Punk Portál - 2024. március 29.





 

2008. IV. 29-30. Horse The Band


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2008. máj. 1. csütörtök - 13:16

2008. április 29. - Budapest, Kuplung

Bekövetkezett, amire oly' régóta gyúrtam már lelkileg: eljött a napja, hogy a Horse The Band Pesten játszik, és bár viszonylag kevéssé ismerem a munkásságukat, amit ismerek, azt nagyon szeretem, azért a három számért embert tudnék ölni.
A Blahán ütköztem a Dance Or Die-os legényekkel meg Lacival a Säw/Not This Time csapatból, aztán a Király utcában sört vételeztünk, a Kuplung előtt összefutottam az egyik szakom tanszékvezetőjével ("Döme, gyorsan fogd má meg a söröm bazmeg!" :-)), de valaki szólt, hogy kezdődik, menjünk be.

A Dallas társulata kezdett Békésről/Szegedről/Budapestről. Annyit tudtam róluk, hogy Another Way-esek tolják benne, és hogy a zenekar műfajára nézve "zajtrash". Meglehetősen fosul szóltak, csak az éneket és a leptopot lehetett hallani. Ja, mert aki esetleg még nem ismeri ezt a brigádot, nagyon durva, leptopos szintivel megtámogatott hardcore-t játszanak, női énekkel, tanult kollegáim a korai Locusthoz hasonlították a Dallas muzsikáját. Mindenesetre elől álltam a színpadnál és lestem, nagyon bejött a produkció, az énekes lány visított, ahogy kifért, mögötte meg az Another Way háromnegyede fehér pólókban és a fejükre húzott harisnyákban zúzott. Asszem magyar részről a Dallas volt a legalkalmasabb előzenekar a Horse The Band elé, és le a kalappal, kurvajól tolták.


Másodiknak a Cruel Hand játszott. A koncertjük elejéről lekéstem, mert kint vételeztem sört meg bandáztam Mixikéékkel, meg figyeltem, ahogy két idióta multimédia-centert épít egy összefirkált és kimustrált monitorból meg egy ősi videómagnóból, mókás volt. Akkor hagytam ott őket, amikor a videómagnó villás dugóját a mellbimbójukra próbálták rácsíptetni... De irány a koncertterem! Egy pár szám erejéig maradtam csak, mert eléggé unalmas volt: ennél sablonabb hardcore-t keveset találni, úgyhogy annál már kint ücsörögni is jobb volt.

Következett a Miles Away. A bejáratnál ülő Zsopát kérdeztem, hogy az milyen, ugye nem ennyire sablonos és unalmas? Azt mondta, az talán kicsit érdekesebb. Valóban, kicsit érdekesebb, de nem kötött le ez se túlzottan, pedig eskü próbálkoztam bent maradni, figyelni, a jót meglátni benne, de olybá tűnt, ugyanazt a számot játsszák az elejétől kezdve egészen a végéig. Figyeltem oldalt egy csapat úriembert, akik mintha uniformist viseltek volna, és úgy éreztem, nekem is el kell mennem venni Nályki cipőt, terepmintás rövidgatyát és valami menő zenekaros pólót, de izibe! Egyébként mindkét külföldi előzenekarra, mind az amcsikra, mind az ausztrálokra ment a nagy mosholás, szóval... ja, gondolom nekik bejött.

Végül elkezdett szerelni a Ló A Banda Horse the Band. Az R Borlax című lemezükkel idmrtem meg ket, és már akkor is nagyon bejött az az elmebeteg játékszintis hardcore, amit tolnak. Azt bírom bennük, hogy őszintén, mesterkéltség neélkül elmebetegek, és bár a koncert a végére már kicsit sok volt, eljátszották a kedvenc számaimat (Birdo, A Million Exploding Suns) és azt a nótát, ami egy ponton értelmet adott a szánalmas életkémnek: a Bunnies-t. Ezekre nyilván nekem is megebb kellett mozdulnom, mint addig, de azért jobb oldalt, Kekszék környékén maradtam. Egy részeg hülyegyerek valami vécépumpával hadonászott, talán mondanom se kell, hogy a morcos fejű HTB-énekesnek tetszett. A szintis, aki tanult kollégáim szerint úgy néz ki, mint Napoleon Dynamite kifejtette, hogy szeretné, ha valaki ma este elvinné őt egy fürdőbe, kifizetné a jegyét, majd az énekes hozzátette, hogy "és akkor Dave majd lecidáz az öltözőben". Csak csodálni tudom őket, hogy hónapok óta minden kibaszott este rengeteg energiával, töretlen elmebetegséggel nyomják végig a bulit. Meg természetesen maxmimum tisztelet a Kurva Anyád! Booking legénységének és leányságának, hogy leszervezték őket.

Ahogy mentünk kifele, a Kuplung udvarában épp Dan telefonált: "Oké, akkor szerzek még embereket. Csá!", mi meg vigyorogva közöltük vele, hogy itt vagyunk mi, akármire is kell ember, majd mondta, hogy másnap, szerdán ki akarnak menni Bécsbe és most lett három hely a kocsijában...


2008. április 30., Bécs, Arena

Valami iszonyat nagy dugó volt a városból kifele, úgyhogy az ex-Főnök Úr nyomta a gázpedált az autópályán ahogy illik és kell. Mikor odaértünk a Császárvárosba, kiderült hogy felesleges volt annyira sietnünk, mert még kezdés sehol. Nem játszott semmilyen osztrák zenekar, csak a három külföldi. Kicsit lófáltunk, ácsorogtunk, belépőt szereztünk, és arra gondoltam, kellett volna venni még a "határon" innen sört, és azt vígan iszogathattuk volna, még a két előzenekar alatt is...

...Mert a Miles Away az előző napiak után nem érdekelt, ahogy a Cruel Hand sem. Úgy tűnt, ez utóbbiaknak Bécsben még undorítóbb pózolást sikerült levágniuk, mint a Kuplungban, és gondolkódóba estem, hogy az én értékrendemmel van-e baj, hogy szerintem atomgáz felvenni a saját zenekarod pólóját, fellépni benne meg pláne, de tanult barátaim biztosítottak róla, hogy szerintük is eléggé égő. A Cruel Hand énekese meg Cruel Hand pulcsiban majomkodott az Arena színpadán, megint nem bírtam sokáig, és a kedvem is fos volt, kivonultam.

Ugorjunk. Beálltam közel a színpadhoz, hogy na majd jól nézem Horse The Bandéket közelről. Egy osztrák csaj elkezdett nekem pofázni, hogy feltétlenül ott elől akarok-e állni, mondtam, hogy egy darabig biztos. A pofátlan. Láttam még az első sorban egy vak srácot is, nagyon élte a bulit, gondolom Ausztriában ez természetes, de itthon nem sűrűn látni fogyatékkal élőket a koncerteken. (Gondolom mind ismeritek azt a neten keringő fényképet, ahol a tömeg tetején egy kerekesszékes arc bodysurföz :-)).
Horse-ék viszonylag sokáig tököltek a beállással, először a szinti nem akart megszólalni, aztán a gitárfej, végül azonban mindent működésre bírtak, ismét intróval kezdtek, aztán Birdo, a másik két nagy kedvencem meg későbbre maradt, és azokat már hátulról néztem, mert nekilöktek a színpadnak, és viszonylag kellemetlen helyen sikerült nekiütköznöm, ami elvette a kedvem az első soros hajlengetéstől/rajongástól. Az elmebeteg szintis történeteket mesélt, amiket persze az osztrákok nem értettek, meg azt mondta, hogy ajándékokat fog osztani, és valami Metal Hammer-szerű szar metálújságból kitépkedett lapokat sorsolt ki a közönség szerencsés tagjai között, mindegyikből felolvasva és hozzáfűzve valami barátságosat: ">>boldogok vagyunk azzal a rengeteg mindennel, amit elértünk<<, remélem nektek is ilyen teljes és boldog életetek lesz, mint ennek a zenekarnak!".
Abban mindannyian megegyeztünk, hogy ami Horse bulikat láttunk (ki hármat, ki kettőt), azt mind magasan verte a bécsi buli: itt voltak a leginkább elemükben (valószíűleg itt rúgtak be a leginkább), és itt pofáztak a legtöbbet, szóval... két kellemes hétköznap "Ló A Bandáékkal" (nem kopirályt Szabbi), megérte kimenni miattuk Bécsbe is. SMASH THOSE FUCKING BUNNIES!