Punk Portál

A zenekar létezéséről eddig is tudtam, hallgattam is tőlük anno elég sok számot, de valahogy aztán feledésbe merült nálam. Aztán megjött a Rocket to Riot City és sikerült totál beleszeretnem. Ami igazán megnyerő benne az az, hogy ha nem tudom, hogy magyarok és kicsit kevésbé figyelek a szövegre, akkor azt mondom, hogy ez egy californiai banda. Nem szeretem és sose szerettem ha egy magyar zenekar angolul énekel, de ehhez a stílushoz ez kell, ez áll jól. A zenekartól kaptunk egy kis ismertetőt a lemezhez, de inkább leírnám a saját véleményemet, mert nekem az valahogy nem volt mérvadó. Mivel egy mindössze 5 számos demóról van szó, minden számra kitérnék egy kicsit.

Az első szám, a Straight Outta Graceland Elvis halálának 30. évfordulójára íródott. Ez a szövegből is kiderül, de azoknak, akik estleg kicsit kevésbé vannak otthon a Király élettörténetében, a szöveg alatt a megjegyzésben erre ki is térnek (szövegkönyv csak a honlapon van, angol kiegészítésekkel). A szöveg nem egy egetrengető ópusz, de valljuk be, ez a stílus nem is erről szól. Viszont ügyes húzás, hogy Presley érdemeinek elismerése mellett szóba jön az is, hogy mennyire kellene egy hozzá hasonló ember a mai „zeneiparba”. A számban szerintem a Descedents, a Toy Dolls és a klasszikus rock and roll elemei fedezhetőek fel (ezen mondjuk lehet vitatkozni, csak felesleges), az eredmény mégis eredetinek nevezhető és akkor is szórakoztató, ha a szövegre nem is figyelsz.

A Years of Disasters nem titkoltan a 2006-os évről szól, amire a legjobb jelző valóban a katasztrofális. A skatepunk saját stíluseleme, a kiáltványszerű, címszavakban megírt szöveg, abszolút illik a témához. A téma a tüzijáték alatti vihar és az őszi tüntetések körül forog az egész szám, meglehetősen komoly Green Day-es beütéssel fűszerezve. Nem rossz (sőt, jó), de szerintem ez a stílus nem annyira fekszik a zenekarnak, ezért nem emelkedik ki a lemezről.

A Sidewinderről gyorsan elöljáróban némi infó: a Sidewinder egy célkövető rakéta, amit egy Egyesült Államok hadserege igen régóta használ. A szöveg az említett fegyver és a női lélek közti kapcsolatot boncolgatja. Ez azért kicsit erős szerintem, mindenesetre van benne valami. A szám remek, pörgős (kicsit sablon, de bármikor hallgatható), csak a végén a metálos zárás viszont szerintem egyáltalán nem illik oda.

A Memories from the Underground az a fajta szám, amit szinte minden zenekar elkövet és szinte mindig jó, ugyanis kivétel nélkül őszinték. Egy dal a cseh és olasz koncertjeikről, némileg kiegészítve azzal, hogy ezekkel az élményekkel élheti le az életét, ott élnek benne örökké. Sablon? Igen is meg nem is. Mindenesetre jó, talán a legjobb szám a lemezről. A „No vegan food, we want some pizza” mondat meg személyes kedvenc a mostani straight-edge őrületben (félreértés ne essék, nincs velük semmi bajom, de már a csapból is az folyik, unalmas). És elég komoly a Green Day beütés itt is.

Amikor először hallgattam a CD-t, azt hittem, hogy a Memories lesz a kedvenc. De aztán jött a zárószám a Cinderella és gondolkozóba estem. A zenekar a Ramones-szal húz párhuzamot (a lemez címével szintén ezt teszi, de az egyértelműbb), nekem mindenestre a héhány éve tisztességben megboldogult Blink182 hatása jobban lejön belőle, akiket nagyon szerettem (és ezzel asszem nem vagyok egyedül) és itthon szinte senki nem képes a stílusukban bármit is alkotni. Most végre sikerült, gratula! Még a szöveg is eléggé blinkes, de ez sem zavaró, illik ide, hibátlan lett.

Az egész albumot remek kis pörgős, dallamos zenékkel töltötték fel, amiknek a szövege nem fárasztott ugyan agysebészeket, viszont cserébe kaptunk egy bármikor hallgatható, nehezen megunható CD-t, amin szerencsére nem esett bele a zenekar sokak hibájába, azaz kifejezetten rövidek a számok, hamarabb végetérnek, minthogy egy pillanatra is unalmassá válnának.
A www.bankrupt.hu oldalon bárki magáévá teheti a lemezt 600 forint+postaköltség áron. Nem a legolcsóbb egy öt számos albumért, de nem bánja meg, aki beszerzi, azt garantálom.

Bankrupt - Rocket to Riot City (EDGE, 2008)