Punk Portál - 2024. március 29.





 

2006. IV. 4. Süss fel nap - Silent Drive, The Hurt Process, Calico System, Shell Beach


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. ápr. 6. csütörtök - 02:26

A BPRNR bulik általában zeneileg nem az én világom, de ezt a koncertet nagyon vártam már. Már délután nagyban tervezgettük Bö-vel, a szegedi Nazde zenekar gitárosával, hogy milyen számokat fognak játszani Silent Drive-ék, és hogy majd milyen jó lesz.
Leértem a Süsibe, majd miután Mansizzal kicsit beszélgettünk, nekiálltam antiszocializálódni és a trendi arcokat figyelni, ahogy bratyiznak egymással. Végül befutott Ócsi, aztán később a Nazdésok, Bö és Stein is.

Háromnegyed kilenc felé kezdett a Shell Beach. Sok menő arc van benne, sok menő zenekarból (The Idoru, Subscribe, meg ilyenek). Összesen hat számot játszottak el, amiknek nem a szokásos refrén-versszak váltakozás volt a felépítésük, így sokszor nem tudtuk, hol ért véget egy dal, és hol kezdődik a másik. Nem mintha baj lenne, csak feltűnt, talán kicsit túlbonyolították a számokat. A Shell Beach teljesen profin játszott amúgy, annak ellenére, hogy az énekes elmondása szerint most léptek fel másodjára, a zene is tetszett, de valahogy az összkép nem tűnt annyira őszintének, annyira hitelesnek. Kicsit az volt az érzésem, hogy azért álltak össze ezek az arcok, mert menő post-hardcore-os zenét játszani. Ki tudja.

Kicsit sörözgettünk a szögediekkel és másokkal, majd bementünk a terembe, ahol már kezdett az amerikai Calico System. Nem sok mozgás volt rájuk, de úgy tűnt, páran vágják a szövegeket. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, metalcore-t játszottak, a koncertjük jobban tetszett, mint a Shell Beach-é, de ez annak is betudható, hogy a Calico nyilván jóval összeszokottabb zenekar. Különösképpen az ő zenéjük se fogott meg, kíváncsi voltam már a következő két bandára.

Harmadiknak játszott a The Hurt Process a ködös Albionból. Szintén metalcore-nak mondanám a zenéjüket, de itt szerencsére sok volt a dallamos ének is, amit a gitáros srác prezentált, ez már bejött. Ezalatt erőteljes mozgolódás és karatézgatás támadt, a fekete emohajú hörgős énekes nagy örömére. Sajnos egyik előzenekar zenéjét sem ismertem korábban, de a koncert alapján a Hurt Process nagyon fasza volt, ha nem lett volna Silent Drive, megkapták volna az est legkirályabb zenekara jelzőt.

De azt most mindenképpen a Silent Drive kapta, a hangoláskor már alig bírtunk magunkkal, úgyhogy fogadást kötöttünk, hogy mibe, hogy a 4/16 című számukkal kezdenek, de aztán biztosra nem fogadtunk, és lőn. Az est során korábban Stein megkérdezte a merchpultnál, hogy a 4/16 mit jelöl, kiderült, hogy április 16-át jelenti, és azért ez a szám címe, mert a zenekar egy barátjának akkor volt a szülinapja, és ez a barátjuk meghalt, így aznap többé nem lesz miért mosolyogni...
Miután elkezdték a számot, egy darabig hátul ácsorogtam a többiekkel, aztán nem bírtam ki, hogy előre ne menjek a színpad elé, ahol egész kellemes táncolás alakult ki, még a magamfajta gyávák is megpróbálkozhattak vele. A Love is worth it lemezről játszottak csak számokat, hogy lemaradt-e valami, azt nem figyeltem, mert ami nekem számított, az mindenképpen volt: 4/16 és Davey Crockett. Ez utóbbi alatt sikerült szörföznöm (ezúton is kösz mindenkinek), úgyhogy kifejtettem a fiúknak, hogy most már boldogan halok meg. :-)
Eszméletlenül jó buli volt, szemmel láthatóan a zenekar tagjai is élvezték, azt mondták, az egész turnén mi vagyunk a legfaszább közönség, nekik ezt még el is hittem.

Mikor vége lett a koncertnek, eléggé sajnáltuk, felőlem kezdhették volna elölről az egészet akár. Ez a buli mindenképpen életre szóló élmény marad.

http://www.silentdrive.net
http://www.thehurtprocess.com
http://www.myspace.com/calicosystem
http://www.myspace.com/shellbeachband