The Loved Ones – Keep Your Heart (Fat Wreck, 2006)

Írta: Mozart Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2006. feb. 11. szombat - 23:26

Mint azt az elmúlt évben megfigyelhettük, a Fat Wreck igencsak tágított zenei skáláján, egyrészt keményebb zenekarokat is leszerződtetett, mint korábban (itt talán az év utolsó megjelenését, a Western Addiction-t emelném ki), másrészt szakított azzal a hagyománnyal, hogy a kiadott lemezek kizárólag az addig tipikusnak nevezhető dallamos punk-rock stílust képviseljék. Kíváncsian vártam hát, vajon az idei év első Fat kiadványát, a debütáló nagylemezét produkáló The Loved Ones vajon milyen fajta zenét játszik. Meglepve tapasztaltam, hogy egyfajta visszalépés történt (nem minőségben persze): a zenekar leginkább a pop-punk kategóriába sorolható be, pedig azt hittem, ilyen zenekarok már nem rúghatnak labdába Fat Mike-nál.

Sok okos dolgot nem tudok írni erről az albumról. Egyrészt sokan csináltak már ilyen vagy ennél jobb albumot, szóval ez sem fog bevonulni a zenetörténelem-könyvekbe. Szimpla, párakkordos számok, szólók és bonyolult riffek nélkül (háromtagú a zenekar, szóval egy gitárral nyomulnak). De azért nem szabad lesajnálni a lemezt: az énekes hangja kifejezetten tetszik, átlagon felüli: elég rekedtes, de mégsem zavaróan, ráadásul láthatóan könnyen kiénekli a nehezebb részeket is, nem hallatszik, hogy szenvedne velük (bár ezt igazán élőben lehetne megállapítani). Ha be kéne határolni a zenét, akkor a Bouncing Souls, Green Day, Rancid, ilyesmik jutnának eszembe. Azért van egy-két keményebb szám is, de alapjában véve az egész album rádióbarát (persze itt nem a siralmas magyar rádióadókra gondolok). A kemény számok ellenpontja az 5. számú nóta (Please be here), ami pedig nemcsak a címében Ataris-os, hanem kis túlzással olyan, mintha az Ataris írta volna és játszaná a számot (de attól még jó). Ha még ki kéne emelnem valamit, azt mondanám, kezdjétek a harmadik számmal, a „Jane” kifejezetten sláger, nagyon jó szám (nem véletlenül ezt a számot tették letölthetővé a Fat honlapon). Ja, és egyébként érdekes a dobja, nem mindig ütemre lép be a leállások után, így többször is érdekesen megtörik a ritmus (bár ezt a dobosok nálam biztosan jobban tudják, sőt, lehet, hogy ez valójában nem is érdekes). A szövegek (pop-punk zenekartól nem meglepő módon) semmitmondóak, vagy csak én nem tudok jól angolul.

Ez az album pár hallgatás erejéig kellemes élményt tud nyújtani, de senki se féljen attól, hogy hónapokig nem tudja kivenni a CD-lejátszójából (kivéve, ha a hiba az ő készülékében van). Mindenképp érdekes lenne megnézni a bandát élőben, mert állítólag nagyon profik (többek között a NOFX, Bad Religion, Bouncing Souls, Against Me! előzenekaraként léptek föl az elmúlt évben). Amúgy érdekességképpen még az is benne van az életrajzukban, hogy az énekes-gitáros, Dave Hause a Kid Dynamite pólóit árulta a turnékon, tehát megvannak a punk gyökerek. A pop-punkerek mindenképp adjanak ennek az albumnak pár hallgatást, aztán ha majd jönnek erre a srácok (remélem igen), megnézzük, mire képesek. (Szerintetek túl sűrűn használom a zárójelet?)

www.thelovedonesband.com
www.fatwreck.com