Against Me! – The Original Cowboy (Fat Wreck, 2009)

Írta: Mozart Feltöltötte: Mozart Ekkor: 2009. jún. 30. kedd - 18:02

Ez ismét nem egy vadiúj album (az idei év tükrében megszokhattuk a Fattől), hanem egyfajta újrakiadás, pontosabban egy soha ki nem adott demó, ami most végre kapható lesz rendes (egyébként elég egyszerű, fekete-fehér) csomagolásban is - a rajongók legnagyobb örömére. A címből persze egyértelmű, hogy az As The Eternal Cowboy demójáról van szó. Adódik a kérdés: tényleg annyira jó ez a felvétel, hogy érdemes kiadni? Hiszen ilyet még a legnagyobb zenekaroktól se nagyon látni, hogy újra kiadjanak más (főleg régebbi) változatban valamit, amin csupa ismert szám van.
Mielőtt válaszolnánk, vegyük is sorra, mik a főbb különbségek az eredeti lemez és e között. A számokat tekintve itt eggyel kevesebb van: a Sink, Florida, Sink hiányzik egyedül (a lemez trackjeinek száma még kevesebb, de csak azért, mert egy-két nóta össze lett vonva). A sorrend is más, a koncertalbumhoz hasonlóan itt is A Brief, Yet Trimuphant Intoduction szerepel …Intermission helyett.
A lényegi különbség azonban nyilván a hangzásban van, ha már ugyanazokat a dalokat halljuk. Az tény, hogy sokkal spontánabban és élőbben hangzik ez a demó, mint a végül kiadott változat (bár az Against Me!-nek nem is volt ezzel gondja a Searching For A Former Clarity albumig). A nyers, spontán, már-már garázskoncert-szerű hangzás nem véletlen: ezt a felvételt egy nap alatt rögzítették a stúdióban, és bár azt nem tudom, hogy sávonként-e vagy egyszerre, elég erős a gyanúm, hogy az utóbbi helyzet áll fenn. Éppen ezért elég hangulatos így is meghallgatni ezeket a számokat. Tom Gabel egyébként azzal indokolja a demó kiadását, hogy amikor ma meghallgatja ezt a felvételt, egy része úgy érzi, nem is kellett volna ezek után stúdióban rögzíteni az albumot, hanem ezt kellett volna megjelentetni.
Rajongóknak biztos érdekes ez az anyag, jól el lehet tölteni az időt azzal, hogy megpróbáljuk felfedezni a kisebb-nagyobb eltéréseket az album-verzió és e között. Hogy annak, aki nem rajongó, érdemes-e meghallgatnia ezt a változatot is, azt nem tudom eldönteni. Érdekesnek érdekes, azt azonban kicsit különösnek tartom, hogy ki is adták ezt a júliusban éppen 6 éves demót, mint egy önálló kiadványt, pláne most, hogy már első nagykiadós albumukon is túl vannak, ráadásul éppen kilépett a dobos. Lehet, hogy egy ideig nem lesz új album (bár állítólag dolgoznak rajta), addig meg jó lesz ez arra, hogy ne felejtsük el a (régi) Against Me!-t.