Negyvennégy Boogie Mamma hírlevél és kölem-kölemféle csudálatos dolgok

Írta: dr Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2007. máj. 13. vasárnap - 20:21

Mostanában, mivel sok mindent kell elintéznem rövid idő alatt, elhatároztam, hogy mindig legalább két dolgot csinálok egyszerre. Így fordulhat elő velem, hogy fűnyírás közben találok ki verseket, tv nézés közben eszem cukros zsírt, vacsora közben jógázom, vagy a fürdőkádban írok a legújabb Boogie Mamma anyagról. Egy vastag spirálfüzetbe jegyzem fel észrevételeimet, aminek az alja épp a vízben ázik, így az alsó sorok elmosódnak. Szerencsére azért annyira nem, hogy ne tudjam hamarosan, esetleg traktorvezetés közben begépelni.

Dávid, a Boogie Mamma frontembere biztosra ment, ugyanis jól tudta, ki az az elfogult rajongó, aki hajlandó jókat írni zenekaráról. Persze én is tudom, hogy ki az, aki az én zenekaromról esetleg jókat írhat. Ezt nevezhetjük szimbiózisnak is...

A kiadvány, amiről szó lesz nem más, mint a zenekar eddigi legjobb hírleveleinek gyűjteménye, amihez jár egy kislemez is a hamarosan megjelenő Boogie Mamma nagylemezről. Most persze adódik a kérdés, hogy miért adja ki egy zenekar a hírleveleit? Kit érdekel, hol, kivel, miért játszottak együtt évekkel ezelőtt? A válasz nagyon egyszerű: valójában ezek nem is hagyományos hírlevelek, hanem inkább rövid novellák, amik többé-kevésbé kapcsolódnak a zenekarhoz is. Megtudhatjuk belőlük mit jelent a robotvétség kifejezés, ki az az Ótvarka, mit tartalmaz az Ady Endre kód és azt is, hogy mekkora esélye van annak, hogy a tányér alján némi kevergetés után az alábbi mondat álljon össze betűtésztából „Mit bámulsz kisköcsög? Zabbájá inkább!”. Az írások ironikusak, elgondolkodtatóak, de mindenekelőtt nagyon viccesek. Velem többször is előfordult, hogy hangosan röhögtem egy-egy, vagyis inkább sok-sok poénon.

A könyvnek két sajátossága van. Az egyik, hogy egyszerre lehetetlen elolvasni, bár „csak” 132 oldalas. Ennek az az oka, hogy a sok ötletet, gondolatot bizony meg kell rágni, emészteni. Szóval naponta maximum 6-8 történet javasolt, több semmiképpen. A másik sajátosság, hogy a tartalomjegyzék utolsó oldala szépen odaragad a ragasztófolthoz, ami a cd-t tartja. Bár az is lehet, hogy én csináltam valamit hülyén. Hmm.

A kislemez két számot tartalmaz. Az első a Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket valószínűleg már most igazi sláger, ugyanis néhány hete letölthető a zenekar honlapjáról. A cím megmagyarázza a tartalmat. A Büdösök zenekar a Nemzeti dal című szerzeményében már foglalkozott hasonló témával, ám a Boogie Mamma sokkal cizelláltabb változatot írt. A szöveg, a hangszerelés, a dallam és a hangzás is profi munka, a felvétel szépen szól, a csaj vokál (Szalai-Burszán Vera a Masszívból) pedig dögösebbé teszi az egyébként egészen hosszú produkciót.

A Telemarketing című felvétel nem múlja felül az „Eu-s nőket”, azonban sokan nem is marad el attól. A koncertekről ismert nóta a mindent, mindenáron ránk sózni akaró abszurd világról szól. Szerintem a női ének (szintén Szalai-Burszán Vera) bár kifejezetten ötletes, mégis egy kicsit sok ebben a dalban. Ennek két oka lehet, az egyik, hogy nem hallgattam meg még elégszer és most furcsa a koncerteken hallott verzióhoz képest, a másik, hogy egy kicsit kötekednem is kell…

A kislemez és akárcsak a könyv erős anyag, alig várom tehát, hogy megjelenjen ősszel a Kettes metró című új lemez.

Javítsanak ki a zenekartagok, ha nincs igazam, de erre a kislemezre és könyvre, de a Boogie Mammára is jellemző egy nehezen megfogható pozitív hangulat. Az az érzésem, hogy ebben a bandában van valami kedves ódivatúság a múlt század elejéről, ami rabul ejti az embereket. Benne van Karinthy humora, Kabos poénjai, és Jávor Pál csajozós bajsza is…

…Az eddig írtakban meg egy jó adag gáz a konvektorból, ugyanis szivárog, így lehet, emiatt írok hülyeségeket. A fürdőkád vize kihűlt, fogaim vacognak, a betűk majdnem szétáztak. Már csak annyit tudok mondani: május 5-én az Erzsébet téri Gödörben tartott visszatérő koncerten, már kehet kapni a negyvennégy Boogie Mamma hírlevél című könyvecskét illetve kislemezt. Inkább ezt vegyétek mint a Jókai összest!