Punk Portál

A hírek úgy reppennek manapság a világháló segítségével, mintha kötelező lenne. Mondjuk kötelező is, mert a nem müködő internet-kapcsolatok miatt izzanak a vonalak a szolgáltatók helpdesk-es figuráinál. De, hogy ne csak hányatott sorsú informatikusokról szóljon ez az iromány, folytatnom kellene a kritikát. Merthogy ez egy kritika. Szóval az internet segitségével értesültem a Reflected lemez megjelenésérôl, ezért első dolgom volt a jó öreg MSN kliensemet megkukkantani, hogy Benő kolléga miféle állapotban leledzik. Online. Remek. "Te figyu... CD. Aggya' de kurva gyorsan!" Egy rövid utazás után (naná, hogy kocsival :D) máris a Vőfély-lak bejáratánál parkíroztam. Hiába, azért költöztek ide a közelbe, hogy ne kelljen messze mennem a CD-ért. A fizikai kapcsolatom először a tok fólia borításával alakult ki. Merthogy van rajta az is.
Teljesen magával ragadott a fólia boritás szerény, mégis sokatmondó jelentése: "szenvedj meg velem hapsikám!". A fólia jó, védelmet nyújt és megnehezíti a mohó hallgatónak, hogy csak úgy, amolyan puritán egyszerűséggel betekintést nyerjen a belbecsbe. Ritualitást kölcsönöz egy egyszerű nyitásnak. Szeretjük ezt! Miután megtudtam pár részletet a lemez felvételének körülményeirôl, nem is tartottam fel a basszusgitáros urat, mégiscsak vizsgája lesz másnap.
Hazaérve 'levetkőztettem' a nem túl sokba került anyagot (1500Ft, ennyiért még a "Viharként tombol már a messzi távol" fokozatú apukámnak is megéri), és mielőtt lejátszhattam volna Bence msn-es kommentjéből kiderült, hogy én vagyok az elsô vásárló! Hát igen, exkluzivitás kéremszépen!
Van multimédiás rész a lemezen, ami az internettel nem rendelkezőknek hasznos lehet(szövegek, képek), valamint egy "ezt csinaltuk a stúdióban" homevideo a No Way c. szám karaoke verziójával aláfestve. De most már csapjunk a lecsóba, a fülek zenére éheznek!

De mivel fül országgal szeretünk kicseszni, ezért vessünk pár pillantást a belül lapuló "szövegköny-kikvagyunk-holvagyunk-köszönjüknektek"-re. Szép, szines, igényes, képekkel tarkított, amely képeken világháborús repülők és egyebek láthatóak. A külalak alapján simán elhinném, hogy ez egy amcsi banda, ha nem tudnám, hogy mégse. De tudom, ezért minden elismerésem. Eddig tehát minden szép és pozitív.

A hangzás pedig úgy döntött, hogy a külalakkal tart az utazás folyamán, ugyanis ez is nagyon jól sikerült, a dob erőteljes, de elsőre olyan érzésem volt, hogy akár dobgép is lehetne. A magyar zenekaroknál nekem legtöbbször mindig a dobbal volt problémám, nem volt meg a testes hangzás, de itt (mondjuk lehet az 5.1 hatása :D) teljesen jó. A gitár szintén a helyén van, a basszus néha el-el veszik, de ha több lenne, lehet ezt rónám fel. Mindent összevetve ritka jól sikerült a hangzás, mondjuk állításuk szerint jó sokat is dolgoztak vele, úgyhogy ez már-már alap. Innentől viszont kegyetlenül csak a zenére összpontosít a hallgató, úgyhogy Uraim, bizonyítsanak!

A dalok egy részét már ismertem koncertekről, ezek többségében ott is tetszettek, de itt ugye mások az elvárások.
Zongorás intró, kellemes bevezetést biztosít a lemez hangulatvilágába, a dudaszó hallatán az idegek pattanásig feszülnek, ezt a Fairylike Voices kezdeti riffjei is csak felerősítik, majd kezdôdik a móka! Tipikus pergős kezdőnóta, amit már biztosan sokan hallottak koncerten, korai demofelvételen, talán nem is kell részleteznem tovább.
Egy igazi Rock 'n Rollos-Kaliforniás (talán nem véletlenül az a címe, hogy Welcome To California?) nóta következik, éneklős, laza, vidám, szóval tényeg az. Ha megfelelô transz-állapotba kerülünk, ez a dal képes kiváltani a nihil érzését! Magyarul aláfestő zenének ideális, de még egy kabrió kocsiból bömböltetve is megfelelő az összkép, ahogy a nap sugarai játszanak a víz felszínén és a 4 centis zselézett hajba belekap a menetszél... (azért ne kapja elő mindenki a flex-et, hogy kabrióvá csonkítsa kedvenc ladáját :D)
A lemezen a szinte kötelező érzelgős dalok is kaptak helyet, ilyen például a With Love From Me To You. Ez annyira nem tetszett, de mint oly jellemző rám, minden számban találok olyat, ami miatt mégis tetszik, ebben pedig a refrén az. Minden albumon van olyan, amit egyesek töltelék számoknak neveznek, ez szerintem nem találó kifejezés a January 25th esetében, ugyan valóban belesorolható lenne ebbe a kategóriába, de mivel a hazai szint nem túl magas mércéjét megüti (felülről csiszolja), ezért inkább csak az egyik gyengébb nótának aposztrofálnám.
A Race of Races pedig teljesen korrekt kis darab lett, amolyan odamondós, mert ebbe a műfajba ilyen is kell. Ahogyan az érzelmes számok, úgy ezek is kötelezőek egy ilyen banda repertoárjába, ahogyan az általam egyre kevésbé kedvelt villámgyors tiká-tiká is, például a Why Do Fools Fall In Line is így kezdődik. Persze tudom, hogy a végig középtempó unalmassá tesz egy albumot, de ami személy szerint engem zavart, az a néha túlságosan is odaerőltetett gyorsaság. Tudom, ebbe a zenébe ez kell, de néhol azért lehetne lazítani, srácok. A She is régi Reflected szerzemény, nem is érdemes róla sokat szólni (de érdemes lenne, te idióta!). Az első verzió óta ráncfellvarták ezt a dalt, ami szép és jó, de az elején az a zongora v. sampler v. mi, az nem kellett volna. Ilyen prüntyögés Demjén Rózsi számaira jellemző. Ez rosszpontot kap.(Azért volt érdemes szólni róla, hogy jól lehuzhassam az elejét, hehe :D).
Az After All csatlakozik a January 25th csoportjába, szintén nem egy kiemelkedő valami, na erről télleg semmit nem tudok elmondani. A személyes kedvencem viszont még csak most jön! That Day az a dal, ami miatt elkezdtem odafigyelni a koncerteken a Reflectedre: húzos riff az elején, dallamos ének, jól kitalált refrén, aztán pedig METAL! Jó kis zúzás, nyami. Igaz, hogy ha a 2 részt külön hallgatnám nem mondanám meg, hogy ugyanazon dalban van, de pont ez az, ami miatt tetszik. Talán van aki azt mondaná rá, hogy sablonos és kiszámítható, de az mutasson hasonlót Magyarországon ebben a műfajban! Az Our City biza jó is lehetne, de beleraktak egy olyan átvezetést, ami túlontúl Offspring-re emlékeztet (Dammit I Changed Again), úgyhogy hiába a jó csordavokálos "welcome to our city", ez sem lett kedvenc. A home video aláfestőzenéje, a No Way zárja a korongot, immár énekkel kiegészítve, szintén jó kis rock 'n rollos darab (a szövegben is benne van az, hogy rock&roll! Csakhogy valamivel alá is legyen támasztva az, amit mondok/írok :D).

Most pedig eljött az összegzés ideje!

Ritkán veszek CD-t, de akkor nem bánom meg. Nem bántam meg a Smafu kálmánkodós lemezét, megvettem ezt, és ez sem okozott csalódást. Mostanában már nem az ilyesfajta zene az, ami leköt, de mégis tetszik a korong. Nem hibátlan, mint ahogy semmi sem (na jó, én az vagyok :P), de inkább pozitív dolgokat lehet róla írni, mintsem negatívat, DE...
Magyarországon sosem terjedt el igazán ez a kaliforniai vonal, talán pont a Reflected lett volna(lesz?) a zászlóshajó, de mire előkerültek ezzel az anyaggal, ez a stílus kifelemenőbe került odaát. Ennek vonzata az, hogy evvel kitörést elérni nehéz lesz külföldön (itthon talán lesz valami), lévén a kereslet nem lesz akkora, mint lett volna pár éve. Ennek ellenére lehet sikere a zenekarnak, én kívánom nekik, hogy legyen, mert a műfajban egy erős anyagot sikerült összehozniuk.

Aki szereti a Blink 182-t, az Offspring-et és a hasonló bandákat, annak mindenképp érdemes tennie egy próbát. Az én tízes skálámon 7,5-est érdemel.

http://www.reflected.hu
http://www.piarr.hu

Reflected - In the Line (Piar Records, 2006)