The Real McKenzies – 10,000 Shots (Fat Wreck, 2005)

Írta: Mozart Feltöltötte: gandalf Ekkor: 2005. okt. 18. kedd - 21:18

Azt hiszem, a Real McKenzies-t senkinek sem kell különösebben bemutatni. Hatalmas koncertzenekar, akik hazánkban is bizonyítottak már, bár sajnos a legutóbbi buli végülis elmaradt. Amennyire jellegzetes a Dropkick Murphys ír punkzenéje, annyira jellegzetesek a RMK skót hatásai. Láttam mindkét bandát már élőben, és felejthetetlen volt, hatalmas bulit csaptak. Szerintem az ilyen skótdudás, kelta punkzenék kifejezetten koncertzenék, amelyek sokkal jobban átjönnek élőben, mint lemezen.

Viszont éppen ezért nem fogok ódákat zengedezni az új RMK CD-ről. Gyakorlatilag pontosan azt kapjuk, amire számíthatunk az előző album alapján, de annál semmivel sem többet. Vidám, 2-3 perces punk slágerek, kelta népi hangzással fűszerezve. Tényleg nem akarom túlragozni, hiszen mindenki tudja, miről van szó.

A lemez címe (10,000 shots) nem azt jelenti magyarul, hogy 10000 lövés, hanem azt, hogy 10000 feles... Ennek megfelelően az album számai a rakendroll életforma előnyeiről (Pour Decisions) és hátrányairól (I Hate My Band) szólnak, leginkább a piálásról, bulizásról és az ezekkel kapcsolatos jelenségekről (például, hogy a címadó dalban említett tízezredik feles lehajtása után már természetes dolog a hosszas turnék alatt megismert rajongók és új ismerősök arcának és nevének elfelejtése).

A lemezen zeneileg nem, de szövegileg teljesen jól megkülönböztethetőek azok a számok, amelyeket nem a RMK írt. Kétféle feldolgozás is található rajta: előfordul, hogy létező szövegre (Robert Burns verseire) írtak „aláfestő” zenét a tagok, de arra is találunk példát, hogy tradicionális (természetesen skót) népdalokat becstelenítenek meg. Ezek a feldolgozások egyébként egész nagy számban szerepelnek a CD-n, ami egyébként nem furcsaság egy kelta-punk zenekartól. Viszont tényleg érdekes, hogy zeneileg nem nagyon tudnám megkülönböztetni a feldolgozott népdalokat az eredeti RMK daloktól.

Sajnos ki kell emelnem pár negatívumot is a lemezzel kapcsolatban: a legnagyobb szarvashiba, hogy ami a CD-n 9. és 10. szám, az a borítón fordított sorrendben szerepel. Egy ilyen dolog fölött nem is tudom, hogyan siklott el a kiadó felelősének szeme. Az album másik gyengéje a túl stúdiós, kompakt-steril hangzás, ami szerintem nem illik az ilyen típusú zenét játszó bandához. Akik élőben a legjobbak, azoknak a lemezen is közelebb kellene állniuk az élő hangzáshoz. Végül, bár ez a RMK-féle bandáknál félig-meddig bocsánatos bűn, nem sok meglepetéssel szolgál az album. Újdonságokra, érdekes zenei megoldásokra senki ne számítson. De amint mondtam, számomra a Real McKenzies mindig is koncertzenekar marad, és ezer örömmel megyek le a következő magyarországi bulijukra is, ha majd erre járnak.