Punk Portál

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de mikor én mostanában azt hallom egy zenekar kapcsán, hogy szívből jövő, szenvedélyes punk-rockot vagy hardcore-t játszanak, a legkevésbé sem tölt el a lelkesedés. Persze lehet, hogy én vagyok túl szkeptikus, de nekem erről leginkább egy szép keretbe foglalt hirdetés ugrik be, egy újabb címke valamelyik bevásárlóközpont polcán, valahol a barkácscuccok és a tisztasági szerek között. Mert hát, akár tetszik akár nem, be kell látni, hogy ez a stílus sem kerülhette el a sorsát, szépen megrágta a szórakoztatóipar és az emészthető maradékot a pultokra köpte: tessék, lehet választani. És ahogy az lenni szokott, itt is megvan a recept, lépten-nyomon fekete inget és piros nyakkendőt viselő, sírásra görbülő szájú srácokkal találkozik az ember, amint a valódi érzésekről írt dalaikat reklámozzák valami laza magazin címlapján, szomorú szemekkel nézve ránk a nagy gonddal feltett sminkjük mögül. Meg kell a szívnek szakadni, nem igaz?

Pedig volt idő, mikor nem így volt. Mikorra a punk már kifulladt, a kezdeti hardcore pedig megcsontosodott, merev ideológiai és nem utolsó sorban zenei korlátok közé zárva magát, megjelentek azok a zenekarok, akik a kötelező jellegű gyűlöld anyádat és Ronald Reagant típusú szövegek helyett valódi érzésekről kezdtek beszélni. Ezzel egy egészségesebb, pozitívabb színteret teremtve maguknak, elvégre a pusztán a verekedések miatt járó ultra-macsó arcok nem nagyon tudtak mit kezdeni azzal, ha valaki a szívét hányta ki előttük a színpadon.

Nos, a Bullets*In egészen ezekig az időkig ásott vissza, mint ahogy az énekes-gitáros Spencer (aki - mondjuk úgy, hogy magánjellegű okokból kifolyólag - elég sokat tartózkodik kis hazánkban) már előző zenekarával, a The Shiveringgel is tette. Így aztán a legegyszerűbb az lenne, ha a Bullets*Int is a Shiveringhez hasonlítanánk, elvégre ugyanaz a vonal indulatosabban, több lendülettel előadva, ám mivel a Shivering nem egy túl közismert név, érdemesebb valami könnyebben behatárolható zenekart említeni. Ez pedig nem más, mint - ahogy az talán az előző bekezdés alapján már sejthető volt - a Rites of Spring. Persze némileg modernebben, de ugyanazzal az elszántsággal.

És ennél aligha kell több: gyors, egyszerű, melodikus hardcore, ami perzsel a dühtől. A gitártémák ügyesen egyensúlyoznak a dallamok és a zajosabb megoldások között. A Bullets*In minden további nélkül beleillene az Ebullition Records tíz évvel ezelőtti katalógusába, közvetlenül a Torches To Rome és a Fuel közé.

És igen, zárszóként most jönnének a szívből jövő, szenvedélyes jelzők, ám ezektől azt hiszem most eltekinthetünk, tudjátok ti azt úgy is. Különben is, ha ezeket ki kell hangsúlyozni, akkor ott valami eleve gyanús. Egy biztos, rég nem hallottam olyan ma is aktív zenekart aki ennyire telibe talált volna.

http://www.wakingrecords.com/bulletsin.htm
http://www.myspace.com/wakingrecords

Bullets*In - Conceive