Pluto - Szabadesés (Szerzői kiadás, 2007)

Írta: Buster Blues Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2007. máj. 20. vasárnap - 19:25

Amíg a tehetségkutatókon metalcore zenekarok pózolnak, amíg emónak lenni is kötelező, utálni is kötelező, amíg már unok végighallgatni egy n+1-edik izzadtságszagú hc bandát, addig a Pluto magasról tojik minderre. Megjelent az előző, Marhák és csirkék albummal önmagát vidék-punkrocknak definiáló berettyóújfalui zenekar második lemeze Szabadesés címmel, nyílegyenesen haladva tovább az eddigi úton.

Mindig a külcsínnel kezdem a kritikákat, most se legyen másképp. :) Van új Pluto logó, egész pofás lett, bár nem tudom, honnan jött kutya helyett a sárkány, de jól passzol a borító (amely a szövegek mellett teljes egészében Tomster munkáját dicséri) sötét színvilágába, amin a viharos ég előtt a hullámvasút kocsijai éppen felfelé tartanak, a fantáziánkra bízva, mi történik velük. Belül a szövegek mellett képregénykocka-jellegű képek szerepelnek, amik vagy tetszenek valakinek, vagy nem, szerintem kifejezetten jól néznek ki, az alapvetően komor atmoszférájú közegbe legalábbis tökéletesen passzolnak. A korongra ragasztott papír jótékonyan elfedi annak a 100% DIY-ból következő CD-R mivoltát, a nyomtatás minősége viszont ezen az egy helyen rosszabb, kicsit bizony pixeles lett. Másfél piros pontot osztanék még ki: a borító úgy van összehajtva, hogy kivenni és visszarakni is könnyű, nekem ezzel valahogy mindig meggyűlik a bajom; a másik pedig, hogy nincs egy darab elgépelés sem.

A hanganyag teljes egészében saját készítésű, amiből néha jó dolgok is kisülnek, most is így történt: nagyon kellemes hangzást sikerült összehozniuk a fiúknak, főleg ha a 2005-ös lemezzel hasonlítjuk össze a mostanit. Én egyedül a gitárok hangszínével nem vagyok teljesen kibékülve, kicsit több élet is lehetne bennük. Viharzúgós, esős, lövöldözős intróval indul a lemez, amivel semmi gond, de volt már rá példa a világtörténelemben. A számok felépítése összetettebb lett a Marhák és csirkék óta, az akkordozás mellett végre jó kis szóló, vagy kétgitáros témák is megjelennek, a legjobbak között talán a Robinson és a Kísért a múlt című számokat emelném ki, azt hiszem ezek meg is hallgathatók a honlapon. A szövegek többségben árnyaltabbak a régiekhez képest - természetesen mind magyarul és sok helyen kifejezetten jó rímekkel, ütemmel; valahogy pont a zenéről szólók lettek kicsit szájbarágósak, az Így van jól és a Pop, előbbi talán az egyetlen az albumról, amire azt tudom mondani, hogy nem tetszik. A példaképek ismeretében nem meglepő, hogy egy csomó „vó-ó” vokállal is meg vannak támogatva a számok, azt is mondhatnám, kötelező gyakorlatok, amiket könnyedén vesz a zenekar.

Akihez kicsit is közel áll a dallamos, deszkás punkrock, netalántán már unja az angol, vagy a béna magyar szövegeket, mindenképpen figyeljen oda a Plutóra, kellemes perceket okozhat neki az új lemez.

http://www.plutomusic.hu/

A lemezkritika megjelent Buster Blues blogján (http://buster.freeblog.hu), köszönjük, hogy közölhettük itt is.