így van.
Lacó: Végül is erre utal, hogy a borítón, ha megnézed, csak számok lógnak rajtunk.
PP: Igen, elég apokaliptikus szövege van.
Lacó: Tehát az a rész, hogy „a bőrödbe számokat égetünk”, ez végül is ezzel párhuzamba hozható, bár nem a bőrünkbe van égetve, hanem egy cetlin lóg.
PP: Majd a következő albumon!
Lacó: Így van! Be van szkennelve egyébként az igazi cetli.
Kri: Az elidegenedésről szól ez a szám.
PP: A Félelemtől félni az csajról szól?
Lacó: Az mindenről, én nem tudom, Szati írta.
Kri: Az ilyen „kamionos” szám szerintem.
PP: A legtöbbet Szati írja egyébként?
Kri: Nem, megoszlik. Felét én írtam, felét Szati nagyjából. Mike (a gitáros – a szerk.) kettőt írt, a Büntetőt és az Apokalipskát.
Lacó: Csempe meg a bónusz szám szövegét.
PP: Tényleg, azt ki énekli? Nem bírtam rájönni.
Lacó: Csempe, a felső szólam meg én vagyok női hangon.
PP: És az miért nem lett rendes szám? Túl komolytalan volt?
Lacó: Hát, az úgy feloldja a lemezt, az apokaliptikus hangulatát.
Csempe: Az korábban egy teljesen más szöveggel működött, talán az az első szám a régi album után...
Kri: Félig-meddig új szám csak, mert még majdnem rákerült az Egy utolsóra... Ez még akkor született, csak más volt a szövege, de úgy gondoltuk, hogy az nem annyira jó, és akkor Csempe az utolsó pillanatban hozta a szöveget…
Lacó: Mi a stúdióban hallottuk először.
Kri: Soha nem volt próbálva, ott hallotta először a zenekar.
Csempe: El se mondtam nekik, hogy miről szól, meg mi lesz…
Kri: Próbálta elmondani, csak nem sikerült.
Csempe: Mondtam, hogy jó lesz, jó lesz, arról szól hogy spanok, meg minden király... :)
PP: Merrefele voltatok vagy lesztek mostanában bulizni?
Csempe: a Fészek 2-ben lehetséges, meg talán a Garaboncziásban.
Kri: Nemrég Zentán voltunk, az nagyon jó volt.
PP: És Szegeden kívül mentek valahova?
Kri: Hát majd Pestre talán, ha összejön.
Lacó: Amúgy nekünk nagyon nehéz összeegyeztetni ezeket meg a próbákat is, mert Mike-kal ketten dolgozunk három műszakban, és elég sokszor fedi egymást, ez egy kicsit nehezíti a dolgunkat. Spontán jönnek a dátumok, és ez alapján megpróbáljuk valahogy összehozni.
PP: Ide kapcsolódik a kérdés, hogy szerintetek nehezebb-e ma terjeszteni a zenét, mint régen, mármint olyan szinten, hogy persze egyszerűbb neten keresztül terjeszteni, de ez nem jár-e azzal, hogy mondjuk kevesebben járnak koncertre?
Csempe: Igen, túl nagy a kínálat.
Lacó: Kevesebb az értéke annak, ha megszerzel egy új lemezt, mint régen. A csapból is folynak, az mp3-akat bárhonnan letöltögetheted, és az emberek felületesek, átsiklanak fölötte...
Kri: Nagyon nagyok lettek az elvárások, tehát ha van egy kevésbé jó hangzású lemez, akkor az ember már nem biztos, hogy végighallgatja, meghallgat egy-két számot, és ha nem szól olyan jól, már kattint a másik bandára Myspace-en.
PP: És ti is úgy érzitek, hogy kevesebben járnak ilyen jellegű koncertekre, mint mondjuk nyolc évvel ezelőtt?
Lacó: Az biztos.
Csempe: Pedig most sokkal nagyobb divat a punk, mint 10 éve.
Lacó: Attól függ, hogy a punknak melyik része.
PP: A zenei fejlődés az egyébként nagyon hallható az albumon, Mike nagyon jól gitározik…
Kri: … túl jól…
PP: … szóval ez összefüggésben van azzal, hogy milyen, esetleg mennyi zenét hallgattok?
Lacó: Egyre jobban beszűkülünk. Clash, Sex Pistols, na jó, azért nem... mostanában rákattantam a PIL-re, amit régen nagyon hanyagoltam.
Kri: Ja, a PIL az nagyon jó. Egyébként mostanában nagyon sok kazettát hallgatunk a konyhában, a régiek mind előjönnek.
Csempe: Én egész évben csak két lemezt hallgattam, mondjuk más okokból, az egyik a Beat the bastards volt, meg az Operation Ivy-nak az Energy-je.
Kri: Na meg az új Green Day.
PP: Egyébként azt hallottam, hogy gondolkoztatok azon, hogy bakeliten is ki kéne adni az új lemezt.
Mindenki: Csak nem Szati mondta? :)
Lacó: Utánajárt, de nagyon-nagyon drága, meg igazából értelme nincs.
Kri: Szerintem lenne értelme, de olyan drága lenne, hogy nem éri meg.
Csempe: Szerintem nem is lett olyan jó, hogy bakelitre kéne nyomni…
Lacó: DE!
Csempe: ...viszont az meg a másik, hogy semmi értelme nem lenne, mert nem lenne az a bakelit-feelingje, ami az analóg dolgoknak van. Mivel ezt teljesen digitális.
Lacó: Így van! A bakelit lemeznek akkor van értelme, ha eleve analóg technikával van rögzítve.
Csempe: A stúdióban volt olyan Fender keverő, amivel ezt meg lehetett volna csinálni, csak az legalább egy fél év, mire belőjük azon a cuccon.
PP: Beszéljünk a Magyar Trendi Klubról! Hogyan mutatnátok be annak, aki még sose hallott róla? Ki van benne a zenekarból?
Mindenki: Mindenki.
Kri: (Az MT Klub) a magyar kultúra egy 21. századi formába öltött változatban. Egy olyan dolog, ami nélkülözi ezt a fellengzősséget. Fiatalos formában tálaljuk a dolgokat.
PP: Tehát nem az az übernacionalista dolog.
Kri: Hát persze, mert itt nem politikáról van szó, hanem a kultúráról. Olyan köntösbe próbáljuk ezeket a dolgokat csomagolni, ami a fiatalok számára is (csúnya szóval élve) fogyasztható.
PP: És kik a vevő erre, kik olvassák?
Kri: Bárki, a barátnőm 13-14 éves húgának az egész osztálya, meg az öreg papa az unokájával is odajön a standhoz, szóval mindenki. Vannak olyan témák, amik minden ember számára egyformán fontosak.
PP: Mikor és hogyan jött az ötlet?
Lacó: 2006 húsvétján fütyülőst iszogattunk, és akkor jött az ötlet, hogy kellene valami, ami egyszerűen megismerteti a fiatalokkal a magyar kultúrát.
Kri: Ma már ez így furcsának tűnik, de akkoriban nem nőtt minden sarkon egy turulmadaras pólókat áruló bolt. Ma már kezd ilyen giccsmagyarba átmenni az egész, mindenki nagy hazafi, satöbbi, de akkor még abban a közegben úgy éreztük, hogy kell valami ilyesmi.
Lacó: Hétköznapi módon, hogy ne csak ezek a jelképek legyenek, hogy Nagy Magyarország, hanem valami a tartalomból is jöjjön át.

Keserű Giliszta interjú