Dead To Me – Little Brother (Fat Wreck, 2008)

Írta: Mozart Feltöltötte: Mozart Ekkor: 2008. nov. 17. hétfõ - 20:06

A Dead To Me az a banda, amelyiknek a debütáló albumától el volt ájulva a "szaksajtó" nagy része, és ahogy néztem, a punkzene-fanok is majdnem egyhangúlag pozitívan fogadták. Sőt, még nekem is tetszett. Így hát azzal a kihívással kellett szembenézniük, hogy a jó kezdés után fönntartsák a már elért szintet (mind a szaksajtónál, mind a rajongóknál, mind nálam), ami sokszor nem könnyű feladat.
Hogy sikerült-e? Mondhatni, részben. Vagy inkább úgy mondanám: ezt így nem lehet megmondani, mert túl rövid az album. Hiszen ezúttal nem egy nagylemezről van szó, hanem egy ötszámos EP-ről, ami véget ér, mielőtt elkezdenénk belejönni. Bár sose voltam a hosszú albumok híve, sőt, örülök, ha valaki nem erőlteti a 10-12 számot, ha nincs rá ihlete, ez már egy kicsit kevés. Mármint ahhoz, hogy az ember programot csináljon a zenehallgatásból. 19 óra 55: "Meghallgatom az új Dead To Me-t, hú, de jó lesz nekem.” 20 óra 08: "Hú, de jó volt – de máris vége?".
A számok egyébként tényleg jók, az első albumról megszokott, dallamos (néha nagyon-nagyon fülbemászó) pop-punkot kapjuk, az átlagostól kicsit különböző gitárhangzással és egy nagyon jellegzetes hangú és énekstílusú énekessel. Továbbra is megvan bennük az a megmagyarázhatatlanul angolos hatás, ami szintén jót tesz az albumnak. Az öt szám közül a középső, a címadó Little Brother emelkedik ki, egyrészt ez több mint 4 perces, másrészt amúgy is különbözik a többitől: hol a Clash-re emlékeztető punkos reggae-be megy át, hol az Against Me! fénykorát idéző, alig torzított gitáros rock-and-rollba. Mindenképp nagyon jó szám ez, de a többi se rossz.
Csak hát, mint már mondtam, kicsit rövid lett ez az EP. Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert ilyen számokból tényleg jó lenne több is. Várjuk a következő nagylemezt.