Good Riddance – My Republic (Fat Wreck, 2006)

Írta: Mozart Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2006. júl. 2. vasárnap - 08:32

Vannak olyan albumok, amelyekről nem lehet első hallásra eldönteni, hogy szeretni fogjuk-e, vagy sem. Ez legtöbbször számunkra szokatlan vagy nehezen emészthető zenékkel fordul elő. Ilyenkor az ember általában ad még pár hallgatást a lemeznek, aztán eldönti, hogy tetszik-e neki. Velem sokszor előfordult, hogy csak többszöri hallgatás után kezdtem el érezni, hogy van egyáltalán esély arra, hogy majd bejöjjön nekem az adott zene.

A Good Riddance nem ilyen, és ez az új album sem ilyen. A My Republic az a kategória, amelyikről az ember az első hallgatás után pontosan el tudja dönteni, hogy hol foglal helyet a toplistáján, és hogy kb. hányszor fogja még meghallgatni életében. Az ilyen albumok sem feltétlenül rosszak – arról van itt csak szó, hogy egyszerű a zene, nem szolgál meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal, így a hallgató rögtön emlékszik a számokra és az egész album hangulatára.

Az új GR album lassabb, poposabb, mint az eddigiek. Az indító Out of mind tiszta Bad Religion, aztán váltakoznak a többé vagy kevésbé gyors, de végig dallamos számok. Egy-két szám a zenekartól szokatlanul popos lett. Éppen ezért aki a dallamosabb GR számokat szereti, annak be fog jönni, aki meg a hardcore-osabbakat (értsd: ordibálósan éneklőseket), annak biztos nem ez lesz a kedvenc albuma.

Kár is sok szót fecsérelni erre, a fentiek alapján egyértelmű, hogy mire kell számítani. A Good Riddance sohasem volt a meglepetések zenekara, folyamatosan színvonalas, de viszonylag sablonos hardcore/punk-rock sorlemezekkel állt elő, és ez immár a hetedik nagylemeze. Számomra sosem volt meghatározó zenekar, hanem inkább a 90-es évek dallamos punk-rock hullámának egyik terméke, „nem alap, de illik ismerni”-jellegű banda. Ha egy laikus azt mondaná nekem, „mutass nekem jó punk-rock zenét”, biztos nem ezt raknám be, de ha azt mondaná, „mutass nekem valami tipikus 90-es évekbeli amerikai punk-rockot”, akkor lehet, hogy a Good Riddance-t választanám. A zenekar megcsinálja, amit egy alapfelállásban zenélő bandától el lehet várni, de semmi többet.

Megemlítendő viszont, hogy mivel a CD csak 30 perces (no igen, 14 számmal ez alig több mint átlag 2 perc dalonként), felkerült rá egy csomó bónusz is. Van rajta három számról is koncertvideó, valamint egy PETA kampányfilm. Ez annyira undorítóan mutatja be, hogy hogy bánnak a levágásra ítélt állatokkal, hogy az embernek tényleg elmegy a kedve a húsevéstől (ha nem is egy életre). Dicséretes, hogy megspékelték értékes bónuszokkal a CD-t, de nekem így is csak közepes. Ahogy közhellyel mondani szokás: a rajongóknak biztos bejön majd, de új rajongókat nem nagyon fog szerezni ezzel a zenekar.