Punk Portál

A Késő Bánat a mai lázadó fiatalok tipikus zenéje (ugyanúgy, mint a Korai Öröm, akikről valahol szintén hallottam már). Már a borítójuk is agresszivitást tükröz, hiszen úgynevezett anarchia-jellel helyettesítették a zenekar nevében található „A” betűt. Ezt amellett, hogy kicsit ijesztő, azért eredeti ötletnek tartom, legalábbis én még nem láttam ilyet. A borító fekete, sötét energiája alól nem tudja magát kivonni a szemlélő. A fekete háttérből az együttes tagjainak körvonalai sejlenek fel. A felállásuk: egy énekes, egy gitáros, egy basszusgitáros, egy elektromos gitáros és egy dobverő. Ez, ha jól tudom, a mai fiatalok között igen népszerű felállás, legalábbis a kisunokám kedvenc előadói (például a HéCsa, mint Hétköznapi Csalódások) mind ezt követik.

A zene tipikusan mai, modern és agresszív, az én generációm számára emészthetetlen, úgynevezett punk zene (egyébként a borítón csak egy punkot láttam, mert négy tag nem taréjos – valószínűleg ők csak szimpatizálnak az irányzattal). A dalok szörnyen gyorsak, a dob szinte olyan gyorsan ver, hogy megáll a szívem belé. Ha lenne lassítógomb a kisunokám hifi-tornyán, biztos benyomnám. Szóval ott tartottam, hogy nagyon gyors az ütem, és ezt követik a gitárok (amik általában ugyanazt játsszák, csak egy-két szóló erejéig válnak szét). Az énekes - mondanom sem kell – szintén nagyon gyorsan és agresszív stílusban adja elő mondanivalóját. Néha szinte nem is értem a szöveget, még jó, hogy beleírták a szövegeket a CD-borítóba (ez is jó ötlet). Nem tudom, hogy cenzúra látta-e ezt a szövegkönyvet, de úgy látszik, a mai világban mindent lehet - olyan szavakat is benne hagytak, amiket kimondani is szégyen, nemhogy leírni. Persze a Gyurcsány őszödi beszéde óta sokat fordult ilyen téren a világ. Ha már a miniszterelnök is így beszél, nem csoda, hogy a gyerekek is eltanulják. A dalok gyorsaságából eredően a 13 nóta belefér összesen fél órába, ami nem sok, nekem nincs is ilyen rövid album a zenegyűjteményeben (igaz, annak legtöbb darabja Csajkovszkij és Muszorgszkij, én nem követem a popzene világát, számomra az összes mai zene ugyanolyan: hangos és monoton). Nem is emelnék ki nagyon egy számot se, bár talán a személyes kedvencem a Fogadj el vagy fordulj fel című darab, mivel ennek az elején nem annyira torz a gitár egy pár sor erejéig, és viccesen, szaggatottan pengetik (most mondja a kisunokám, hogy ezt hívják úgy, hogy szká, nem tudom, hogy kell leírni, nem tudok németül).

A szövegekről már szóltam pár szót, de nem állhatom meg, hogy ne térjek vissza rájuk. Azt leszámítva, hogy otromba és trágár szöveget is tartalmaz az album, azért az megragadott, hogy a többi popzenével szemben ez nemcsak a szerelemről szól. Például előjönnek olyan témák is, amelyeket más zenekarok kínosan kerülnének: például, hogy milyen rossz is ez a mai világ, ahol mindenki divatirányzatokat, mások által diktált stílusokat és (külföldi) mintákat követ (több szám is szól erről). Még jó, hogy vannak ilyen eredeti, magyar zenekarok, akik erre felhívják a fiatalok figyelmét, és ezért még talán meg is lehet bocsátani az alpári szövegrészleteket. A többi dal nagy része is a kilátástalanságról és a mai világ faramuci dolgairól szól.

Szerintem a punkzenészek a mai kor meg nem értett költői. Zenéjük lázadó és kifejező, és ugyanez igaz a szövegeikre is. Én nem tudnám sokat hallgatni ezt, de persze a mai fiatalságnak már mások az igényei. Ráadásul csak 1300 Ft a lemez, ami nem is tudom, hogy lehet, mert én a Tescóban sose látok mai zenéket 3000 forint alatt, csak leértékelt ócskaságokat (egyszer már megjártam, mert láttam egy ezer forintos Beatles-albumot a legjobb slágerekkel, gondoltam, ideje beújítani, gyorsan meg is vettem, és csak otthon, amikor felvettem a szemüvegem, akkor láttam, hogy nem is ők adják elő a számokat, hanem egy ismeretlen emlékegyüttes). Na mindegy, messzire kalandoztam, inkább le is vonnám a következtetést: ezt az albumot csak a lázadó punkoknak és szimpatizánsaiknak ajánlom!

Késő Bánat - Fej vagy írás (Szerzői kiadás, 2007)