2007. III. 14. - Lengyelország, Wroclaw

Írta: Bearnie Feltöltötte: xzoleex Ekkor: 2007. már. 29. csütörtök - 13:27

Az út
Ha rövid akarok lenni csak annyi, hogy hosszú és nagyrészt unalmas. Pécsről az út kb. 800 km Wroclawig. Dunaújvárostól autópályák Brno városáig. Onnan hihetetlen pocsék utakon (GPS alapján mentünk, ahol is a leggyorsabb utat állítottuk be) át sok falun, a Tátrán (na, ez az egyetlen szép része az útnak), aztán az utolsó 40 km ismét autópálya a célállomásig.

Ismerkedés
Este 20.00-kor értünk a városba, amely sokkal nagyobb volt, mint amire számítottam emlékeim alapján. Na persze 20 éve jártam itt utoljára... akkor egy lengyelpiacon egy sípot hallottam és egy perc múlva senki sehol, mindenki elpucolt a rendőrök elől. Most meg egy kész metropolisz. Első dolgunk a koncerthelyszín feltérképezése volt, hogy másnap már ne kelljen keresgélni. Egy óránkba tellett, de végül is megtaláltuk a Hala Orbita (Orbitális Csarnok) nevű helyet. Aztán meg úgy gondoltuk, hogy szerencsénk is van, mert egy szálloda is tartozik az ottani komplexumhoz…csak üres szobájuk nem volt. A recepciós fiú elirányított egy másik hotelbe, ami onnan 6-7 km-re volt.

Wroclaw
12-ig kellett elhagyni a szobát, de úgyis mentünk volna egy kis városnézésre. Hát meg kell hagyni Wroclaw csodálatos egy város, a kb. 600.000 lakosával. Külváros a szokásos. Panelrengeteg, bevásárló központok, csúnyaság… A belvárosa viszont nagyon szép. Itthon elmegyek a Széchenyi térre és egy óra bőven elég, hogy körbejárjam a környékét (a történelmi belvárost). A városon áfolyó Odera és sok-sok mellékága egy csomó szigetet eredményez a városnak, rengeteg gyönyörű templommal, korabeli lakóházzal és akkora terekkel, hogy csak ámultam-bámultam! Nyáron biztos hangulatosabb, mint most, mert akkor kipakolnak ezer dolgot, kerthelységek stb., de most egyáltalán nem zavart, hogy nem kellett órákig várnom a sörömre. (Érdekes és egyben örömteli volt számomra, hogy a helyi sör (Opocim) mellett a Carlsberg volt a legelterjedtebb). Na, délután fél hat felé már nem bírtam tovább, indulás a helyszínre.

A koncert előtt
18.00-órára megérkeztünk a Hala Orbitához. ahol aztán sehol senki. Illetve vagy 30 kommandós ruhába öltözött fickónak tartott eligazítást egy főkommandós. Bemenni még nem lehetett, így aztán elhúzunk egy közeli Tescoba sörért meg kajáért gondolva a hazafelé tartó útra is. A koncert 20.00-ra volt meghirdetve, így kezdtem kétségbe esni. Aztán nem sokkal később kinyitották a kaput, ahol bemehettünk a csarnok előterébe. Ott már hallottam, hogy az egyik road már lövi be a billentyűket…megnyugodtam. A közönség hihetetlenül lassan kezdett el folydogálni és egy idő után már azon gondolkodtunk, hogy a Club ’99 (tribute zenekar, amivel már befürödtünk pár CD vásárlásnál régebben) fog játszani. Nosza befelé. CD-ket és a koncert plakátjait lehetett vásárolni, ez utóbbiból vettünk kétféle nagyságút is. Gondoltam kiviszem a kocsiba a plakátokat, ekkor az egyik őr közölte, hogy csak körbe lehet kimenni. Kimentem, de vissza már nem akartak beengedni. Pánik. Vissza ahonnan kijöttem, egyezkedés 80 nyelven, aztán jött egy manus és közölte az őrrel, hogy ez a jó jegy és mehetek befelé a küzdőtérre. Huhhhhhhhh….
Kinga (a feleségem) közölte, hogy milyen furcsa, ha PICSA koncert van pécsett, már délelőtt sok punkot látni a városban. Na, itt nemhogy a városban, hanem a koncerten sem lehetett. Nem sok ismeretem van a lengyel punkokról (még Antifesten láttam párat utoljára 4-5 éve), így aztán meglepődve figyeltem az érkező arcokat. Ha hazai viszonyokhoz mérem a közönséget, akkor úgy gondoltam volna, hogy mondjuk Republic koncert lesz. Mindenféle korosztály képviseltette magát a teremben szaladgáló pár éves gyerekeken keresztül az 50-60 évesekig. Mindenki konszolidált öltözékben persze. Egy tarajos srácot láttam összesen, a haverjával volt akin egy Ramones póló volt. Na ők voltak a kakukktojások a bulin. A csarnok fele le volt választva, a feléhez rakták a színpadot, és vele szemben is volt ülőrész. Eleinte ott ücsörögtünk, aztán 20 óra felé nem bírtam már tovább, odaálltunk a színpad közelébe. Technikusok hangolgattak, sisegtek a mikrofonba, aztán vagy 20 perces késéssel de elkezdődött végre a buli.

A koncert
A koncert előtt megfogattam, hogy semmi pogó meg ilyenek, ha már ennyit utaztam próbálom végignézni a műsort. (’95-ben a szigeten a fél koncertet a cipőm keresésével töltöttem, amit megtalálása után mindjárt le is rúgtam magamról). Na ettől nem kellett tartanom, a közönség lelkes volt, de nem túl mozgékony A koncert előtt mondtam Kingának, hogy szerintem vagy a Walzin’ Black, vagy a 5 Minutes vagy a Grip lesz a kezdőnóta. Lottóznom kellett volna inkább. A zenekar a Walzin’ Black-re vonult a színpadra, aztán belecsaptak a 5 Minutes-be… amit aztán a Grip követett! Jó kezdés na, és párszor bevált már! Az új albumról először a Spectre of Love hangzott el és a közönségen látszott, hogy a javarészük ismeri a Suite lemezt is. Az új lemez anyagát ügyesen keverték a régebbi nagy slágerek közé, így pl. az Unbrokent a Peaches követte. Az Always the Sun és a Golden Brown alatt az öngyújtók is előkerültek a közönség soraiban. Harmadikként az új nóták közül az I Hate You-t nyomták le, ez a dal nem tartozik a kedvenceim közé, de így élőben nem is zavart annyira. Persze utána nyomban egy erős blokk következett: Nice’n Sleazy, Duchess, All Day & All of the Night. Aztán mégjobban belelendülve a Walk On Bye (de jól szólt…) után szerencsére olyan számok is előkerültek, amelyeket nem minden Stranglers bulin hallani: Burning Up Time, Death & Night & Blood, London Lady, Dagenham Dave. Közben pedig elnyomták az új lemezről a kedvencemet is, a Summat Outanowt is. A Suite lemezt a Relentness-el zárták le. A Nuclear Device után JJ. hamiskás vigyorral a száján elköszönt (kb. 1 óra játék után) és levonultak a színpadról, de nem aggódtunk, mert a technikus srác azonnal hagolni kezdte a gitárokat. „Vissza-vissza” lengyelül, meg „Strangleeers-Strangleeeeers” aztán jött a Hanging Around. Utána levonulás, előröl az egész kiabálás… No More Heroes, aztán tényleg vége. Elsőnek értünk oda, utolsóként távoztunk. Már indultam is volna legszívesebben Franciaországba…

Összegzés
Ami tetszett: a hangzás nagyon profi volt, mindent tisztán lehetett hallani és nem volt őrülten hangos sem. Nem keltettek unalmas „ezt a koncertet is le kell tudni” benyomást, JJ hozta magát, a lábmunkája is fenomenális, néha viccelődött a közönséggel, Baz meg ide-oda mászkált a színpadon, a Golden Brown szólója után megtapsoltatta magát a néppel. Greenfield a masinája mögött is jól érezte magát, énekelt és vigyorgott rendesen.
Ami szarul érintett: a koncertet Jet Black betegsége miatt a technikus srác dobolta végig. Nem is rosszul, de hát mégis…

http://www.stranglers.net