Punk Portál - 2021. szeptember 23.





 

Me First and the Gimme Gimmes – Have Another Ball (Fat Wreck, 2008)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2008. júl. 12. szombat - 12:45

Nem tudom, hányan kapják fel a fejüket annak hallatán Magyarországon, hogy kijött egy új Me First and the Gimme Gimmes lemez. Aki esetleg nem tudná, egy olyan feldolgozás-zenekarról van szó, amely többé-kevésbé híres arcokból áll (mármint a punk színtér szempontjából), és híres slágereket becstelenítenek meg, mondjuk úgy, punkosítanak. Ez az album a banda tízéves fennállásának megünneplésére született, azonban a rajta található felvételek nem újak, hanem a legelső album (Have a ball) stúdiózása alatt felvett anyag maradékai (azaz valójában két albumnyi anyagot fölvettek akkor, de végül csak egy nagylemez lett belőle). A számok megírásával tehát még a szokásosnál is kevesebbet kellett eltöltenie a zenekarnak, igazából csak újrakeverték a felvételt, és most itt van nekünk egy újabb CD (vagy LP+CD), amit megvehetünk. A fentiek miatt egyébként ez most nem "tematikus" album lett, mint az előzőek (country, R n’ B stb), hanem van rajta mindenféle stílusirányzatú dal (mármint az eredetiek, mivel a végtermék persze mindig pop-punk).
Lehet, hogy bennem van a hiba, nekem utoljára kb. 16-18 évesen tetszettek azt ilyen feldolgozások. Azóta rájöttem, hogy a punkosítás milyen egyszerű (elég leszedni az akkordokat, benyomni a torzított gitárt és a középtempós vagy annál gyorsabb dobot, aztán hadd szóljon). Nem mintha azt akarnám tagadni, amit egyszer Kobera úr írt egy MFGG lemez kapcsán, hogy „ugye a punk nem csak abban különbözik a Beatles-től, hogy torzított gitár van benne" (az idézet nem feltétlenül pontos). Szerintem igenis sokszor csak ennyiben különbözik (sajnos vagy nem sajnos). De legalább az ember írjon eredeti számokat, és ne más kenyeréből éljen (és adjon el összesen egymillió lemez fölött (!), ahogy azt a lemez infólapján olvastam). Itt van például a Green Day újabb projektje, a Foxboro Hot Tubs. Ők úgy nyúltak a 60-as, 70-es évekbeli klasszikusokhoz (és -tól), hogy új számokat írtak, csak a stílus maradt felismerhető. A MFGG pont fordítva csinálja. Más stílusokból merít, de nem ír belőlük új számokat, hanem mintha bedobná egy punkosítógépbe, alul mindegyikből ugyanaz jön ki. Pont az vész el, ami ezeket a számokat egyszer naggyá tette: az egyéni íz.
A másik bajom (és ez már egyéni probléma persze), hogy nagyon műveletlen vagyok, és ezeknek a számoknak sokszor az eredetijét sem ismerem. Kis túlzással nekem olyan egy Gimme Gimmes album, mint egy amerikai srácnak az Alvin és a mókusok Punkpopsuperstar albuma lenne. Érdektelen. Már a múltkori lemeznél leírtam egyébként, hogy utánanéztem egy-két számnak, és miután meghallgattam az eredetit, az jobban tetszett, mint a feldolgozás. Lehet, hogy most is így lesz.
Szerintem ilyesmire senki ne költse a pénzét, legfeljebb töltse le a gépére, és hallgassa meg párszor, de utána ne felejtse el törölni, még jól jöhet az az 50 megabájt. Na jó, esetleg kocsiba vagy házibuliba háttérzenének elmegy. Várom a magyar MFGG rajongói klub gyalázkodásait a postaládámba.