Punk Portál - 2021. szeptember 23.





 

Utolsó Alkalom – Passz (Szerzői kiadás, 2007)


Írta: Mozart
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2007. júl. 4. szerda - 06:40

Az Utolsó Alkalom nem egy mai zenekar, jó rég volt már, amikor először hallottam róluk, de nem igazán követtem figyelemmel a pályafutásukat. Most elküldték nekünk a legújabb albumukat, ami egy hatszámos EP, és a Passz címet viseli. A borítón egy kártya látható, talán egy ászra hasonlít a legjobban, azonban az A betű be van karikázva rajta, és egy nagy robbanás rázza meg a földgolyót a képen. Az is lehet, hogy ez a "Passz" nevű kártya? Mindegy, a lényeg, hogy a kép alapján nagyjából át is jön a lemez alaphangulata, vagy inkább üzenete, ami számomra az, hogy a világ egy elég gázos hely, és ezen elég nehéz (ha nem lehetetlen) változtatni. Még a borítónál maradva, belül nem szerepelnek a szövegek, és mivel nem mindig hallom ki teljesen őket, sajnos nem minden számot értek 100%-ig.

Ami a zenét illeti, végig megmarad a szorosabb értelemben vett punk stíluson belül. Azért van pár skás rész, és vendéghangszerként (SickBoy előadásában) felbukkan a zongora is, mint kiegészítő hangszer (nagyon ízlésesen megmaradva a háttérben). Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a zenét, azt mondanám, nyers. Ez elsősorban az énekes (Rotten) reszelős énekhangjának köszönhető, ami valahol az ének és a hörgés határán táncol, hol az egyik, hol a másik irányba tolódva el. Agresszív, de egyáltalán nem keménykedős (értsd: metálkodás) a zenei alap, hamisítatlan magyar punkzene.

Ami a szövegeket illeti, mint azt már fentebb említettem, elég világvége-hangulatúak, legtöbbjük a mindennapi életben való keserves küzdelemről szól, és a világ lassú, de biztosnak tűnő hanyatlásáról. A pozitív felhangok, a változtatni akarás helyett inkább a tehetetlenség dühe, ami lejön nekem a számokból. Egy „lazítósabb” szám van a lemezen, a Barna tanga, a többi nagyjából beleilleszthető a "minden szar" vonalba.

Ilyen értelemben talán az utolsó előtti szám, a Kiáltvány tekinthető a lemez és a zenekar ars poeticájának - és nem véletlenül használom ezt a költői kifejezést, ugyanis a szám szövege tartalmaz egy idézetet Petőfi Sándor "A XIX. század költői" c. verséből. Ezt egyébként korrekt módon fel is tüntette a zenekar a borítón - aminek egyébként nem sok kockázata van, mivel, ha jól tudom, Petőfi idézéséért már nem kell jogdíjat fizetni senkinek, és legalább a műveletlen tuskók, akik nem ismerik fel az idézetet (a „Vannak hamis próféták...” résztől kezdve) művelődnek egy kicsit. Jól bele van építve az idézet a szám szövegébe, annyira odaillő és hatásos, hogy ez számomra egyértelműen az album csúcsát jelenti.

Nem ragozom tovább - aki szereti az autentikus, agresszív, nyers, magyar punkot, annak ajánlott az album. Depresszióra hajlamos emberek pedig vigyázzanak a szövegekkel!