Punk Portál

Engem az a szerencse (?) ért, hogy ezt az albumot, legalábbis elég sok számát előbb hallottam élőben, mint lemezen. Tavasszal lehetett, hogy Szegeden jártak a Fürgék, és akkor – nevetségesen szerény nézőszám mellett – előadták a frissen kiadott album jó pár számát. Már akkor is hallottam a számokon, hogy kapitális változás természetesen nem történt a zenekar háza táján. Zeneileg egyre profibb számok, és a szokásos, a bugyuta és a vicces határán egyensúlyozó szövegek.
De mielőtt a zenére részletesen rátérnék, muszáj megdicsérnem a kivételesen igényes és tényleg poénos borítót. Láttunk már sok humoros rajzos vagy fotós lemezborítót, de ez a mostani, ez tényleg eredeti is lett. Aki még nem látta volna, nézze meg nagy felbontású képen is. Úgy néz ki az egész, mint egy Cosmopolitan-címlap, ahol a számcímek felelnek meg a cikkcímeknek, de a szokott módon csak ízelítőt kapunk belőlük, ráadásul vicces alcímet is kaptak. A címlaplány pedig egy valódi "modell", Mészáros Dóra, akit egyébként lehet, hogy szégyenszemre, de nem ismertem. Jól néz ki, de a lemez címe okán felkerült fogszabályzó mindent elront. Egyszóval tökéletes a hatás... Amúgy belül is nagyon dizájnos a borító, minden szám egyedi, a tematikájának megfelelő hátteret kapott, valamint találunk még benne három interjút a lemezen közreműködő személyekkel, bár ezek kicsit most erőltetetten vicceskedősek lettek. A borító ezzel együtt tartalmas, és sok vidám percet szerezhet az olvasónak.
Na és a zene? Miközben változnak a számok, és egyre változatosabb zenei palettáról válogat a zenekar, azért mégis minden a régi úgy általában. Nekem a két véglet tetszik a legjobban: az extrém metál zúzások, főleg azért, mert általában itt a legnagyobb a kontraszt a suta szövegekkel. A másik véglet pedig a nagyon laza, torzító nélküli számokat jelenti, összesen kettőt (amúgy összesen csak tíz számos a lemez), név szerint a Zöld Szám (témája a környezetvédelem, a lehető leggagyibb módon megfogalmazva), valamint az Exitus, ami nagyjából reggae szám, a szövegét meg inkább olvassa el mindenki. Sőt, inkább hallgassa meg a számot, mert zenével együtt sokkal jobban üt, és persze hozza a szokásos kínrímeket is. A leginkább a "dallamos punk” kategóriába tartozó számok ezúttal viszont szerintem gyengébbek, vagy csak ebből van a legtöbb az FRL életművében, és ezért már nem olyan érdekesek (ide tartozik a Gyöngynyaklánc, vagy a Bora Bora). Ha nem lenne a szöveg, ezeket bármelyik középszerű magyar pop-punk banda is játszhatná.
Végül említsük meg, hogy igen gazdag multimédiás rész is található a lemezen. Nem tudom, hogy a gépem vagy a CD a gázos, de nem tudom megnyitni a html formátumú menüt, így külön néztem meg a képeket, videókat. Ez utóbbiak között van vicces, de egy kicsit jobban is lehetett volna szelektálni, mondjuk összeállítani egy 10 perces videót (ennél sokkal többet találunk a CD-n). A képek meg szerintem minden igényt kielégítenek: vannak promóciós, koncert- és egyéb fotók, lehet sokáig nézegetni.
A Fürgerókalábak hozta a szokásos szintet, de ez ugyanannyira nem meglepetés, mintha mondjuk előállnának valamivel, ami nem az ökörködés jegyében született. Ezért csak annak ajánlott a lemez, aki tudja, hogy miről van szó, és szereti.

U.I.: A Robogó c. szám is béna, de a hörgős „Amin-denit” bekiabálás a vége felé az év beszólása. Minden magyar HC-számba bele kéne rakni.

Fürgerókalábak – Foxabályzó (Edge Records, 2007)