2008. IV. 6. Budapest, Kuplung - Dominic (NOR), Rumble In Rhodos (NOR), Choose Your Path

Írta: kal0z Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2008. ápr. 7. hétfõ - 23:55

A Jerome's Dream last.fm-es oldalán olvastam, hogy a zenekar koncertjein nem használtak énekmikrofont, a csávó ánplágd üvöltözött, és néha vért hányt az erőlködéstől, és arra gondoltam – ez bazmeg, ez igen! Ez a trú, nem a sok szembefésült hajú fos. Nem tudom, a vért okádásos sztori igaz-e, mindenesetre jól hangzik, és bár tudtam, hogy a Kuplungban vasárnap este nem lesz részünk hasonlóban, azért kíváncsian mentem le.
Egyből összefutottam Kiwi-vel, egyik legkedvencebb német cimborámmal, akivel annak idején Parádon részegeskedtünk együtt, és aki a Rumble In Rhodos buszát vezette, szóval már miatta megérte lemenni.

Nem pofázhattam azonban germán barátommal sokat, mert kezdett a Choose Your Path. Őket először Salgótarjánban, a Kakuk Fogóban láttam, és már akkor feltűnt az a nagyon durván technikázós, jazzbe hajló hardcore, amit művelnek. Szeretem általában az ilyen dolgokat, az Ephel Duath jutott eszembe, mint hasonló, akkor is, ha elég más. :-) Szóval, a CYP-t felvételről sose hallottam, de most is bejött a koncert, akárcsak annak idején Salgóban, bírtam, ahogy az első szám legelején kiakadtam, miszerint letészem a basszus-balalajkát, mert ez elkeserítő :-), és ahogy a dobos nemcsak dobverővel, hanem seprűvel és néha a puszta kezével is ütötte a bőröket. Bejött a koncert, csak kicsit túl hosszúnak éreztem, valahogy hamarabb is vége lehetett volna.

Utánuk jött a Rumble In Rhodos, és a terem hirtelen megtelt csini indie-s csajszikkal meg Pesten tanuló norvég egyetemistákkal, meg csini Pesten tanuló norvég indie-s csajszikkal. Kicsit sopánkodtunk, hogy egy Fender gityót hogy lehet a keménytokból előráncigálni olyan flegmán, ahogy az egyik gitáros tette, kicsit mosolyogtunk a basszeros bajszán, aztán belecsaptak a rokkba. Igen, valóban ők voltak az est indie zenekara – ennél skandinávabb már nem is lehetett volna, megvolt a rángatózós meg a robotos mozgás, kitolt seggek mindenütt, de pár szám után eléggé elegünk lett a zenéből, úgyhogy kivonultunk testületileg.

Utolsónak nekiállt szerelni a Dominic, és aha. Asszem, őrájuk vártunk, igen fasza módon a screamo felől közelítették meg az indie-t, vagy az indie-t a screamo felől, vagy már a franc se tudja. Furán vette ki magát viszont az intró, és az, hogy egyszer a koncert során is két szám között megszólalt az mp3-lejátszóról a hangminta (gondolom egy filmből, de meg nem mondanám, melyikből), lemezen fasza bevagdosni ilyet a számok közé, de élőben nem erőltetném, megtöri a koncert lendületét, és oké, hogy faszán lehet hangolgatni amíg megy, de na. Meg amúgy is – milyen pánk az, aki hangol? :-)
Ami leginkább bejött, az az utolsó számuk, amiben volt dallamos ének is, az kurvajó lezárása volt a koncertnek. Igen, az est legfaszább zenekara címet ők kapják, ahogy „az est legszekszuálisabb nadrágja” című díjat is az énekes-basszeros srácon feszülő piros nadrág miatt, amin Mező sopánkodott is keveset :-), a velem lévő hímneműek pedig sárgultak az irigységtől, amikor egy csinos szőke norvég leány előreugrott és a színpad előtt a zenekar felé fellibbentette a pólóját. A Kiwi srácot kérdeztem, hogy ez a hölgy kinek a csaja, azt mondta, a lány Dominic-ék sofőrje, úgyhogy tisztelt uraim, irigykedjetek intenzíven. :-)

Még maradtam egy kicsit lófrálni, meg pofázni kedves germán cimborámmal, aztán hazaséta. Sajnos vasárnap este ritkán vannak igazán jó partik, ez is kellemes volt, de nem életem bulija, no nem baj, majd Horse The Band-en lebontjuk a Kuplungot!

Ja és a végére a közérdekű közlemény: Fater üzeni , hogy ha néhány trú hárdkór arc netán felkerekedne, és esetleg indie zenekart találna csinálni, akkor vegyétek be őt is... :-)