Punk Portál

Mivel úgy alakult, hogy a szlovén Golliwogot én fogom elnavigálni Pestről a szép Salgótarjánba, ezért arra gondoltam, hogy ha már arra járok, akkor elkísérem őket Szegedre is, a pesti buli meg alap. Így beszámolhatok erről az igen sűrű három napról.

2006. november 16. Budapest, Kultiplex

Fareszékkel ütköztem a Blahán, mert nem volt sok kedvem egyedül lemenni a Kultiba, aztán amikor Robika és Fergio is befutott, el is indultunk. Bent aztán a belépő áráért cserébe kaptunk egy ipszilont a kezünkre, majd miután csináltam Tirpák Gergely úrról meg a Szeged Crew-ról sztárfotókat, egy sör meg a Zenitem kíséretében benéztem a terembe, mert kezdett a SAY.

A Something Against You-hoz vegyes érzelmek fűznek. Egyfelől tudom tisztelni Ördit meg Koberát, meg bírom az egész zenekart, hogy csak 20 percet játszanak (kurvára tudom utálni, ha egy valaki marhára elhúz egy koncertet), másfelől viszont Viktorral és Gepárddal nem szimpatizálok, és a SAY zenéje se nagyon jött be. Idáig. Most azonban, amíg a sörömet fogtam, egy kézzel próbáltam állítani a szovjet csodafényképedzőm, és közben figyeltem, hogy Viktor ne tekerje a lábaink köré a mikrofonkábelt, a SAY effektíve tetszett is, amit eléggé furcsának találtam. :-) Mindenesetre megpróbálok jobban megismerkedni a zenéjükkel, csak félek – mi lesz, ha legközelebb is tetszik? :-)

Másodiknak játszott a Nesze. Ritkán koncerteznek és valahogy a mai se volt az igazi: nem játszottak olyan energikusan, mint szoktak, mintha fáradtak lettek volna, pedig semmi nem hiányzott, az igazi slágerekre a közönség is zúzott. Még csak nem is nyomták szarul, bár nem szóltak túl jól, de az energia valahogy hiányzott.

Végül a Golliwog kezdett zenélni. A környékemen lévő hímneműek egyből rácuppantak Sasára, az énekes lányra, én meg káromkodtam, mert még Nesze alatt kifogyott a filmem. Folyékonyokat még sose hallottam, élőben: a Free Festes fellépésre gyúrtam, de ott végül nem játszottak. BT szövege, miszerint „fügét mutatnak a NOFX fénykorának”, igen találónak bizonyult: tényleg olyan a zenéjük, csak a szar hangzás miatt csak a tu-tá-tututá jellegű dob hallatszott, minden szám alatt ez ment. Játszották a NOFX-től a Six Pack Girls-t, meg azt a saját számukat, ami a kedvencem tőlük, a Places You Have Never Seen címűt, amit a Taták nyomtak mindig a Páholyban.

A koncert után végül belezabáltam a szlovénoknak készült szójapöribe, kicsit tébláboltam, pofáztunk kint, aztán húztam haza.

2006. november 17. Salgótarján, Kakukk

Kora délután elindultam Ággiékhoz, hogy összeszedjem a szlovénokat, és Ággi felesége azzal fogadott, hogy szó nélkül leléptek. Kicsit beszartam ezen, de végül megtaláltam őket, pizzáztunk a Móriczon és elindultunk a festői Salgó Citybe. A Kakukkba gond nélkül odaértünk és ott találtuk Rádi Gabit, aki maga a Salgótarján Hárdkór, és épp sztrétedzs szódáját itta a pultnál. Végül boltoztunk a vasútállomásnál, aztán egy ser erejéig beültünk a híres Svejkbe. Mire visszaértünk a Kakukkba, már ott volt a Naddisztájm egy része, meg a nem-Naddisztájmos haverjaim egy része is, úgyhogy bőszen nekiálltam a Zenittel villogni, lett is pár humoros fotó.

Kezdett az első zenekar, az All Rights Reserved. Ők helyiek, kizárólag feldolgozásokat játszanak, ami nem túl szimpi, de legalább jól válogatják össze őket, pl. a Rancidtől a Journey to the Enddel kezdtek, aztán fasza volt még a Rise Against, a Misfits és a Bad Religion szám is. Szóval végül is jó volt, csak a közönség még nem mozdult meg annyira, pár barátomnak igen bejött a Rise Against szám.

Bezzeg a Golliwog alatt már zúztak rendesen, a Rádiék figyeltek, hogy a népek ne repüljenek bele a szlovének arcába, mert a Kakukkban nincs színpad, és ezért sűrűn előfordul, hogy a fél közönség a dobcuccban köt ki. Gollyék most sokkal energikusabban játszottak, mint Pesten, nagyon tetszett is nekik, hogy beindult a közönség, Sasa dicsérte is őket.

Végül a Snobs helyett beugró helyi erő, a Not This Time pálóc hagyományokat ápoló (?) hácécsapat lépett a nemlétező színpadra. Itt már nagyon májer voltam, két fényképezőgép lógott a nyakamban, egyfelől a Zenit, másfelől Rádi digitális gépe (Apropó, a képeket megtaláljátok a Northernbastards.hu internetes portálban) és szimultán villogtam velük. NTT-ék intrója kicsit kaotikusra sikerült, de az Ez lett a béred EP-n lévő három szám már rendesen büntetett, Rádi basszuskombóján állva én is ordítottam a szövegeiket Antallal, az énekessel együtt, néha pedig belevillantottam a dobos, „Kosútlajos” arcába, lett is egy eléggé stuffos analóg kép, amint épp a dobverőt pörgeti. Mivel a fényképezés a Not This Time koncertek alatti szokásos tevékenységem, ezért már megint nem tudtam odafigyelni magára a bulira, de az egyik gityós, Tomi azt mondta, ez volt életük egyik legjobb bulija, nagyon faszán érezték magukat.

Az est végén következett a meglepetés: Tőzsde Cápák reunion!. Ez egy salgótarjáni zenekar, ami nagy részben Not This Time-tagokból áll, csak itt Rádi ~~énekel~~ visít, és nem basszerol, míg a négyhúros mögött az NTT-dobos, Martusz feszít. Stílusuk a Leftöver/Chocking Victim jellegű szkápánkhárdkórt célozza meg, most is egy számot játszottak, a Leftöver Cracktől a Rock the 40 oz. című opuszt. Mint utóbb kiderült, a reunion a dobos, Andrej ötlete volt, és mivel legutóbb májusban próbáltak, ezért rettentő kaotikusra sikerült az az egy feldolgozás is. Ennek ellenére nekem nagyon tetszett, ordítottam a szövegeket, meg asszem a még ott lévő arcoknak is, a tagok meg fellelkesedtek és újra próbálnak, szóval remélem, még hallunk róluk.

A szlovénokkal végül beszálltunk a kisbuszba és elkocsikáztunk Rádihoz, csak éppen elfelejtettem hányas házszám, szóval kicsit túlmentünk, de nem baj, mert már egyikünk se volt szomjas (kivéve a sofőrt). Végül kicsit partiztunk, GG Allinről dumáltunk, az All Rights gityósa, Kecsó osztotta kicsit az észt, aztán miután a Gollyék elpilledtek, még pofáztunk kicsit Tomival és aludtunk.
Reggel nagyon punnyadtak voltunk, mindenféle hülye YouTube-os vidiket néztünk, majd A Törzshelyen, a Hangulat kocsmában ittunk tróger kávét és elindultunk Szegedre.

2006. november 18. Szeged, Eko-park

Pár navigációs bénázás után délután ötre oda is értünk az étterembe, ahol a koncert volt, és mivel a helyen semmi ismerőst nem találtam, felhívtam bt-t, hogy mivan. További bénázás után őt is összeszedtük és felmentünk Pokolgéphez, ahol ettünk isten zöldséges tésztát és megnéztük az előző napi salgótarjáni képeket, ahol is az egyik fotón egy lány Sasával, a Golliwog énekesnőjével lefényképezkedett, mire házigazdánk benyögte, hogy „ki ez az üszök?”, amin bt-vel még jó darabig vidultunk. :-)
Elmentünk tankolni a kisbuszba és a benzinkutas pasas kérdésére, hogy a fia nagyon szereti a Tokio Hotelt és, hogy milyen zene, sikerült csípőből rávágnom, hogy „szar”, ehhez már csak Borics úr üszkös beszólását kellett felemlegetni, hogy a szlovénok csodálkozása közepette a benzinkút kellős közepén bt-vel a térdünket csapkodva visongva röhögjünk. :-)

Végül visszatértünk az Eko-parkba és miután felpakoltak a nemlétező színpadra, a sorrendet megbeszélték és kaptam kis tudatmódosítót, kezdett is a szögedi illetőségű Krumpliczukor. Őket még sose hallottam, pedig a tagokat régóta ismerem, a zene pedig gagyiszintivel megbolondított pánkrokk, kevésbé politikailag korrekt szövegekkel. Alapvetően nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de a gagyiszinti nagyon faszán beleilleszkedik a zenébe, és összességében kurvajó elegyet sikerült összehozniuk, csak a koncert szépséghibája volt, hogy kurvasokat játszottak (jameghogy kifogyott a kurva filmem). Ezen kívül néha nem tudtam mit kezdeni a szövegekkel és számcímekkel – nem hiszem, hogy nagy PC-fájter lennék, de néhol én is felhúztam a szemöldökömet. Mindegy, hallgassátok meg magatoknak a honlapon, http://kcz.uw.hu.

Másodiknak játszott a Must Pécsváradról. Rájuk már nagyon gyúrtam, mert régóta ismerem őket, és már vagy három éve nem hallottam őket, szóval vártam a koncertjüket nagyon. Az énekes, Toti a kezembe nyomta a fényképezőgépét, amit az első néhány szám alatt zsebrevágtam, mert a kedvenc számaimra ropni akartam, végül a Ki ölte meg benned című szám alatt Schrejnivel énekeltük Toti mikrofonjába a szöveget, majd tánc közben valaki úgy belebaszott hátul a bordáim közé, hogy alig kaptam levegőt, úgyhogy inkább maradtam a fényképezésnél. Amúgy eléggé faszán nyomták, a Kolbász című kiabálós-visítozó-okádós opuszra rá is dupláztak.
Asszem a Must koncertje alatt történt, hogy Dudva, Szeged egyik nevezetessége a tánctérre hugyozott, magát az akciót amúgy nem láttam, de utána egy punkleánnyal kissé összegabalyodva majdnem nekiálltak koitálni a... öö... ugyanott. Később dumáltam erről Dudvával, beszéltünk a punkról, meg a lázadásról, hogy melyikőnknek mit jelent, aztán, mint utóbb kiderült, a srác semmire nem emlékezett a beszélgetésből :-). Az esetre a reakciókat a fórum Szeged topicjában olvashatjátok amúgy.

Must után a szlovének álltak neki szerelni. A Golliwogot most nem hallgattam olyan figyelmesen, főként kint pofáztam ex-Smafus Sanyival. Amennyire tudom, Gollyék igen meglepődtek Dudva akciózásán, de szerinte ő a szlovéneket három jól megválogatott szerb szóval lekenyerezte.

Végül az est utolsó zenekara, a Semmi Komoly lépett a színpad helyére. Őket eléggé rég hallottam, asszem legutóbb a Free Festen, de továbbra is kint lógtam, ezúttal Limpekkel és Tidzsivel, a Krumpliczukor két oszlopos tagjával beszélgettem. Azért annak örültem, hogy Mezőék játszották a Hősi halált, az kintről is tetszett, énekeltük is, csak az újabb SK-dolgokat annyira nem csípem.

A buli vége felé Toti megkínált a házipányeszéből, majd hosszas baszakodás (BT összeszedése és elrángatása) után sikerült elindulnunk. Pokolgép háza előtt könnyes búcsút vettem Golliwogéktól, majd BT-vel elindultunk a kolesza felé (ezúton is örök hálám a szállásért meg a kajáért! :-)).
Délben, amikor a vonatom beért a Nyugatiba, eszembe jutott, hogy vajon hazatalálok-e. Rég jártam már erre. :-)

2006. XI. 16-17-18. Golliwog magyar miniturné