2006. VIII. 30-31. Ausztria, Wiesen - Two Days a Week fesztivál

Írta: csabeeka Feltöltötte: csabeeka Ekkor: 2006. szept. 25. hétfõ - 18:28

Megkésve kissé, de itt az idei wieseni buli beszámolója. Sajnos korántsem lesz olyan izgalmas, és érdekes mint amit tavaly Dan írt, dehát néhány szóban emlékezzünk meg azért az idei fesztiválról. Idén Szabinak köszönhetően egy kisebb kitérőt követően érkeztünk meg a helyszínre, amit természetesen én tudtam egyedül. Odafelé szólt mindenféle jó zene, a lengyel technon át a 4fclubon keresztül a Divizió 88-ig minden. Mondjuk ezek igazából csak az elsősorban ülők tetszését nyereték el, de hát a többség dönt.

Megérkezésünk után leparkoltunk, persze ott ahol nem lett volna szabad, ezért egy mocis biztonsági őr, szerette volna ha máshol parkolunk, és mi csalódottan de mégis beletörődve új parkolóhelyet kerestünk. És találtunk is, majdnem ott ahol tavaly. Azért a tavalyi igazi party hangulat elmaradt sajnos, de ennek nyilván nem csak a parkolóhely volt az oka.

Kapásból úgy kezdődött hogy semmit nem néztünk meg estig, bár a Mad Sin miatt sem kellett volna sietnünk, mert igazából kurva unalmasak voltak. Mondjuk sosem voltam igazi rajongójuk, ebből a stilusból meg egyenesen nagyon kevés zenekart vagyok képes meghallgatni. Amennyire észrevettem, inkább a régebbi számaikat nyomták, amiket néha fel is ismertem, de egyáltalán nem hatott meg az egész. Lehet hogy klubbulin tényleg állatok, de így semmilyen érzelmet nem tudott kiváltani belőlem.

Következett a Bouncing Souls, amit már nagyon vártam, hiszen kezdő punkerként nagyon sokat hallgattam. Féltem hogy a tökunalmas új lemezt fogják eröltetni, de kellemesen csalódtam, hiszen összedobtak egy fasza best of műsort. Volt East Coast Fuck You, Hopeless Romantic, True Believers, stb. Egy szavunk nem lehetett, jó számok, jó előadás, a közönség, és főleg ők élvezték a koncertet. A műsor legnagyszerűbb, és talán az egész fesztivál legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Borsi Misi(fórumon Generátor) barátunk az énekes azon kérdésére, hogy mi a neved, beleordította a mikrofonba hogy KURVA ANYÁD! Az énekes csóka persze nem értette, de talán jobb is. Végén voltak még How I Spent-es számok, én örültem hogy azokat nyomják, hiszen a legjobb lemezük.

A BoySetsFire volt kétségtelenül a buli legviccesebb zenekara. Ugye köztudott hogy nekik ez volt a búcsútúrnéjuk, mert feloszlottak. Hithű kommunistaként még muszáj volt pár rubelt összekaparni Castro elvtárs rehabilitására, hiszen elég szarul néz ki az öreg. A koncert egyébként teljes egészében a szánalmasság netovábbja volt. Minden lemezről játszottak, de fosul szólt az egész, de ami még érdekesebb volt hogy teljesen pontatlanok voltak. Biztos már nem volt meg az összhang, meg stb, de hát akkor minek zenélni olyan emberekkel, akikkel már nem akarsz? Búcsútúrné... Röhej, kész vicc az egész. A koncertjük mélypontja az akusztikus blokk volt, amikor valami hippi dalt nyomott az énekes, egy szál gitáron, nyávogott hozzá szépen, hát nagyon szuper volt... Amúgy taperolta magát rendesen, gondolom erre indultak be a fiúk és lányok vegyesen elől, mert az egész produkció nagyon gagyi volt, főleg az előzményeket ismerve. Régebben sokat hallgattam őket, és ha a Tomorrow Come Today után feloszlanak, valószinüleg még mindig egy király bandaként tekintenék rájuk. De volt egy utolsó lemezük, meg ez a pár buli még egy kis pénzért dolog... Mi Szabival elénekeltünk pár Picsa számot, meg arról vízionáltunk, milyen lenne ha Megyeri Feri megjelenne a szinpadon, és elnyomnák a Commandantét! De ezzel a bandának vége is lett, egyáltalán nem volt megható a búcsú, vagy bármi ilyesmi. Befejezték, az énekes adott pár pacsit a legelől állóknak, aztán goodbye forever. Egy dolog viszont biztos: egyáltalán nem kár értük.

Mindenki félt hogy a Pennywise tagjai nagyon be lesznek baszva, de hát ez azért annyira nem volt látványos. Sokan mondták hogy szar bulit nyomtak, de szerintem atom dolog hogy sok számot játszottak az About Time-ról, meg a régebbi lemezekről, és a Land Of The Free utáni albumokról mindössze hármat. Mondjuk azokról még az is sok volt. Sok sláger volt, mondjuk sok ki is maradt, de összességében nekem tetszett! Nyomták a világ legjobb bandájának a leghíresebb számát a Blitzkrieg Bop-ot, erre volt talán a legnagyobb megőrülés, és volt egy Nirvana szám is, amit kurvára nem értettem hogy minek, de hát erre már nem fogok rájönni. Amúgy a kommentárok hótgagyik voltak, nem tudtak/nem is akartak igazából kommunikálni a közönséggel, a legizgalmasabb egy Fuck Dábeljú...szóval tudjátok... És persze képzelhetitek, akkor mennyire fogta meg a közönséget a többi érdekes mondanivalóval. Más izgalmas dolog nem történt, a végén természetesen a Bro Hymn volt, amit egy retek szar primitív számnak tartok, de mindenki énekelte hogy óóóóóóóóóó. Aztán kész vége, kalap kabát.

Aztán mivel a társaságból én maradtam egyedül, hát megnézhettem magam. Életem legszörnyűbb éjszakája következett, pedig még szerencsém is volt, hogy néhány rendes honfitársam befogadott éjszakára a sátorba, hogy foglaljam a helyet. Aki ismer, az tudja hogy az én méreteimmel csak azt tudom csinálni egy sátorban, de ezzel sem lett sokkal jobb a helyzetem. Rövidnadrágban volt, mondjuk volt rajtam 2 pulcsi, de igazából azon hogy 1 fok volt éjszaka, ez nem igazán sokat segített. Mire elaludtam volna, arra eszméltem hogy megfagyok, meg hogy úristen, valamit csinálnom kéne. De nem nagyon ugráltam, nem akartam a srácokat felkelteni, úgyhogy hajnal 4-ig valahogy kibirtam, és sikerült kb. 2 órát aludnom. 6 óra után arra keltem hogy még mindig kurva hideg van, de most már úgy fúj a szél is, hogy az nem igaz. Mivel lent a völgyben van az egész feszt, ezért különösen nagy vihar volt, de nem csak hajnalban, hanem még reggel is.

A második napot már a párommal töltöttem, járkáltunk a faluban, vettünk reggelit, csokit stb. Vettem 2 EUR-ért egy vajas, sós, főtt kukoricát, ami egy harapás után kiesett a kezemből, de nem baj vettem még egyet. Amit már sikerült elpusztitanom, viszont utólag meglepődve néztem hogy az 5 EUR-ból a gyerek már csak hármat adott vissza. Szóval ha elejted az pótdíjas. A cd-k egyébként 18-20 EUR környékén mozogtak, tehát hiába akartam venni, az árak meggyőztek hogy semmit ne vegyek. A pólók 28 euróért találtak gazdát, szóval azt is kihagytam, mondjuk egy darabot nem láttam ami igazán jól nézett volna ki.

Az Aggrolites volt az első zenekar amit láttunk. Reggaet játszottak, ami engem egyáltalán nem érdekel, szóval nem is vagyok túl pozitív véleménnyel erről a Kendermag brigádról. Viszont a közönségnek bejött, ment a tánc, a reggaeing, meg anyám kínja.

A sorrendet már vágom pontosan, de játszott még a ska-punkban utazó osvát Guadalajara is. Volt itt minden, mint a búcsúban. Volt szerelmi vallomás a szinpadon, voltak trombitával szerelmes nóták elfújása, meg egyéb idétlen dolgok. Alig vártuk hogy vége legyen.

A Bones és a Backyard Babies pedig az év legunalmasabb koncertjei címért vetekednek nálam, valószinüleg pénzfeldobás dönt majd a győztesről!
Hát, komolyan elképzelni sem tudom, hogy hogyan bírtam ki azt a pár órát, de úgy magát ezt az egész napot.

Aztán jött, aminek jönnie kellett, hogy megmentse a fesztivál becsületét. Szinpadon a Rise Against! És azt csinálták, amit mindenki várt tőlük. Lezúztak mindent, kegyetlen előadás, a legjobb számok, ami kell. A hangosítás mondjuk fos volt, az első 5 szám alatt a gitár nem hallatszott, ami azért volt gáz, mert akkor elvileg az egy gitáros számokat nyomták. De aztán rendbe jött minden, és jöttek egymás után a régebbi, és az újabb számok. Volt Like The Angel, Black Masks in Gasoline, Anyway You Want It, meg a következő lemezekről is általában a legjobb számok. Kicsit elfogult vagyok a Revolutions Per Minute című lemezzel, mert az a csúcspontjuk, minden szám hibátlan. Játszották a Swing Life Away-t, amiről elmondta az énekes, hogy a punk-rockban nem elsősorban a zene keménysége, hanem az üzenet a lényeg. És valójában igaza is van. De azért ők is sokat puhultak az első két lemezhez képest. Amúgy a közönség is király volt, mint egy klubbulin a refréneket nem lehetett hallani, csak a közönséget. Az év egyik legjobbjáért pedig ők is versenyben vannak!

Utolsó fellépő az arizoniai Jimmy Eat World volt! Sokan nekik tudták be, hogy a tavalyinál jóval kevesebb nagy zenekar jött, merthogy állítólag nem kevés pénzért koncerteznek. Én nagyon vártam, hiszen régóta szeretem a zsidókat. Főleg a slágerlemezt a Bleed Americant erőltették, amit én a legkevésbé szeretek, de hát nem kivánságműsor volt. Ami érdekes volt, hogy nagyon sokat bénáztak. A gitárcserék nem jöttek be, mert a cseregitárok marhára nem szóltak, egyszer az énekes effektje is bekullantott, szóval elég vicces dolgok történtek. Három új számot játszottak a következő nagylemezről, amik abszolút nem voltak jók, vagy érdekesek, de elsőre egy JEW lemez vagy szám sem tetszett még, szóval majd biztos barátkozni kell vele. Számomra a koncert legnagyszerűbb pillanatai a 2-2 dal volt, amit a Clarityről, és a Static Prevails lemezről játszottak. Ez utóbbi volt az első lemez amit hallottam tőlük, és ez mai napig a kedvenc lemezeim között van. Az utolsó szám természetesen a legnagyobb slágerük volt, a The Middle volt. Itt már volt minden bodysurf, fejesek egymás válláról, stb. Nagy élmény volt, tutira megyek ha játszanak a közelben.

Aztán jött az éjszaka, ami majdnem olyan tragikusra sikerült mint az előző. Gerg barátunk nem bánt kesztűs kézzel a kocsival, olyan tempóban ment bele néhányszor a körforgalomba, hogy nem győztem mibe kapaszkodni. A legjobb hogy ő tudta a legkevésbé az utat, és sikerült szegényt rávennie két hölgytársunknak, hogy egy szezonális határátkelőn érkezzünk meg Magyarországra, kiadva a jelszót: mikor lenne szezon, ha nem most?! Hát nem most volt, szóval onnan vissza minden, mehettünk is visszafelé. Aztán nagy nehézségek árán megérkeztünk Győrbe, és a vonaton már nem volt semmi gáz, vagy legalábbis nem tudok róla, mert Győrtől Kelenföldig aludtam. Igazából 2 zenekar miatt volt érdemes kimenni Wiesenbe, remélem jövőre több jobb banda jön, és az sem ártana ha a tavalyi brigád jeles emberei is tiszteletüket tennék!