Punk Portál - 2021. szeptember 16.





 

Fanzinbemutató: Fashion victim #3


Írta: Klein L
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2008. nov. 27. csütörtök - 09:08

Nem szeretem a perzineket. Legyenek bár ilyen jók, mint az alább említett! Nem érdekel másnak az élete. Akkor sem, ha hívogatóan eseményteli. Ennyi erővel az én hétköznapjaimat, gondolataimat is az olvasók elé tárhatnám. De utálom az embereket. Téged is. Túl kíváncsi vagy. Miért nem egy könyvet olvasol éppen? Vagy magát a lapot, hogy lehessen saját véleményed? "Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?"

Vajdasági zint mindig szívesen veszek kézbe – bár nem tudom, Újvidék oda tartozik-e. Izgat, hogy másként látja-e a világot egy délvidéki magyar, szerb stb. Hogy lehet elviselni a kisebbségi létet? Nyomot hagytak-e az elmúlt évtized háborúi? Persze, hogy igen, költői kérdés volt. Kiderül-e bármi is az okok? Barcs Miklós költő megírta pontosan: "Ma három falut irtott ki a horda / a kutya más nyelven ugatott / csak négyszáz kilométerre délre / ő is kapott egy sorozatot…" Magyarországon útlevéllel a zsebükben figyelték a híreket az emberek, hogy lehessen menekülni Bécs felé. De ezt már megírtam a PG Csoport Útlevél, fogkefe lemeze kapcsán. "Vádolom, én vádolom azt az időt, ami ilyen helyekre űz: j'accuse, j'accuse, j'accuse!"

Magyar nyelvű lap, angol címmel, húznám is rögtön a szám, de a Fashion victim címválasztás bravúros egy szubkulturális perzinnek. Jól kifejezi a kontrasztot. Nem is tudom, hogy lehetne magyarul jól visszaadni. Divatmániás? Divatmajom? Divatőrült? Divatbuzi? Exküz, ez nem homofób kitétel akart lenni. Nem osztom Novák Laci látens homoszexualitásából fakadó előítéleteit. Virágozzék minden virág! Itt van például a Fashion victim is, mely már a harmadik számnál tart. Vagy önreflexív volna a cím? Nem, inkább öntudatos! Vagy öntelt. Kritikus. Ahogy kell. Inspiráló. Vicces. Keserű. Lehangoló. Változatos. Színes. Fekete-fehér. Egy-hangú. Mindig ugyanaz a főszereplő, és kevés a statiszta. A kis költségvetés miatt? Igazán lehetne benne több dugás! A másik híres magyar perzin, a Lufikikötő következő számában - a közönség nyomásának engedve - állítólag lesznek pornográf felvételek. Úgy-úgy! Végre nemcsak kárhoztatja a nők szexuális kihasználását Pöpe, hanem szemlélteti is. Vedd meg azt a lapot is!

S ha már illusztráltság: magam részéről szövegpárti vagyok. Pocsékolásnak tartom, ha egy oldalon 6-7 sornyi betű (üzenet) van csupán. Ha nem képversről van szó. The limit of my love of language is the limit of my world - mixelhetném össze Wittgenstein és Jiri H. Kocman sorait. Lettristaként a textus (és sérülése) jobban lázba hoz, mint a montázsok. A kézírással kiegészített-kijavított, felülírós forma szinte klasszikusnak mondható, de mégis elégedett mosolyt csempész az arcomra.. A szövegszervező elemek arányának megítélése amúgy is mindig az aktuális hangulattól és ízléstől függ. Mindazonáltal a kép és szöveg, dizájn vs. textus viszonyában nem fedeztem fel semmilyen elrendezőelvet. Egyszerűen jók az illusztrációk. De hogy miért kerültek az adott írás mellé, annak csak a jó Isten és a lapgazda a megmondhatója. Ő meg biztos punk (mármint Pedja), azért az ötletszerű, komponált káoszba hajló látványvilág. Persze, ha túl sok a kép, az a baj, ha meg nem rak be képet, az a baj. Nem láttál még ilyet, az a baj... Ad notam: „Időd szép virágát”

Miről szól, és hogyan? Személyes hangvételű és mondandójú, hiszen perzin, ám időnként filozofikus mélységekig merészkedik, s nem átall alázuhanni a meredély széléről. Pedig ha túl sokáig nézel a mélybe, a mélység is visszanéz beléd, tudjuk Nietzschétől. A mélység gyanús szekértábor. Ami felszínes, lebutított, az a népszerű, és nem lehet ellene tenni a médiamanipulálta világban. Közben meg az idő elfolyik, mint egy repedt szamovárból a tea, s a fránya globalizáció gyorséttermi masszává gyúrja a helyi ízeket. Low future. Szerepel egy kedves történet az áramszünet családösszehozó (gyertyafénynél kártyázós) lehetőségéről – meglepően furcsa zárlattal. Megszakadó örök barátságok, elmúlás, eltűnő gyermekkori épületek, átmegy tiszta dárkba időnként. Néha alulértékeljük magunkat a vágyaink miatt. Pedja például úgy érzi, meg kellene tanulnia még egy nyelvet, a másik 3-4 általa beszélt mellé. Máskor örülni tud az apró örömöknek, teszem azt a korai ébredésnek is. Vagy egy zeneszámnak, könyvnek, filmnek. És fel is sorolja, hogy miket látott, olvasott, hallgat mostanában. Ez milyen dolog már?! Hát mindenkinek van szeme, meg füle, nem?
Én mondjuk az alábbi remek könyveket forgattam az utóbbi időben:
Nagy Gergely: ANGST : A városi harcos kézikönyve
Perneczky Géza: A háló : Alternatív művészeti áramlatok a folyóirat-kiadványaik tükrében, 1968-1988.
Extázis és agónia : Független zenei (h)arcterek
Hamvas Béla: Silentium
Perneczky Géza: Csipkebokorgyújtogatók (A korszak mint műalkotás kötet)
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa : Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
Delimir Rešicki: Meghalni a pandákkal
Hasítás : Magyar rocknovellák

Bravúros könyvek. Érdekel ez valakit? Néha viszont rámtör a tévéfüggőség, felkelek hajnalban a hétvégén, hogy nézzem a Csillagkapu részeit reggel nyolctól délig. Vagy éjjel vártam az Atlantisz szériát, amíg a tahó tv2 abba nem hagyta a sorozat közepén, pont mikor a lidércek megtámadták a várost. Le lehetne tölteni az egészet, meg láttam is már a többségét, de egész más élmény így. Felébredek-e? Jól állítottam be a videót? Lesz elég hely rajta?
Egyébként ezeket néztem mostanában, és zseniálisak: Taxidermia, Terrorbolygó, Zöld hentesek.

De vissza a laphoz! Miért csak a rossz oldalát látjuk többnyire a globalizációnak? Az uniformizálódó világot. Hogy ugyanazt lehet kapni minden országban, minden boltban, és a helyi árukat-kistermelőket kiszorítják a piacról bevásárlóközpontok olcsó tömegtermékei. A Fashion victim készítője az érem mindkét oldalát felmutatja (a mindenki által beszélt, „közös” nyelv előnyét), ugyanakkor joggal aggódik a kulturális identitás feladása miatt. Antun Soljan szavait juttatta eszembe: "Európa nagyszabású egyesítése nemcsak közös valutát helyez kilátásba, hanem egységesítené magát az életet is. A dolgok természeténél fogva előtérbe kerülnek majd olyan szándékos vagy természetes, tudatos vagy ösztönös törekvések, melyek a nyelv beolvadása vagy kiszorítása, a kulturális különbségek kiegyenlítődése és a nemzeti önazonosság megsemmisülése irányába hatnak. Újra megjelennek, burkoltan, vagy parancsolóan, az olvasztótégely-elmélet különféle változatai. A modern világban egyébként szüntelenül munkál ez az elmélet: a pénz és az áru kozmopolitizmusa, a multinacionális cégek térhódítása, a technológiák és a turizmus, a demográfiai robbanás, mind-mind igazolja. Európa új közösség lesz, de a világ marad a régi.
Így hát, a keserű történelmi tapasztalatról beszélve arra figyelmeztetett egy bölcs magyar, hogy ebben az értelemben sötét múltja van Európának - ezért most nem szabad hinni neki. Biztos van benne igazság, de nem sokat tehetünk ellene: nincs másik Európánk, ahogy másik világunk sincsen." 1990-ben írta, kb. hatvanévesen, aztán meghalt hamar. Túlélni nehezebb, főként úgy, hogy a (saját kis)világunkat formáljuk olyanná, amilyenben élni szeretnénk. De nem lehetetlen!

Összefoglalva: jó a Fashion victim, gondolatébresztő, érdemes megrendelni. Aki csak a harmadik számot szeretné, 300 forintért (benne a 150 forintos postaköltséggel) hozzájuthat, míg az első három szám együtt egy ötszázas, mely szintén tartalmazza a postadíjat. Fokozott érdeklődés esetén Budapesten is hozzá lehet jutni egy közvetítőtől.
Egy éppeszűbb ajánló a lapról + borítóképek: http://zineajanlo.freeblog.hu/

Fashion vitim #3. - 2008. augusztus. - 28 p. : ill. ; A/6. - Cérnával fűzött - kontakt: pedjaster-kukac-gmail.