Punk Portál - 2024. március 28.





 

2005. IX. 1-2. Ausztria, Wiesen - Two Days a Week fesztivál


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. szept. 15. csütörtök - 11:43

Azt az elvet követem, hogy felesleges egy koncerten jegyzetpapír fölé görnyedve dokumentálni az eseményeket, csak az a fontos, ami másnapra is megmarad az emberben. Ezen elméletemet tovább tökéletesítem ezzel a beszámolóval, mivel már lassan két hete jártunk Wiesenben. Így most tényleg csak a számomra legemlékezetesebb dolgokról lesz szó. Vigyázat, a beszámoló egyes elemei kicsit hasonlíthatnak a Brutális Buli Bécsben topic stílusára! :-DDD

A fesztiválra már elég régen elkezdtünk lelkiekben készülni, nagy várakozással vágtunk neki az útnak. A reggel 10 órás indulást szinte teljesen pontosan tartani tudtuk, ráadásul nagy meglepetésünkre még a debreceni brigáddal is összefutottunk Budapesten.

Győr érintésével Sopronon keresztül tartottunk Wiesen felé, a zenegépbe best-of-ot vittem, így nem unatkoztunk a Hátsó Szándék, Red Line Offside „majdnem teljes discography” kombó hallgatása közben.

Az útvonalat most is Viamichelin barátunk mutatta, nélküle elég nagy bajban lettünk volna, mivel Wiesen csak a legrészletesebb térképeken található meg. Így viszont simán eljutottunk a faluba tartó lejáróig, amit trükkösen elhagytunk, és egy másik úton közelítettük meg a fesztivált, így nem a főbejárat, hanem a hátsó, kempinges terület felől érkeztünk a helyre. 12 Eurót kellett fizetnünk, amiből 7 volt a szállás, 5 a szemeteszsák, amit a végén vissza lehetett váltani. Okos dolog ez, nem kell annyi szemetet szedniük. A német fejenként 10 Eurós kempinghez képest ez elég baráti ár volt. Persze lehetett próbálkozni vadkempinggel is, olyan helyeken láttunk sátrakat, ahol szinte függőlegesen lehetett csak aludni, mivel meredek domboldalra verték fel.

Viszonylag korán volt még, szóval találtunk jó parkolóhelyet, a szomszédunkban egy kis VW furgonnal érkezett osztrák társaság bulizott. Nagy sátor, saját sörcsap, aggregátor, két hatalmas hangfal, ordító zene. Amennyire láttam, a fesztiválra be sem mentek. Sejtettük, hogy sokat aludni itt nem fogunk tudni, de szerencsére este már korán elaludtak.

Sátorverés helyett gyorsan elindultunk felmérni a helyzetet, beszerezni a jegyeket. Viszonylag sokat kellett gyalogolni a bejáratig, de ez nem okozott gondot, vizsgáltuk a kempingezőket, kerestünk magyar autókat. Elég sok magyar érkezett a fesztiválra, a többségüket ismertük is. A neten vásárolt jegyekkel szerencsére nem volt semmi gond, szóval simán bejutottunk.

Alkaline TrioA hely olyan, mint eddig, jó sokan voltunk, bár teltházról szerintem nem lehetett beszélni, volt mindkét nap jegy még a helyszínen. Ez a legjobb fesztiválhelyszín azok közül, ahol eddig jártam. Hatalmas sátor, korrekt technika, mégis alacsony színpad, amit nem szoktak elválasztani a közönségtől. Most felhúztak egy kb. egy méter széles árkot a fotósoknak, meg néhány szekusnak, de így is sokkal közvetlenebb koncerteket tudtak adni a zenekarok, mint például Belgiumban vagy a német fesztiválon. Biztonságiakkal egyébként egyáltalán nem találkoztam, jelenlétükkel akkor szembesültünk egyedül, amikor egy punk gyerek felmászott egy fára, és az leszakadt alatta. Hirtelen vagy 6-8 szekus kezdte el kergetni, ő meg szaladt előlük. Amikor elkapták, és kivezették, az egész tömeg lelkes fújozásba kezdett.

A korrekt színpad mellett nagy pozitívum a vele szemben a sátron kívül elterülő kissé lankás rét. A gondosan ápolt gyepre szépen le lehetett telepedni és onnan végignézni a kevésbé érdekes zenekarokat. Igény esetén persze pár óra alvás is belefért itt.

Negatívum viszont a merch-pult, ahol csak ruházatot lehet kapni minden évben, most is volt kínálat, csak ez engem nem igazán érdekelt. Az egyik kisebb lemezboltba ilyenkor behozzák a fellépők pár CD-jét, de nincs túl nagy kínálat. A táplálkozás pedig csak a helyieknek megoldott, egy csóró magyar nem fog 4-5 Eurókért naponta háromszor kaját venni, vagy vedelni a 3 Eurós söröket. Én személy szerint kizárólag csapvizet ittam, kaját pedig kint fogyasztottam.

A közönség összetétele is sokkal szimpatikusabb volt, mint Németországban. Láttunk ugyanis fesztivál- és Hosen pólón kívül mást is, sok volt a csinos lány, és a sok emocionális zene hatására sem öntötték el a helyet hányadék kinézetű emberek. Persze láttunk azért érdekes embert. Mivel nem túl nagy a terület, simán össze lehetett futni ugyanazokkal többször is. (Ez csinos lányok esetén érdekes leginkább.)

Az Alkaline Trio volt az első zenekar, amit elértünk. Most jön be a memóriahiány, az idei rengeteg emoközeli banda nekem teljesen összefolyik. Az Alkaline sokaknak csalódás volt, én csak egy slágerszámukat ismertem, arra elbólogattam, aztán ennyi. Nem hatottak meg.

Juliette and the Licks volt a Szigeten is, ott nem láttam őket. Időközben megtudtam, hogy a csaj a Született gyilkosok c. filmben szerepelt, ezért ennyire ismert. Furcsa módon rengetegen megmozdultak rá, megtelt a tánctér. Oldalról megnéztem magamnak az énekest, tény, hogy 50 méterről egész jól néz ki, de zeneileg nem igazán tetszett a dolog, inkább kimentünk a kocsihoz kajálni. Állítólag itt is szörfölt nagyot, mint a Szigeten.

Írtam már párszor, hogy nem bírom a feldolgozás-zenekarokat, ezek közül a Me First and The Gimme Gimmes sem kivétel. Tréfásak voltak, viccesen kinéző gitárokon játszottak, de nem volt valami nagy szám a produkció annak ellenére sem, hogy neves arcok játszottak benne. Persze ők maguk sem titkolták, hogy ez csak tréfa, meg nincs benne semmi eredetiség. Ők biztos jobban élveznek egy Me First turnét, mint amennyire én élveztem ezt a koncertet. Már itt elkezdték kántálni a német NOFX buliról már ismert „nobody likes us/ everybody hates us/ Americans” kétsorost (háromsorost?), továbbá hangoztatták, hogy egy cover band mennyivel jobb, mint egy tribute band. Igazság szerint a feldolgozott számok nagy részét nem is ismertem.

A német Kettkar volt az este szégyene, nagyon szemét zenét játszottak. Úgy látszik, mindig kell valami ilyen szar az osvátoknak a headlinerek elé. De az is lehet a meglepő sorrend oka, hogy Fat Mikinek pihennie kellett a két fellépése között.

NOFXMert a Kettkar után a NOFX játszott. Szomorú, de már a NOFX sem tud igazán meghatni. Ez után a koncert után már nem biztos, hogy elmentem volna Svájcig vagy Olaszországig értük. Tény, hogy a wieseni buli jobban sikerült, mint a német, de a program ugyanaz volt. Csak a sorrendet variálták meg egy kicsit. Sajnos a kommentárokból nem sokat lehetett érteni, annyira halkan szóltak, annyi azért feltűnt, hogy itt nem viselkedtek annyira lenézően a közönséggel, mint Konstanz-ban, sőt, kifejezetten barátságosak voltak. Itt több idejük volt, szóval visszajöttek ráadásra is, ahol újra eljátszották a koncert során már elhangzott I Wanna Be An Alcoholic-ot. A közönség tapsolt, szóval lenyomták ezt a számot még egyszer. :) Aztán Bob és The Brews, ezekkel egészült ki a program. Kétszer is azt hittem, hogy a Decline-t kezdik el, de aztán mégsem. Nagy koncert volt, remek számokkal, de valahogy a jó 3 évvel ezelőtti wieseni bulit jobban élveztem.

Belenéztünk a Queens of the Stone Age-be is, ha már ott voltunk, de kb. 2 szám elég is volt belőlük. Kutyával ketten értünk a kocsihoz, amiben társaink már aludtak. Zabáltunk, majd felvertünk két vadi új sátrat, nem igazán ragaszkodtunk a hivatalos procedúrához, így elég érdekes lett a végeredmény. Mindegy, aludni lehetett bennük, ez volt a lényeg.


magyarokMásnap reggel kipihenten ébredtem, mivel nem különösebben ordibált senki, csak egy seggrészeg osztrák szomszédunkkal találkoztunk, de ő is csendben volt. Első utunk a faluba vezetett, reggeli beszerzése céljából. Wiesen nagyon szép kis hely csinos házakkal, eperszoborral. Emberrel nem igazán találkoztunk. A főúton aztán találtunk egy kis közértet, ahol nagyon korrekt áron vásárolhattunk be. A többiek kaját, én sört vettem. Reggeliztünk, közben elkezdődött az aznapi móka. Szabbi elmagyarázta, hogy 10 zsömlét úgy kell kérni, hogy „10 busenficken bitte”. Na, ezen jól szórakoztunk, kiabáltunk is németül csúnyákat, amin az egyik ott áthaladó néni nagyokat mosolygott. Szinte az egész magyar csapat összegyűlt itt a közös reggelire.

Blood BrothersEzen a napon a Blood Brothers volt az első érdekes zenekar számunkra. Lemezről már ismertem őket, de – mivel a kaotikusabb vonalat követik – nem ismertem fel semmit az élő koncerten. A trendi ruhákba öltözött enyhén buzisan viselkedő énekes többnyire rikácsolt, vagy a kétoldalt elhelyezett egyik szintetizátorból facsart ki érdekes hangokat. A másik szintit a gitáros nyúzta. Még elég kevesen voltunk a nézőtéren, én nagyon élvezetesnek találtam a koncertet. Elég egyedi és őrült produkciót nyújtottak.

A Funeral For a Friend következett, akik emocionális srácok, a koncertjük nem igazán hatott meg. A végén karbatett kézzel álldogáltam hátrébb, amikor pofáncsapott valami. Egy pengető volt, szép FAF felirattal. Továbbajándékoztam, remélhetőleg jó kezekbe került.

Tagadhatatlan, hogy az egész Two Days a Week legszórakoztatóbb koncertje a The All-American Rejects volt. A zene emocionális és unalmas volt, nem is tudok róluk többet írni. A tánctéren viszont egy nagyobb kör maradt üresen, amit Csabeekával kihasználtunk, és teljes tánctudásunkat bemutattuk a műértő közönségnek. A koncert felétől már nekünk tapsoltak az emberek, nem a zenekarnak. Volt minden, amit csak tudtunk. Kicsi a rakás, bodysurf, kétszemélyes wall of death, limbóhintó, páros tánc, circle pit, mosh, skank, hullámzás, cigánykerék, minden, ami elképzelhető. Nagyon jól éreztük magunkat.

További mókázásra adott lehetőséget a „fotózkodjunk mindenkivel” mozgalom. Csabeekával fiatal lányok karjaiban fotóztattuk magunkat. Különösen szép volt a fejemen található reklám-baseballsapka, rajta ANALFICKEN felirattal. Fotózkodtunk mindenkivel, akit megláttunk, ezzel el is ment a koncertek közötti idő.

Coheed and CambriaA Coheed and Cambria-t már harmadszor láttam, talán épp ezért mostanra már eléggé tetszett a koncert. Ismerősek voltak a számok, ráadásul a bozontos haj mögül néha elővillant az énekes arca is, ez külön élmény volt. Most is gitározott a hátán, meg a fogával, aztán a koncert végén egy nagyon hosszú improvizatív részt is előadtak, ez mintha újdonság lett volna... A részleteket olvassátok el a rajongók beszámolóiban a fórumon!

A My Chemical Romance-ról azt hittem, hogy valami popcsapat álá Good Charlotte, ehelyett ők is emósok, a gusztustalanabb fajtából. Mit ne mondjak, elég hányadék volt a koncert, végig se néztük, inkább kimentünk az autóhoz.

Írtam már, hogy sokat mókáztunk aznap? Nos, a sátorig és visszavezető utat ezen a napon többször is megtettük, ezalatt rengeteget használtuk hiányos némettudásunkat, ami kb. néhány köszönésben és káromkodásban ki is merült. Ezt viszont sokat használtuk, köszöntünk boldog-boldogtalannak, ordibáltunk, vicceskedtünk. Ez így leírva talán nem tűnik annyira szórakoztatónak, de valójában nagyon is az volt.

A Clawfinger második felét a fűben feküdve néztük végig, és arra a megállapításra jutottunk, hogy egész korrekt show-t csináltak, kicsit sem tűnt hakninak a rengeteg ember előtt ledarált koncert. Korrekt kommentárok, lelkes tömegbeugrálások, nem túl izgalmas számok. Azért a végén a ráadásban én is énekeltem, hogy „When I grow old...”.

Bad ReligionNagyon vártam a Bad Religion koncertjét, egyből a Clawfinger után elfoglaltunk egy jó helyet bal elöl. (Itt egy fickó az ANALFICKEN feliraton felbuzdulva letolta a gatyáját, és széttárta a seggét, szóval kénytelenek voltunk kicsit arrébbállni.) Amikor felcsendült az új lemez intrója, úgy borsózott a hátam, mint amikor először hallottam ezt még mp3-ban. Aztán a vártnak megfelelően belekezdtek a Sinister Rouge-ba, én meg egy kicsit meglepve álltam. A Clawfinger nagyon jól, hangosan szólt, a BR ezután nagyon halknak és erőtlennek tűnt. Mint később kiderült, nagy valószínűséggel ennek a problémának a kulcsa az elhelyezkedés volt. A színpad előtt egyszerűen minden sokkal szarabbul szólt, mint hátulról, a keverő környékéről hallgatva. További szomorúságra adott okot, hogy csak két gitárossal, Mr. Brett nélkül léptek fel. Igyekeztem gyorsan túltenni magam ezeken a hiányosságokon, és teljes beleéléssel végigtáncolni/énekelni a koncertet. Előbbiben a fáradtság, utóbbiban a hiányos tudásom akadályozott meg, de azért jól éreztem magam. Elég sokat játszottak az új albumról, ami nekem nagy kedvencem, szóval nem volt ezzel gond, ezen kívül pedig természetesen a nagy slágerek hangzottak el. Jó volt. A kommentárokat nem vitték túlzásba, ezek nagy része is gyenge poénkodás volt, amit nem vártam volna egy ilyen kaliberű zenekartól. Részletes beszámoló és setlist Genaratortól itt.

A Korn senkit nem érdekelt, de ha már ott voltunk, belenéztünk az elejébe. Most legalább megtudtuk, mi az a rácsozat, amit Németországban már 3 zenekarral előttük elkezdtek pakolni, Wiesenben pedig már Blood Brothers alatt ott volt a színpadon. A Bad Religion előtt csevegtünk szlovén lányokkal, akiket később egy Korn-os road elvitt a backstage-be. Na, ők kerültek a rácsok közé több további rajongóval együtt. Nem igazán tudom, ez miért jó, onnan tuti nem olyan élvezetes a koncert sem. Mondjuk lehet, hogy a buli után „elbeszélgethettek” a tagokkal. Fotózkodtunk helyes olasz csajokkal, aztán tervezgettük az indulást.

Kifele találkoztunk egy osztrák lánnyal, aki 3 szót tudott magyarul: kakas, szúnyog, hegedű. Csabeeka megtanította magyarul bemutatkozni: „Ana vagyok, a kurva.” Vicces, mi? Ráadásul azt is elmagyarázta nekünk, mit jelent az analficken. Találkoztunk még egy cowboykalapos fickóval is, aki németül magyarázott nekünk, mi meg kurvára röhögtünk rajta, bár egy szót sem értettünk abból amit mondott. Neki is tetszett a dolog.

Úton a kocsihoz még tovább tréfálkoztunk, majd összecuccoltunk, és lassan indultunk haza. Vissza kellett még váltani a szemeteszsákot, mókamester társammal, Csabeekával meg is oldottuk ezt a feladatot, szépen lepicsázva az alkalmazott hölgyet, aki persze magyar volt...

Szerencsére élve hazaértünk, így remélhetőleg jövőre is lesz alkalmunk egy ilyen szórakoztató eseményen részt venni. Összegezve: a NOFX, Bad Religion, Blood Brothers hármas nyújtott számomra igazán zenei élményt, a jó társaságnak köszönhetően azonban végig nagyon jól éreztem magam.


További élménybeszámolók olvashatók a fórumon.

A fotókat Kutya készítette, további képek a Keksz.net-en!