Punk Portál

Az Insistence első demójáról már írtam itt a Punkportálon, és már akkor megdicsértem őket, mondván, hogy javítani még van min, de ígéretes a zenéjük, a hozzáállásukat pedig személyesen is ismerem, azzal nincs gond. Több, mint egy évvel később, 2006 decemberében jött ki ez az új EP, helyesebben nem jött ki, hanem felkerült a netre, a myspace-es oldalukra, most pedig, kis késéssel végre elérhető CD-verzióban is (méghozzá nem valami magas áron, 500 forint, amiért kitűző is jár). A kiadás egyébként abszolút DIY, fekete-fehér papírborító, és a CD is matricás, nem nyomott.

Szó ami szó, megérte megdicsérni őket az első demó kapcsán, mert ez az EP minden szempontból jobb lett nála. A stílus maradt a dallamos részekkel operáló, de (hála az égnek) abszolúte nyálmentes hardcore-punk, most viszont jobb a hangzás, jobbak a gitár- és énektémák is. A szövegek továbbra se nagyon politizálnak, inkább személyes témákról szólnak, leginkább reményről és reményvesztettségről (bár elég egyszerűek, néha azért egészen költőiek, az utolsó számban egy Son of Sun és egy Daughter of Water is felbukkan). Nagyon örülök, hogy sikerült kiküszöbölni az első lemez hangzásbeli hibáit, mert így sokkal élvezhetőbb ez a zene, nem is igazán kötnék bele egyik hangszer megszólalásába se. Örvendetes, hogy egyre több zenekarnak sikerül profi stúdiókörülmények és egetverő büdzsé híján is több, mint vállalható hangzást összehoznia. A másik nagy fejlemény a gitártémákban van, bár már az első CD kapcsán is elmondtam, hogy jól meg vannak komponálva a számok, itt is kiemelendő pozitívum, hogy sehol egy versszak-refrén-versszak-refrén felépítés, ami leginkább a gitár különböző kiállásainak, riffjeinek, érdekes váltásainak köszönhető. Már évek óta nem láttam az Insistence-t élőben, így nem tudom hogy szólalnak meg a koncerten, mivel sajnos csak egy gitár van a zenekarban, míg ezen az EP-n igencsak sűrűn vannak kétgitáros részek (ide tartozik például az első szám, ami igazából csak egy instrumentális intró, torzító nélkül, és nekem nagyon bejön a dallama). Mindenesetre CD-n nagyon meggyőző a gitárrész, szerintem ebben már nem is nagyon kell fejlődni (hacsak nem a metál irányába akarnak elmenni). Egyébként a többi hangszerbe sem lehet belekötni, nekem az egyetlen negatívum a háttérvokálos srác hangja, ami még mindig nagyon bizonytalan (olyankor is, ha ordibál, de olyankor még inkább, amikor énekel).

Nem ragozom tovább, hiszen csak egy négyszámos EP-ről van szó, ráadásul bárki meghallgathatja a myspace-en. Szerintem nagyon is érdemes, sőt, azt a nevetségesen kevés 500 forintot is megéri a CD. Ha ugyanakkora fejlődést mutat minden egyes hanganyag megjelenése között a zenekar, mint az előző és e között, akkor ebből még bármi kisülhet. Ti meg járjatok el a koncertjükre, mert az jó.
http://www.myspace.com/insistence

Insistence - Stria of light EP (DIY, 2007)