2005. VII. 6. Pécs - Rockmaraton

Írta: Autism Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2005. szept. 12. hétfõ - 07:17

Július 6-án, szerda reggel 9:35-ös vonattal vágtam neki a nem rövid túrának. Kénytelen voltam az IC adta lehetőségeket igénybe venni, mert különben 3 óra helyett 4 és fél óra alatt értem volna le. Jó volt ez a kora reggeli indulás, mindenre volt idő. Laza vonatozás az igényesség jegyében. Kicsit kirekesztve éreztem magamat a full igényben.

Délután fél 1-re odaértem. Kicsit leültem gondolkodni, hogy most akkor mi van? Kerestem az infót, hogy merre, hova. Meg is találtam a vasút kijáratánál a térkép mellett felállított Rockmaratonos standot, ahol két álmos srác igazított útba érthetően. Első negatívum, hogy a vasúttól induló 8-10 személyes kisbusz 350 Ft-ért vitt volna ki a fesztiválra, ami kb 10 km-re volt a várostól. De mivel nemtetszésemet nyilvánítottam ki emiatt, ezért mondtak egy praktikusabb megoldást a pénztárcámnak: menjek a buszpályaudvarra, és üljek fel a Kökény felé tartó buszra. De ahogy néztem, ezt a trükköt már páran ismerték, mert a délután 2-kor induló busz már megtelt + indult egy kiegészítő járat is, ami végül is gyorsjárat. Mi azért a sima járatot vettük igénybe az újonnan megismert arcokkal.

Fél 3 körül letett a busz a bejárattól kb. 200 m-re. Szép lassan, de biztosan nekiindultunk a bejáratnak. Azt gondoltam, hogy 5 sörrel + 2 liter boros kólával nem fognak beengedni. A viccet se nagyon értették a motozó arcok. Ezért inkább visszafordultam, és a szembe kanyargós úton végighaladva találtunk egy kocsmát. Szép kiülő hely volt, igazi romantika, kellemes táj. Kiültünk borozni. Addig ott kellett inni, amíg el nem fogy, ezért gyorsba váltottam. Kértem 4 poharat, és mivel összefutottam veszprémi ismerősökkel, szétöntöttem a boros kólát. 6-ra mindenképpen be akartam érni, nekikezdtem rendesen.

6-kor még kicsit leültem a motozó arcokhoz, ami egyben csomagmegőrzőként is funkcionált. Sikerült megállapítanom magamban, hogy nem ez lesz az a hely, ahova berakom a kamerámat, a telefonomat és egyéb értékeimet. 2 biztonsági arc idővel jófejre váltott + kiegészült egy aranyos lánnyal. Még beszélgetni is sikerült velük. :)

Végre elfogyott minden, mehettem sátrat állítani. Szép völgyben volt felállítva a színpad. Elvileg déltől volt a sörsátorban tehetségkutató kisszínpad, ahol amatőr zenekarok mutathatták meg tudásukat. A színpadtól jobbra lehetett a lejtőkön sátrazni. Az egész fesztivált be lehetett látni. Tetszett, hogy nem nyújtották szélesre, minden egy helyen volt.

Gyors sátorállítás után körbesétáltam. Sikerült összefutni pár ott dolgozó ismerőssel. Kaptam ajándékba sörjegyet + sört. Jólesett, hogy megvendégeltek. Laza tömeg, úgy 300 ember összesen.
7kor kezdett a Social Free Face. Mivel ez az egyik kedvenc zenekarom, már az elején beálltam középre felvételt készíteni. Aránylag sokan voltak a koncerten, de sajnos kevesen vágták, mekkora zenekar áll a színpadon. Számomra sajnálatos, hogy a kettőről egyre redukálódott énekeslétszámú szombathelyi hardcore bandát ennyire kevesen ismerik. Szép koncertet nyomtak, vegyesen új és régi számokkal. Mint laikus felhasználó, mondhatom jól szólt. Örülök, hogy sikerült mindezt megörökíteni, bár a koncert rövidre sikeredett.
A következő zenekar elvileg a Depresszió lett volna, de késés miatt cseréltek a Subscribe-ékkal. Érezték ők is, hogy az ő nevük se ismert a fesztiválon, ezért az első kérdés: tudjátok kik vagyunk? :) Ez a koncert is kafa volt. A várt szintet nyújtották a tagok, ment a rastapörgetés. Érződött a dinamizmus, minden tag rendesen "dolgozott". Tetszetős előadás volt. Ezt is sikerült megőrizni az örökkévalóságnak. Ha jól emlékszem, még vissza is tapsolták őket, de valahogy a szervezőség ezt ellenezte. Mint kiderült, 5 pólót azért sikerült eladniuk.

Következett a fő műsorszám, aminek köszönhetően tömeg keletkezett a színpad előtt, ez pedig a Tankcsapda volt. Én inkább a sátram felé vettem az irányt, gondosan elrejtettem értékeimet, majd célba vettem az egyetlen sörsátrat. Fogtam a fehérpötttyös piros labdámat (nem piros pöttyös, de igazi), és passzolgatva söröztem. Néha nekiindultam, hogy belekukkantok a koncertbe, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy előremenjek. Néztem kb. 10 másodpercig, majd vissza a pulthoz, dumálni ismerőssel-ismeretlennel.

A rendes pultos ismerősök akkora 2 feles konyakot adtak, hogy kénytelen voltam négyet csinálni belőle. Senki se akart velem inni, ezért aki éppen arra járt, odarántottam és megitattam vele. Az elsőt egy lánnyal fogyasztottam el. A második kört már nem vállalta, mert elvileg rossz. Kénytelen voltam ismét valaki arra közlekedőt megállítani. Vele is megittunk egy felest. A második után éreztem, hogy ez tényleg nem az igazi. :) De azért megtette hatását, mert ki akartam hívni mindenkit focizni a koncert és a sörsátor közé, hogy rúgjunk egymásnak hatalmasakat. Végre találtam egy 20 év körüli gyereket. Ő elfogadta a kihívást. Kicsit már volt a fejemben, ezért próbáltam nagyon nagyokat rúgni. Egyszer annyira összejött, hogy kézből rúgva mellélendült a lábam, ezért kicsúszott a földön maradt lábam, és telibe a hátamra estem. Azt hittem, ott maradok a földön. Hárman kapartak össze a földről, nem nagyon kaptam levegőt, de azért megoldottam. Inkább visszamentem beszélgetni.

2 körül próbáltam pihenni egy keveset, ordibáltam a sátorszomszédokkal. Nem szép dolog, de szeretem. :)
Hajnal 5-ig üvöltöttem, majd visszamentem a pulthoz, mert az ismerősök 6-ig dolgoztak. El akartam köszönni tőlük. A pult előtt 10-15 ember még alkoholizált. Megint szóba álltam fűvel-fával. Volt egy remegő néma gyerek, aki csak nézett bambán. Kicsit bosszantott, hogy ekkora béna, inkább elfordultam.

Boroskólával a kezemben kitaláltam, hogy tippeljünk, hány pötty van a labdámon. 5 tippből egy lány eltalálta, hogy 32 (mondtam is neki, hogy tahó! :). Majd visszamentem a sátorhoz, sikerült aludni 20 percet, a többi csak döglés volt. 9 körül sátrat bontottam, összepakoltam. Sátorszomszédaimtól elnézést kértem az estiért, de mint kiderült, nem volt olyan vészes, volt már rosszabb is. Fogmosónál összefutottam az egyik ismerős lánnyal, aki maradni akart még pár napig, ezért letéptem a szalagomat, és nekiadtam. Az, hogy hogy szerkeszti magára, az már az ő gondja volt.

Kifele menet még akartam inni egy sört a 240 forintomból. Mondtam is a pultosnak, hogy nekem pohár sör kell, mert akkor marad pénzem a buszra, ami bevisz Pécsre (azaz 59 Ft). Közölte velem, hogy csak korsó sör van, de itt csapolt éppen egyet, úgyhogy egészségemre, és a kezembe nyomott egy korsóval. Örült a fejem. Sikerült leülnöm, és órákra ottragadnom a pult mellett a padon. Véletlenül az arcomba került egy feles megint. :) Ébredeztek az emberek. 10-től már a sörsátorban található kisszinpadon is kezdődött a metál. Amatőr zenekarok zajongtak. Igazság szerint nem figyeltem, de jól szóltak. Tudtam, hogy a következő vonatom 14:15-kor indul, ezért még ráérősen söröztem. Csakhogy jöttek a jegyellenőrök. Hiába mondtam nekik, hogy éppen kifele megyek, össze is cuccoltam, megiszom a sörömet, elköszönök pár embertől és megyek. Nem engedtek kicsit sem. Azonnal távozzak a helyszínről. Kicsit kezdett idegesíteni az értetlenségük. Mivel ketten voltak, jó volt velük vitatkozni. Majd az egyik belátta, hogy nem nagy kaland, ha elköszönök egy ismerősömtől (mert csak ennyit kértem). Végre megengedték. Megtörtént a búcsú, majd az egyikük kikísért. Beszélgettünk 2 percig. Végül is megbeszéltük, hogy mindkettőnknek igaza van. Éppen jött a busz, vitt is Pécsre. Szépen leizzadtam. Kerestem automatát, boltot. Ott is a fesztiválos arcok vásároltak. Kicsit zavaró volt bent mászkálni a pécsi Árkádban, túl igényesek az emberek. Végül a vasút fele vettem az irányt, jegyvásárlás közben összefutottam a Subscribe 4 tagjával + egyikük barátosnőjével. Velük szenvedtük végig a majdnem 3 órás utat.

3 tag Kelenföldön pattant le, a maradék a Keletinél. A biztonsági arcok szóltak, hogy a sátramat ne hagyjam már ott a MÁV-nak.

Kb 2 órával a hazaérkezés után irány a Volt fesztivál. Szép lesz...