Punk Portál - 2021. szeptember 16.





 

Strung Out – Prototypes and Painkillers (Fat Wreck, 2009)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2009. ápr. 23. csütörtök - 21:23

Újabb B-oldalas válogatás. Úgy látszik, mostanában nem eléggé termékenyek a kiadó bandái, és muszáj a ritkaságokból is kiadni egy-egy albumot, hogy egyáltalán legyen mit kiadni. A Swingin’ Utters és a Loved Ones után (hogy csak az újabbakat említsem) most a Strung Out is beállt a sorba. Igaz, hamarosan jön egy „rendes” nagylemezük is, szóval ez inkább amolyan kedvcsináló, mint a terméketlen évek kitöltése.
Mint minden ritkaság-album, ez is eléggé vegyes. Nem egységesen jó vagy rossz, hanem vannak rajta jó és rossz számok. Elég erősen indít, az első 5-6 szám közül mind elég jó ahhoz, hogy ráférhetett volna az adott albumra is. Azért az "adott" albumra, mert pár sor után egyértelműen felismerhető, hogy egy-egy szám melyik albumról maradt le (persze a CD tokjában található jegyzetek is segítenek beazonosítani, hogy melyik korszakban íródott egy dal). Ez a Strung Out nagy pozitívuma: bár nagyjából végig ugyanazt csinálták karrierjük során (leegyszerűsítve: a metálos beütésű skatepunktól eljutottak a skatepunkos beütésű metálhoz), azért mégis minden albumuk más, és mindegyiknek van egy sajátos, egységes hangzása és stílusa.
Sajnos a lemez második harmadától kezdve sűrűbben fordulnak elő a gyengébb számok, de a közéjük beszúrt egy-két kiváló alkotás mindig megmenti a helyzetet. Így egyáltalán nem szenvedés végighallgatni az 1 óra 7 perces lemezt, bár pár számot lehagyhattak volna. De hát tudjuk, hogy az ilyen albumokat úgyse folyamatosan hallgatja az ember, a fő szempont a teljesség, és annak eleget is tesz. Szerencsére több az albumokról lemaradt vagy válogatásokra rakott szám, mint a demó, és feldolgozásból is csak kettő van összesen.
A lemez kivitelezéséről csak annyit, hogy ez is digipack csomagolásban jött ki, mint az utóbbi idők Fat lemezeinek többsége. Hármast adnék neki ötös skálán, van benne többé-kevésbé informatív leírás minden számról, meg egy zenekari fotó, de mégis kicsit túl egyszerű az egész. Volt már igényesebben kidolgozott lemezborítójuk is, de azért nem vészes ez se.
Minden szempontból elmondható, hogy ez az album csak a rajongók polcára való, egy Strung Outot kevésbé ismerő zenehallgató számára nem javasolnám. Aki viszont ismeri és szereti a zenekart, és még nincsenek meg neki ezek a számok, az biztosan talál majd pár új kedvencet.