Punk Portál - 2021. szeptember 23.





 

New Dead Project - This means everything (Szerzői kiadás, 2008)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2008. nov. 12. szerda - 22:51

A New Dead Project ezen új albuma – hűen a stílus védjegyeihez, amit nevezzünk most simán hardcore-punknak az egyszerűség kedvéért – nem egy hosszú anyag. Összesen 15 perc az egész, és ebben az is benne van, hogy némely számoknak van intrója/outrója, vagy valami átkötés közöttük. Ez nem egy nagy mennyiség – ami egyébként jó pont, mert ebből a zenéből fél óra már nagyon sok lenne.
Végül is így is megvan a kilenc szám, ami már majdnem egy teljes nagylemez. Mielőtt rátérnék, melyek ezek közül a kedvenceim, összegezzük, mit is várjon el nagyjából a NDP-et még nem ismerő potenciális hallgató (aki ismeri, az biztos úgyis hallotta már). A zenekar a hardcore-nak ahhoz a vonulatához tartozik (ha érdemes ezt még tovább boncolgatni egyáltalán), ahol a gitáralapok dallamosak, az ének viszont szinte végig az ordibálásban merül ki, vagy legfeljebb „ordibálós éneklésben”. Ismerünk tengernyi ilyen zenekart (most éppen a Comeback Kid jutott eszembe, de mondhattam volna sok mást is), ezért adja is magát a kérdés, hogy mi különbözteti meg a NDP-et a többi ilyen zenekartól.
Ami sajnos nem, az az, hogy angolul énekelnek. Tudom, hogy ezt elvárja a stílus, és ezt meg is értem, de nálam a (főleg) Magyarországon magyaroknak zenélő zenekaroktól ez még mindig néha idegennek hat (bár nem kizáró tényező, persze). Ilyen szempontból nagyon bírtam a Neszét, és sajnálom is, hogy egy magyar ajkú (és jó) zenekarral kevesebb van a színtéren. Ami viszont ellensúlyozza ezt, az az, hogy elég jók a szövegek. Bár időről időre előjönnek a hardcore klisék is (hallasd a hangod, nyisd ki a szemed, kelj fel stb.), az összhatás mégis jó, néhány sor azért igen megfogott, és a zenével párosítva borsódzni tud tőle az ember háta.
A zenére körülbelül ugyanez vonatkozik: bár nem nyitnak új fejezetet a zenetörténelemben, azért jól meg vannak komponálva ezek a számok, van ívük, és annak ellenére is, hogy nem lépnek ki a hardcore keretei közül, azért nagyon ütősek. Tipikusan az a zene, amit meghallgat az ember párszor, utána elteszi, és inkább koncerten akarja visszahallani – mert ez oda való, nem az mp3-lejátszónkra.
Nekem személy szerint a The stupid learn from their own mistakes a kedvenc számom az albumról (zeneileg), bár a szövege elég depresszív. Egyébként, ha már itt tartunk, a hardcore-ban sűrűn visszatérő téma a remény, a gondokból való kilábalás stb., mégis olyan, mintha mindig a reménytelenségről szólna. Ilyen például az utolsó szám, a The great escape. Nekem mindig az az érzésem, hogy ha egy zenekarnál gyakran elhangzik, hogy „van még remény”, az igazából azt jelenti, hogy nagyon rossz minden. És az ilyen számoktól depressziós leszek. (Függetlenül attól, hogy vajon igaz-e, hogy tényleg minden eddiginél rosszabb világban élünk, és tényleg lejtőn haladunk-e vagy nem – ez már filozófia.) Szövegre és zeneileg (azaz összhatásban) egyébként talán még az első szám (Silence is not the answer) az egyik legjobb, vagy legalábbis engem az fogott meg a legjobban. De rossznak vagy unalmasnak egyik számot se mondanám, és a rövid játékidő gondoskodik arról, hogy maga az album se legyen unalmas. Aki szereti a hardcore-punkot, annak a New Dead Project egy ajánlott hallgatmány a magyar színtéren belül, ez biztos.