Punk Portál - 2021. szeptember 16.





 

Reflected - Paradise Found (PiaRRecords, 2008)


Írta: Tomster
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2008. aug. 22. péntek - 10:51

Amit érdemes lehet tudni, az az, hogy ezek a fiatal srácok kijárták a Social Distortion-tól az Offspringen át a Blink 182-ig az összes iskolát, és ezt az egyébként igen széles skálán hintázó nevelést és műveltséget eddig is ügyesen kamatoztatták saját műveikben, és nincs ez másként az új albumuknál sem; egy összeszedett és friss háromnegyed órányi anyag látott most napvilágot.

Az előző lemezzel igen magasra tették a mércét minden tekintetben, de ismerve a hozzáállásukat, a pozitív törekvéseiket, és meghallgatván a Paradise Found-ot azt kell mondjam, nincs okunk panaszra ezzel a 10 új számmal kapcsolatban sem. Az új korong a Reflected pályáját követőeknek már ismerős és húzós Gravity Off tétellel indít, amellyel kapunk is egy korrekt alaphangulatot. Lendületes dal a javából, és a lemez majdnem összes részével együtt ez is sokkal összetettebb az In The Line-hoz képest. Technikás, bólogatós verse, galoppos felvezető és éneklős, szegelős refrén - kötelező koncertdarab.

Erős bekezdés után a Julia és a Waiting következik, előbbi az a kifejezetten pop-punk kategóriába tartozó szám szép énekkel, sok vokállal, míg a Waiting egy igazi Reflected nóta, nagyon komoly verzével, sejtelmes suttogásokkal, felvátott férfi-női énekkel, kis össznépi elszállással, talán a személyes kedvencem erről az anyagról. Jellemzően hosszabbak a nóták, amelyeket a zenekar saját kis összeszedett "próbái" töltenek ki, mintha belejamelnének kisebb részeket a meglévő alapjaikba; teszik ezt úgy, hogy azért egyáltalán nem érzi az ember ezeket a betéteket feleslegeseknek.

A Popcorn című számmal hajtunk tovább, amelyhez egy Alvin által rendezett klip is készült. Nagyon fülbemászó darab, gyors és lassú elemekkel egyaránt, tuti befutó. (A klip is tök jó lett) A szöveg egész gúnyosra sikerült, jópofa kontraszt, engem mosolyra fakasztott. Az ötödik helyet a lemezen az As A Ghost című ballada foglalja el, szomorú zongorabetéttel, fogós refrénnel és bridge-dzsel. Nem tartozik a komplexebb számok közé, talán ezért is fogott meg elsőre. A szám végén feltűnő kórus pedig kihozza a szám igazi jellegét, és megerősíti azt is, hogy a zenekar érzi a számírást. Nagy kedvenc lesz.

A Paradise Found is a húzós és összetettebb tételek közé tartozik, leállással, és a végén igazi jammeléssel. Megemlíteném még a sok kis színezőelemet, amit itt is hallhatunk, nagyon jól használják ezeket a számok díszítésére. A címadó dal után újra egy poposabb darab foglal helyet, Discover címmel. Talán erre tudnám csak azt mondani, hogy töltelékszám íze van, pedig nem rossz ez sem, csak olyan tizenkettő egy tucat, egy kissé.

Az ezt követő Fall Of 49 szintén egy pörgős darab, szép szólóval, és izgalmas refrénnel. Itt is jól használják a két gitár adta lehetőségeket. Az utolsóelőtti helyen a hegedűbetéttel is felturbózott Child In Me szerepel, amelynek egyes részei egy Tarantino filmben is megállnák a helyüket, míg más részeit inkább egy Gilmore Girls alatt tudnám csak elképzelni. Picit talán kilóg a lemezről, amúgy teljesen rendben van ez a dal is. A végén található modulálás talán nem illik annyira bele, nem úgy, mint a lemez végére került Cold Sun-nál, melynél ez a modulálás egy ívet ad az egész lemeznek, és izgalmasan zárja le a Paradise Found teljes egészét. Ebben a számban visszatérnek a lemez jellemző elemei, talán ezért is olyan érdekes, valamint az sem elhanyagolható, hogy szintén pörgős és fogós nóta lett ez is.

Az anyag nagyon rendben szól, minden a helyén van, az ének színtiszta és már nem is annyira szigorú, mint az előző lemezen. A gitárok szintén nagyon együtt vannak, és külön kiemelném a dobjátékot. Nemcsak, hogy olyan fantáziadús és izmos, amilyet nem kapni minden boltban, de ehhez még hozzájön az is, hogy a metronómot akár hozzá lehetne igazítani. Negatívumként talán csak annyit lehetne mindenhez hozzáfűzni, hogy egy hangyányit még mindig túl szigorú minden. Ha kicsit elengednék magukat, ha még ennél is szenvedélyesebb lenne az ének és a zene, ha lenne néhány két-három perces ösztönszám is, akkor nem is tudnék semmit felhozni a rovásukra. A srácok amúgy iparkodnak szerénykedni, koncerteken viszont igazán szerénykednek iparkodni is - nagyon ügyesek élőben.

Stílusban tehát haladnak tovább a saját útjaikon, finomul a dolog. A széljárás is kedvezőnek tűnik számukra, tekintve az új No Use For A Name anyagot és hallva az új Offspring részleteket. Szóval az első lemezüket kedvelőknek mindenképpen ajánlott a Paradise Found, de mivel összetettebb, azoknak is érdemes rászánni magukat, akik az előzőt esetleg egyszerűnek találták. Na, szóval szívből ajánlom mindenkinek, elég változatos anyag. Élőben meg hatalmas élmény.

Paradise Found. Hmmm. Már majdnem, srácok. Már majdnem...