Punk Portál - 2021. szeptember 23.





 

Fanzinbemutató: Lufikikötő #2


Írta: kl
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2007. aug. 4. szombat - 14:19

Beleolvastál már nővéred naplójába? Kölcsönvettél bátyád könyveiből–lemezeiből–szexlapjaiból? Ettél már a háziállatod tányérjából? (Ja, nem, az nem tartozik ide, de ha nincs idősb testvéred, próbáld ki azt!) Érdekelnek olyan valakinek a gondolatai, aki nem „hivatásos” (újság)író, hanem egy „hétköznapi” ember, mint te, s nem meggyőzni akar bármiről, hanem arról ír, amit el akar mondani. Magának. Is. És nem a weben pocsékolja el a mondatait, hanem van bátorsága egy personal zine-t összeállítani és kiadni.

Midőn ezt kézzel írtam, tiszta volt az ég, a Balatonhoz utaztam épp, és fél délelőtt azon töprenkedtem előtte, vajon tényleg ennyire egyszerű lemásolni az 50%-os utazási kedvezményre jogosító igazolást, de nem akartam elhinni. Ez így semmi kihívást nem jelent! Teljesen elvették a kedvem. Mindazonáltal félárú jeggyel olcsóbb közlekedni, azt beszélik. És a menettérti (gyk. retúr)jegyért is csak egy kockát bélyegeztek le az állomáson – üzenem a kételkedő közalkalmazottaknak ismeretterjesztő jelleggel. Dübörög a vonat, a reformok, „nyár van, és égetem magam”.

De a tárgyra! Az örvendetesen szaporodó magyar perzinek sorában megkülönböztetett figyelmet érdemel a Lufikikötő. Készítője, Pöpe „régi motoros”. Ezért is leptek meg kétségei. Zine-t írni muszáj (élni nem)! Mindig lesznek, akik szívesen olvassák.
Neked megvan már? Igen, hozzád beszélek, fűzfa! Elbaszott, elkényelmesedett generációhoz tartozol, sőt: magad is ilyen vagy. Megint a neten lógsz, ahelyett, hogy gazdagítanád a személyiséged valamivel! Fenének pazarolod az életed? Vagy munkaidőben néztél ide? Ennyire unatkozol? Üres vagy? (Most, hogy sikeresen eltántorítottam azt a kevés fanatikus zinrajongót is, aki esetleg kíváncsi lett volna az új Lufikikötő bemutatására, lássunk hát az értékeléshez!)

Félbehagyva, egyik szövegből a másikba ugrálva pörgettem végig először a szokásosan kis méretű folyóiratot. Benne lehetett ebben a „Mi mindenről lesz szó?” izgalma, a várakozásteli kapkodás, hogy azt olvassam el elsőként, amelynek a témája jobban érdekel, s csak utána áldozzak a stílus oltárán. Mert némelyik írás kezdősorai nem kötöttek le annyira, hogy azonnal végigolvassam az utolsó betűig (elgépelésig :-)). Így például a bevezető cikknek a külön oldalra került végét előbb futottam át – önálló írásnak gondolván –, mint az elejét az előző oldalon. Holott Pöpe abban szinte összefoglalja a főbb témákat. Mindegy, furcsa jószág az ember. De erről ne többet!

Az enciklopédikus első Lufikikötőhöz képest, most kevesebb témát tűzött tollhegyre a szerző. Választ kapunk rá az új számból, miért vágott bele egy éve az új perzin létrehozásába, s életének megannyi eseményéről értesülhetünk az oldalakon. Amit hiányolok: az első szám líraisága (gondolok főként a lapcímet értelmező „fantasztikus” novella hangulatára), bár a fás motívum vissza-visszatérve érdekes szimbólumrendszert alkot.
Aminek örülök: nincs toplista.
A három legjobb cikk: az Another Way-lemezismertető, a tévénézésről szóló írás és a Holtak hajnala filmajánlója. Pedig sosem nézek horrort. Furcsa, nosztalgikus, őszinte álláspont tükröződik a tévéfüggő szerkesztő soraiból, de nagyjából igaza lehet. Régen kisebb volt a választék, megszűrték, hogy mi kerülhet a nézők elé, de azoknak a többsége igényesen kidolgozott és/vagy színvonalas műsor–mese–film volt. Most bármit lehet. Nézni is. És szelektálni kellene, hogy ne rabolja el az összes időnket a képernyő. De nagyon nehéz.
Mi a fontos igazán? Ki–ki eldöntheti magának. Én kirándulni indulok egy óra múlva a Balaton környékére. Tiszta? A könyvek, melyeket magammal viszek: Az Ikszek (Spiró György), A veréb századik lépése (Bólya Péter), Saulus (Mészöly Miklós) … de elég a komolytalankodásból!

Fanzinkészítőknek külön figyelmébe ajánlom A personal zine-ek varázslatos és egyben kicsit idegennek tűnő világa című cikket, de mindenki bátran forgathatja a 28 oldalas Lufikikötőt, melybe az illusztrációk például a legendás Kérdezz-felelek mindenre című könyvből kerültek, egyebek mellett. Úgy emlékszem, postaköltség fejében küldte el periodikáját Pöpe Nyíregyházáról. Az biztos, hogy nem a pénzre hajt – mint egyik ’zines sem –, vagyis érdemes felvenni vele a kapcsolatot, s talán akár a korábbi lapjaiból (Látlelet, Leer, Sit, Nénik a padon stb.) is tud még adni.
Cím: disznoporkolt kukacz freemail.hu