Punk Portál

Két évvel ezelőtt ugyanígy, az év elején jelent meg a Loved Ones előző albuma, a Keep Your Heart, ami az első nagylemez volt, és rám igen pozitív hatást gyakorolt. Volt rajta két vagy három akkor sláger, hogy olyat másoknak tíz év vagy egy élet alatt sem sikerül írni, meg volt pár középszerű szám, amiből persze le is vontam a következtetést, hogy a tehetség megvan bennük, és már csak várni kell, hogy teljesen beérjenek. Elég kíváncsi voltam hát az új albumra, ami viszonylag korán, bő három héttel a megjelenés előtt megérkezett. Pozitív elvárásaimat az is növelte, hogy tudtam, csak tízszámos az album, így reménykedtem, hogy nem lesz rajta töltelékszám (már párszor kifejtettem, hogy mennyire utálom, hogy a bűvös 12-es szám rákényszerítette magát a zeneiparra, és valahogy kötelezőnek érzik a zenekarok, hogy legalább egy tucat számot produkáljanak egy nagylemeznek nevezhető albumhoz).
A külső azért megérdemel egy említést, mielőtt kivesézném a zenét. Az van ugyanis, hogy én még ilyen borítót nem is láttam: se nem műanyag tokos, se nem digipack - a digipack ugyanis az, amikor az alapjában véve papírtokba bele van ragasztva egy műanyag rész, ami a CD-t tartja. Nem tudom, hogy környezetvédelmi vagy más megfontolásból, de itt még a műanyag rész is hiányzik, kartonból van az egész borító, kívül-belül teljesen fekete-fehér, tehát elég gazdaságos is. Amikor kinyitjuk, bal és jobb oldalt is van egy rés, a jobb oldaliból húzható ki a CD, a bal oldaliban meg a szövegkönyv található, az első albumról ismerős egyszerű dizájnnal és nagy fényképekkel a zenekartagokról. Amúgy állítólag a bakelit verzióhoz jár egy CD-betét is, most ez a legújabb trend több kiadónál is.
Nemcsak dizájn szempontjából, hanem zene szempontjából is ott folytatták a srácok, ahol két éve abbahagyták: a számok nagy része elég egyszerűen elintézhető a pop-punk skatulyával. Bár történt jócskán változás az első nagylemez óta (két új és egy kilépett tag, vendégzenészek, valamint Bouncing Souls-tagok, mint producerek), a lényeg nem változott. Úgyhogy elég vegyesek az érzéseim a lemez hallgatásakor: egyrészt ugyanolyan fogósak a dallamok, mint a korábbi számoknál, még talán új slágerek is vannak, de mégis egy kicsit több kísérletezést, vagy inkább fejlődést vártam. Ami változott, hogy lelassult a tempó, és a kiegészítő hangszerek (amik azért végig a háttérben maradnak) teltebbé és érdekesebbé tették a hangzást. Kicsit azonban még így is egysíkú az album, valahogy nincsenek rajta igazán újító számok. A lemez csúcspontja így hát nekem egyértelműen a Louisiana, ami talán a leginkább elüt a többitől: kicsit visszanyúl a hagyományosabb amerikai zenékhez – ez sem egy nagy újítás, de mégis valahogy elsőre megfog a szám hangulata (hogy legyen valami elképzelésetek a dalról, muszáj ellopnom a promóanyag találó jellemzését: Johnny Cash keresztezése a Ramones-zal).
Akinek tetszett az első album, annak ez is tetszeni fog nagy valószínűséggel, kivéve, ha úgy áll hozzá, mint én: ugyanis aki elvárja, hogy egy zenekar albumról albumra emelje a lécet, az valószínűleg csalódni fog egy kicsit. Persze mesélhetnék még itt az enyhén művészkedő visszatérő motívumokról (pl. a lemezcímben szereplő „build” és „burn” szavak folyton visszatérnek, és az előző lemez „keep your heart” szókapcsolata is megjelenik két számban), de a lényeg ugyanaz: a jó kezdés után, ahelyett, hogy még jobban kiugrott volna, a Loved Ones megmaradt az erős középmezőnyben.

A banda honlapja: www.thelovedonesband.com

The Loved Ones – Build and Burn (Fat Wreck, 2008)