Punk Portál - 2021. szeptember 28.





 

2008. IV. 18., Budapest, A38 - No Use For A Name, Far From Finished, Reflected


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2008. ápr. 20. vasárnap - 20:04

Egyszer már láttam a No Use-t élőben, de az nem az előző magyarországi koncertjük volt, és nem is az első, 98-as Warped Tour-os, hanem egy wieseni, úgy kb. 5 évvel ezelőtt, a Hard Rock Bottom érában. Szóval elég régen történt, ráadásul az egy fesztiválbuli volt, így hát kíváncsi voltam, merre fejlődött a zenekar. Az új album ugyanis szerintem elég jól sikerült. Egy interjút is sikerült leegyeztetni a kiadóval, így hát jó hamar odaértem a helyszínre, már fél 6 körül. Az interjúra problémamentesen sor került, így ha majd lesz időm begépelni, akkor hamarosan el is olvashatja mindenki itt a Punk Portálon.
Viszont az interjú után még el kellett mennem találkozni a szállásadómmal és más ismerősökkel, és ennek következtében (na meg nem utolsósorban a sztrájk miatt) sajnos lemaradtam a Reflected koncertjéről. Pedig szimpatikusak a srácok, és már nagyon rég láttam őket. Nem baj, szerintem lesz lehetőség a pótlásra, hiszen egyre sűrűbben megfordulnak az ország legkülönbözőbb pontjain.
A Far From Finished koncertjére sok jelzőt hallottam a közönségből, mikor véget ért, de mind pozitív volt, a „korrekt”-től a „hibátlan”-ig terjedve. Én inkább a korrekthez állok közelebb, a számok egyszerűek, de nagyon lelkesen lettek előadva, és láthatólag a banda nagyon élvezte a koncertet. A FFF igazi bulizene, egy-két számuk nagyon jól el van találva, nekem ezek közé tartozik a Roses and Razorblades. Meg kell még említeni, hogy az énekes srác fogyatékkal él, a jobb keze egy csonkban végződik. Ehhez képest sok "egészséges" énekest lepipált színpadi mozgásban, és a fogyatékos kezét is használta a mikrofon tartásához, láthatólag kifejlesztett erre egy elég profi technikát, és így a másik kezével tudott gesztikulálni és mutogatni a koncert közben.
Az est fő produkciója, mint tudjuk, a No Use For A Name volt, és én már az interjúból tudtam, hogy nem sok (összesen három) számot játszanak majd az új albumról, ebből rögtön a kezdő szám a Biggest Lie volt (a másik kettő az I Want To Be Wrong és az Under the Garden volt egyébként). A számlista egyfajta best of lett, elég sok dallal, régiek és újak vegyesen, de a Keep them confused albumról szinte semmit nem játszottak. A három évvel ezelőtti No Use koncert után nagy vihart kavart a Punk Portál beszámolója, miszerint a koncerten nem történt semmi. Hát, ezt most nem lehetett elmondani: a negyedik számnál (Dumb Reminders) gyakorlatilag telibe kapta egy repülő söröskorsó Tony Sly-t, jutott belőle a gitárra, a pólójára és a karjára is. Egyből eszembe jutott a szám klipje, amiben leüldözik a rajongók a zenekart a színpadról, mert nem tetszik nekik az új nóta – aki nem ismeri, nézze meg. Pár számmal később, az I Want To Be Wrong alatt ismét eltalálták, ekkor már kicsit megijedtem, hogy véget fog érni a koncert. De csak annyit mondott a szám után, hogy „Ha legközelebb meg akarnál dobni egy korsó sörrel, inkább gyere fel a színpadra, és üss pofán. Legalább adj nekem egy esélyt." Miután a többi zenekartag is leszarjankózta a dobálót, ment tovább a koncert, de sajnos eléggé rányomta az eset a bélyegét a hangulatra, de legalábbis az enyémre biztosan. Én mindenesetre Tony Sly-t is elég nyomottnak láttam utána, bár neki amúgy is elég mafla az alap arckifejezése. A banda többi tagja azért hatalmas beleéléssel játszott, ős is megpróbálta jól érezni magát (lehet, hogy sikerült, csak én nem láttam úgy), és szokás szerint nagyon precíz és lendületes bulit nyomtak. Valaki kedvéért eljátszották az állítólag ritkán előadott Room 19-t is, de volt más ritkaság is, például a (személyes kedvenc) Six Degrees From Misty vagy az I Turned Into a Martian (Misfits-feldolgozás).
Összességében jó buli volt, a sördobálást leszámítva nekem bejött (de legalább történt valami punkos). Ja, és elég kevesen voltak, szerintem a 200-hoz állt közelebb a nézőszám, mint a 300-hoz, úgyhogy elöl is csak lézengés volt. Öt méterre álltam a színpadtól (igaz, bal szélen), de nem kellett félnem, hogy belémjönnek a pogózók. Annak a kevés embernek, aki elment, szerintem nagyjából tetszett a buli, aki meg nem ment el, az biztos azért nem ment el, mert tudta, hogy nem tetszene. Az élet úgy jó, ahogy van. (A francba, még mindig nem tanultam meg beszámolót befejezni.)