Tisztán a cél felé - Krodha (Trottel Records, 2008)

Írta: Mozart Feltöltötte: Mozart Ekkor: 2009. jan. 4. vasárnap - 16:24

Az első, ami feltűnik ezen a lemezen, az igényes kivitelezés. Meg se kell hallgatni, már akkor is jó érzés kézbe venni. A végig kékes színben úszó borító könyvecske formájú, benne egyrészt képek a zenekarról és hangszereiről, na meg a szövegek, másrészt pedig krisnás tematikájú szövegrészletek és illusztrációk. Tényleg nagyon szépen meg van csinálva a borító, ötből ötös.
És ha már említettem a krisnás tematikát, ez végigkíséri az albumot szövegileg is természetesen, mivelhogy Krisna-tudatú (ugye ez a politikailag korrekt kifejezés?) zenekarról van szó. Ennek következményeképpen van két szám, ami nem magyarul van - ezeknek a szövegéről értelemszerűen nem tudok nyilatkozni, bár azért sejtésem van róluk. A magyar szövegek két csoportra bonthatók: az egyik a hagyományosabb (straight edge) hardcore témákat feszegeti: drog (Tiszta fejjel), húsevés (A rettegés íze), illetve lokálpatriotizmus (Egri csillagok). A másik csoportba pedig a spirituálisabb témák tartoznak (öregedés, halál, test és lélek kapcsolata stb). Ezek a számok nyilván azoknak fognak bejönni szövegileg, akik vevők az ilyen elvontabb témákra is, vagy szimpatizálnak a zenekar nézeteivel.
A zene pedig nevezhető szokványos hardcore-nak, ének nincs, csak ordítás, ennek ellenére nem unalmas a lemez, mert a zenei részek nagyon ki vannak dolgozva és elég változatosak. Ahogy mondani szokás, a műfaj szigorúan vett határain belül kihozták a zenei alapokból, amit lehetett, a tempó- és témaváltások gondoskodnak arról, hogy ne unjuk meg a lemezt. És persze nem is túl hosszú az egész: szűk félóra. Az utolsó számban felbukkan egy zongora is egy kis kalimpálás erejéig, de szerintem annyira nem szerencsés, nem tesz túl sokat hozzá a dalhoz. Vészesnek persze nem vészes.
Nem akarok egy számot sem nagyon kiemelni a többi közül, mert nagyjából azonos (mondhatni azonosan jó) a színvonal, de ha a zene+szöveg összhatást nézem, akkor az első számot, a Béka a kútban-t, vagy a Mindegy címűt választanám.
Mint általában az összes hardcore album (legalábbis nekem), ez is egy olyan, amit nem sűrűn hallgatnék otthon, de annál inkább megnézném élőben a zenekart. Ahhoz viszont jobb, ha ismerjük a zenekart, szóval akit érdekelnek ezek a témák, és még nem ismeri a Tisztán a cél felé-t, az adjon nekik egy esélyt.