Punk Portál

Nem akarok senkit az életemmel untatni, de előre kell bocsátanom: a Káderek tagságával igen jóban vagyok, valamint számos Káderek koncerten voltam a CD megvásárlása előtt és ismerem a múltat, azaz a Kollega és a Kádert. Mindezt azért írom le, mert egy kicsit ugye elfogult vagyok, és mivel számos koncerten voltam, így nem volt újdonság a lemez.

Na, eme csodás bevezetés után lássuk az albumot. Egy átlagos földi halandó 1200 forint leperkálása ellenében veheti át a lemezt a zenekar tagjaitól. És akkor kezdjük a külsővel! A borító az együttes ismerete hiányában megtréfálhatja a vásárlót. Ugyanis a kép inkább egy destroy-punk együttest sejtet. Na de ebből nem lehet baj, aki nem ismeri a bandát, úgyse veszi meg a lemezt. Egyébként a borító kívül-belül egyszerű, de igényes. Szövegkönyv, a tagok effektelt képei és a Káderek logo, ami a lemez dekorációja is. Egyszerű, de ötletes és aranyos részlet. A lemez nem írott, hanem cd-gyárban készült. Na külcsín rendben, lássuk a lényeget, a zenét!

A lemez a Szép jó napot! című számmal indít. Koncerten is mindig ez a kezdőszám, adja magát hozzá. A szöveg nem túl bonyolult, az üzenet egyszerű, de velős. A zene tökéletes a kezdésre, pörgős punkrock, az ember várja a folytatást! És jön is az Amíg lehet. Ez a szám igazából a lemez közepére illett volna, ugyanis ennek is van egy kis beköszönős hangulata, ami nem zavaró, de a Szép jó napot! után kicsit felemásan hat. Annyi baj legyen, duplán megjött a hangulatunk, következzen a Hazatérek. Erre sokan emlékezhetnek, anno a Kollega ás Káder ezt a számot tette elérhetővé a PunkPortálon. A szöveg nekem nagyon bejön, ahogy a másnapos reggelen hazamászásból eljut odáig, hogy el akar húzni világot látni. A mondanivaló itt se túl bonyolult, de érthető és a zene mindenért kárpótol. Aztán a Föld forog tovább. Zeneileg szerintem ez az album csúcsa. Piszkosul össze van rakva. A szöveg viszont talán ebben a legegyszerűbb, ráadásul ebben a témában nem ez az egyetlen szám. Talán fel sem tűnnének ezek az apróságok, ha nem a Hangtalan gitár lenne a következő szám. Szövegileg toronymagasan alázza le a többi számot. A zenéje nagyon változatos, mintha egy hullámzó, állandóan más hangulatban lévő lelket mutatna be, ahogy váltogat a tiszta és torzított csatornák között. És van benne egy mondat, amire mondhatjuk, hogy közhely, de aki zenél, az a lelke mélyén tudja, hogy igaz: „Nem a szám, nem a karom, a szívem zenél”! Mielőtt elcsöppenünk, lássuk a következőt, ami nem más, mint a Végtelen. Ez, ha jól tudom, a legrégebbi számuk, még a Kollega és Káder előtt íródott. Ez azonban egyáltalán nem érződik rajta, köszönhetően persze annak is, hogy számtalanszor átírták a srácok: a szöveg szakít a Káderekre jellemző optimista hangnemmel és egy kicsit a halállal, az elmúlással foglalkozik. A legjobb helyre tették be. Még épp nem untuk meg az előző témákat, pont mielőtt unalmassá válna, jön a váltás. Megjegyzem, nekem sose volt a kedvencem ez a szám, de ennek is az az oka, hogy ugyan jó dal, de az előtte levő sokkal ütősebb. Következik a Rendes emberek. Nem akarom megbántani a zenekart, de szerintem ennek a számnak nem kellett volna felkerülnie a lemezre. Félreértés ne essék, a zene remekül meg van írva, azt panasz nem érheti, de a szöveg néha gyerekesen egyszerű. Szerencsére azonban még így is bőven hallgatható, én is ott ordítom a koncerteken. Ez talán a Káderek igazi erőssége, hogy zeneileg olyan számokat írnak, amiket egyszerűen muszáj énekelni. A De Niro című szerzemény a közönségkedvenc, ez egyértelmű. Jó szöveg, jó zene, de egyik sem emelkedik ki az album átlagából. Igazából azért szereti annyira a közönség, mert ingyenesen letölthető és ezt legalább mindenki ismeri. Mielőtt leoltanám a számot, hozzátenném, hogy azért jó, nagyon jó. Visszatér az optimista stílusra és nagyon pörgős kis dal. Amire szükség is van a Rendes emberek után! És közeledünk a vége felé. Túl nagy itt az unalom, túl nagy itt a rend, változzon az állapot, törjön meg a csend! És kezdődik az Idegen a világ, ami akár első szám is lehetne, legalábbis az elején úgy tűnik, aztán továbbviszi a fonalat és rájövünk, hogy a végére is tökéletes. A szöveg kicsit jobb azért az album átlagánál, de esélye sincs utolérni a Hangtalan gitárt. A zene szintén ütős, de mivel ezt minden számról elmondhatjuk, ezért nincs is hírértéke. És itt a vége, a Búcsúzzunk. Ezt tényleg nem lehetett volna máshova tenni, mint a lemez végére. És itt voltam először bajban. Nem tudom, hogy Roli ezt a számot milyen hangulatban írta, annyira vegyes. De nagyon jó a szöveg, egyetlen hibát fedeztem fel benne, ami nem az ő hibájuk, hanem az enyém. Ez pedig a „Volt egy fiú, volt egy lány” mondat a szám közepe felé. Ezzel összvissz annyi a gond, hogy azonnal a Karthago Requiemjére asszociálok belőle, ami meg is öli a szám hangulatát. De hát arra nem számíthattak, hogy én ilyen hülye vagyok, tehát tökéletes búcsúszám.

Összegezve a Hangtalan gitár nem tökéletes lemez (létezik olyan egyáltalán?), de nagyon jó és századszorra is szívesen hallgattam. Ami érdekes, hogy a szövegíró, Roli a dobos, míg a szövegeit Öcsi énekli el, de egyáltalán nem érezni olyasmit, hogy ne lenne őszinte a dolog. Nyilván ebbe belejátszik az, hogy testvérek, de azt hiszem, az összhang tekintetében lenne mit tanulnia a Káderektől a magyar zenészek nagy részének. Három gitár, basszus, dob, két-három szólamú ének, a zene végig hibátlan. Mivel csak kis csalással nevezhető első albumnak (az elődzenekar, a Kollega és Káder már felvett egy 16 számos demót), ezért nem adnék rá ötöst, csak 4,5-öt (de gonosz vagyok). De ha a szövegekben nem lenne az az egy-két túl egyszerű rész, akkor simán 5ös lenne. És még a végére egy jó pont: a zenekar a lemezen hallgatható színvonalat tökéletesen visszaadja koncerten is, nem úgy, mint számos együttes, akik a lemezt felveszik kurva jó minőségben, majd a koncerten csak ordítoznak. A Káderek tiszteli a zenét és a hangszereket. És ők meghálálták a tiszteletet a zenekarnak! Gyerekek, várjuk a következőt!

http://www.kaderek.hu

Káderek - Hangtalan gitár (Szerzői kiadás, 2007)