Semmi Komoly - The margins of existence (HammockTree Records, 2006)
|
Írta: | Buster Blues |
Feltöltötte: | kal0z
| Ekkor: | 2006. nov. 1. szerda - 00:13 | |
Mostanra már nagyon sokszor meghallgattam ezt a lemezt, így kicsit kevésbé vág mellbe a hasonlatosság, de mikor első alkalommal szólalt meg a kezdő Testing The Limits of Your Dreams, utána pedig a Denial című szám, két szó jutott eszembe: Anti Flag. Innentől kezdve mindenki tudja, mire számíthat: dallamos, energikus, együtténeklős punkzene, és mint ilyen, hiánypótló és üdítő színfolt a hazai palettán. A felvétel és a keverés a Parkplatz studióban készült, ami jobban odafigyelve hallható is, ennek megfelelően a lemez hangzása teljesen rendben van.
Nyolc számot kapunk az albumon, ami azért jó, mert egyik számot sem éreztem „tölteléknek”, a kevésbé slágeres számok is hozzák a színvonalat. Mikor mégis lankadni kezdett volna a figyelmem, jött a címadó szám, Tes vokáljával, ami nagyon nagyot dob a számon (már azzal a gondolattal is eljátszom, mi lenne, ha végig ő énekelne), pár pillanatig teljesen úgy érzem, mintha Holy Roman Empire-t hallanám (ígérem, utolsó zenekaros összehasonlítás volt). Hogy a hangulat nehogy leüljön, Tes marad a következő számra is, amibe még kapunk egy kis ska ízt a változatosság kedvéért, végül az album utolsó száma természetesen a koncertzáró Decadence, ami tipikus katarzis szám, megkapjuk benne a leállós részeket, bevágott CB-rádiós beszélgetéssel, majd a csordavokált a végére.
A szövegek jók, személyes és társadalmi problémákat egyaránt feszegetnek, de szerencsére bármilyen szájbarágás nélkül, az angol eredetik mellett a magyar fordítások is helyet kaptak a füzetben, könnyítve a megértést. A design xBencex munkája, a borítón pályaudvar sok póznával és vezetékkel, viszont kevés színnel, kívül belül mindent a fekete-fehér-bordó színhármas határoz meg, ál-festékszórt zenekari logóval; a mai elvárásoknak és trendnek tökéletesen megfelel, jól is néz ki. A korong tetején kivételesen néhány szövegrészlet és paca van, ez jobban néz ki, mint általában a szokásos zenekarnév felírások.
Nem érdemes tovább ragoznom, ennek a lemeznek minden valamire való punkháztartásban ott a helye, a szerzői kiadásnak hála olcsó is. A Semmi Komoly továbbra is hazánk egyik legjobb „core-mentes” punkzenekara, akik remek albumot hoztak össze, és szerencsére az ő fejlődésük nem a mi halálunk.
http://myspace.com/semmikomoly
|