Punk Portál - 2021. szeptember 16.





 

American Steel – Destroy their future (Fat Wreck, 2007)


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2007. dec. 1. szombat - 18:22

Az American Steel állítólag (legalábbis a fatwreck.com szerint, ami ez esetben ugye azért nem teljesen mérvadó) meghatározó banda volt a maga idejében, helyesebben a (most már tudjuk, hogy nem végleges) feloszlásáig, azaz 1996. és 2002. között. Én bevallom, nem hallottam róluk annak idején, pedig turnéztak olyan, viszonylag nagy nevű bandákkal is, mint például a Hot Water Music vagy a Lawrence Arms. Három nagylemezük jelent meg, 1998-ban egy címtelen album, aztán egy évre rá a Rogue’s March című, és 2001-ben a Jagged Thoughts című. Utolsó koncertjüket a híres Gilman Street-en adták, amikor is népszerűségük csúcsán voltak, így hát mindenkit meglepett a feloszlásuk.
Az újjáalakulás úgy történt, hogy ez év elején a négy tag elhatározta, játszik egy házi koncerten, aztán rájöttek, hogy volnának új számötleteik is, a Fat pedig felajánlotta, hogy kiadja a lemezt. Így hát viszonylag hamar el is készült a Destroy Their Future, ami több forrás szerint is az eddigi legjobb AS-album.
Az tény, hogy már az elején magával ragad az energiája, a két első szám (Sons of Avarice és Dead and Gone) egyformán jó, igen magasra teszi a mércét (egyébként ez a kettő le is tölthető a kiadó honlapjáról). Szerencsére azért utána sem kell csalódnunk, agresszív és pörgős, de mégis dallamos nóták követik egymást. Legjobban talán a már említett Lawrence Arms-hoz tudnám hasonlítani a stílusukat, vagy az Against Me!-hez: együtténeklős és gyakran kétszólamú refrének, és olyan reszelős énekhang, mintha éppen kiköpnék a tüdejüket. És bár végig megmarad a punk határain belül a zene, azért időről időre felfedezzük a többi lappangó hatást (pl. country). Ennek köszönhetően egy unalmas tucatalbum helyett egy elég izgalmas hanganyagot hallhatunk, ráadásul nincs is elnyújtva, a két és fél –három és fél perces standard időt egyik szám se nagyon lépi túl.
Bár nem ismerem a többi albumukat, az American Steelt azért én nem nevezném meghatározónak, de az biztos, hogy magával ragad a hangulata, élőben nem hagynám ki. Azonban nem tudom, erre mikor lesz lehetőségem - jövő évben a Fat Tour egyik attrakciójaként Amerikában turnéznak (a NOFX és a No Use oldalán), szóval egy darabig biztos nem jönnek errefelé. Pedig (főleg ebben a felállásban) átugorhatnának bebizonyítani, hogy nem csak a CD-n szólnak ilyen ütősen, hanem élőben is. Ennek híján azonban a lemezt is bátran ajánlom mindenkinek.

www.americansteel.org